Távol Moszkvától

Versenyfutás a piaci poziciókért

A hazai húsipar lassan tíz éve pontosan érzi, mit is jelent a világpiaci verseny. Az idén a már hagyományos keleti, de leginkább az orosz piacot jelentő régió fizetésképtelenné vált, s ez annyit jelent a magyar húsiparnak, hogy az idei évre tervezett 110 ezer tonna húsexportból 70 ezer tonna teljesülhet. A 40 ezer tonna export jelentős hányadát az orosz piac szívta volna fel, ám októberben már nem szállítottak a cégek termékeket kelet felé.

Az elmúlt évtizedben a mezőgazdasági és élelmiszeripari export mértéke elérte a 3 milliárd dollárt (az import 1-1,3 milliárd dollár), s a dollárbevétel kétharmada az Európai Unió (EU) tagországaiból származik. Az export szerkezete is jelentősen átalakult, ma már a feldolgozottabb termékekkel kereskedünk.

A húsipar is követte ezt a változást, ám a keleti piac fontosságát igazából az utóbbi három évben fedeztük el. Ekkor erősödtek fel azok a hangok, hogy a keleti piacokat vissza kell hódítanunk, s nem szabad veszendőbe hagyni a korábbi kereskedelmi kapcsolatokat sem. Mindezek hatására a hús- és hústermékek exportja is fellendült a keleti, elsősorban az orosz piacokon, annál is inkább, mert az oroszok kedvelik a magyar termékeket, a magyar ízeket. Az év eleje óta azonban egyre rosszabb híreket hallani az orosz gazdaság fizetőképességének alakulásáról. A hírek beigazolódtak, a magyar húsipari cégek a maguk bőrén tapasztalják, hogy igény ugyan lenne termékeik iránt, ám az ellenértéke nem érkezik meg a bankszámlákra.

Zádori László, a Vágóállat és Hús Terméktanács (VHT) titkára szerint az orosz piac okozta feszültségeket sem a VHT, sem a vállalatok nem tudják saját erőből feloldani. A jelenlegi helyzetben az egyik lehetséges kiút az, ha visszatérnénk a barter kereskedelemhez (vagyis áruért áruval fizetünk).

A magyar kormány már jelezte orosz partnereinek ebbéli szándékát, s a hírek szerint a MOL Rt. már megkapta feladatául, hogy dolgozza ki, mivel fizethetnénk az orosz kőolajért. Az árulistán a hús- és hústermékek is helyet kapnak, hiszen az orosz partner szívesen fogadja a magyar félsertést, a kolbászt és a többi húsalapú élelmiszert. Már csak azért is, mert az orosz hűtőházak kiürültek, a húskészletek elfogytak, szükség van tehát az utánpótlásra.

Mindezek ellenére az itthon maradt export árualappal kell valamit kezdeni. Az export mennyiségi oldalról várhatóan nem teljesül, mintegy 40 ezer tonnával kevesebb lesz a kiszállítás az orosz piac eldugulása miatt. A helyzetet az is tovább bonyolítja, hogy az EU-ban túltermelési válság jelei mutatkoznak, hiszen az elmúlt év végére jelentősen, 6-8 százalékkal nőtt meg a sertésállomány. Az állomány csökkenését ugyan kikényszerítette az év elejei sertéspestis, ám tovább növelte az EU húskészleteket a távol-keleti piac pozíciójának romlása is. Az amerikai sertés - egy koncentrált fejlesztés következtében - a korábbinál sokkal versenyképesebben jelent meg a japán, a kínai és a többi távol-keleti országokban, így a dán, a holland, a német és a spanyol cégek visszaszorultak.

Az EU - a készletek növekedésének megállítása érdekében - az idén már harmadszor módosította a sertés exporttámogatási kulcsát, s a versenyben maradás érdekében már 96 forintos támogatás ad kilónként a sertéshúshoz. Ezzel a támogatási mértékkel csak a magyar kormányzat próbál lépést tartani. Az már látszik, hogy a volt közép-kelet-európai országok sertéságazata rajtunk kívül mind összeomlott. A magyar sertéságazat csak azért maradt talpon, mert egy éve olyan piacszabályozási rendszert léptettek életbe, amellyel az EU szubvenciós versenyét veszi figyelembe. A minőségi támogatás mellett a piacra jutási és az exporttámogatás mértékét kénytelenek voltak növelni annak érdekében, hogy a keleti, azaz az orosz piacon ne veszítsünk a nehezen kiharcolt pozíciókon. Az év végéig meghosszabbított sertés többlet exporttámogatás kilónként 50-60 forint, míg a minőségi prémium további 30 forint segítséget jelent a termelőnek, a feldolgozónak és az exportőrnek egyaránt. Az EU legutóbbi intézkedése miatt azonban ez ismét kevés lesz. A GATT/WTO egyezményből adódó kötelezettség azonban gátat szab a további közvetlen exporttámogatás növelésének, ezért a kormány a minőségi termelés támogatásának fokozását fontolgatja. Ez a minőségi prémium csak az E, az U, és az R kategóriába sorolt hús után jár.

Tudják ezt a hazai sertéstartók is, s miután a vágóhidaknak ez év végéig kötelező az europ minősítési rendszer bevezetése, a hús minősítésének nem lesznek objektív akadályai. A rendkívül éles piaci versenyben csakis a legjobb minőségű termékeket értékesíthetik. Ebben a minőségi versenyfutásban még nem küzdöttük fel magunkat az élbolyba. Az viszont bíztató, hogy a VHT javaslataira a kormány EU- és GATT-konform eszközökkel avatkozik be a piaci folyamatokba.

Mindezek mellett a hazai termelők, feldolgozók és kereskedők leleményességére is szükség van a talpon maradáshoz, mert az EU a húságazatának biztosított különleges támogatás mellett a mezőgazdasági termelést - árbevétel arányosan - összesen 42 százalékos támogatásban részesíti. Ezzel a mértékkel pedig nem tud lépést tartani a hazai központi költségvetés.

Az orosz piac összeomlásának tehát komoly következményei vannak. Hogy mi lesz a végkifejlet, azt Zádori László nem meri megjósolni. Bízik abban, hogy a barter kereskedelem mihamarabb létrejön, s az is némi bizakodásra adhat okot, hogy a belföldi fogyasztás kis mértékben emelkedett, ami az alacsonyabb fogyasztói áraknak, a különböző akcióknak köszönhető. A fogyasztói árak alacsony szintje azonban nem tartható hosszú távon. A húsipari cégek csak a támogatással együtt tudják a folyamatosan növekvő termelési költségeiket kompenzálni, annál is inkább, mert a mintegy 20 élvonalba tartozó húsipari cég jelentős beruházásokkal korszerű termelési vonalakat hozott létre, alakított ki. A keleti piac pozíciói egyébként az által is javíthatók, ha a magyar exportőrök egységesen lépnének fel. Nincs másról szó, mint arról, hogy ne ígérjenek egymásnak alá az exportőrök egy-egy üzlet megkaparintása érdekében. Ezzel ugyanis hosszú távon tesszük tönkre a termékek árpozícióját.