A kapuvári húsgyár „kivégzése” méltánytalan

A kapuvári húsüzem egy váratlan és felelőtlen tulajdonosváltás miatt, a hatóság és a bankok felügyelete és „segítsége” mellett, a tavalyi nyár végén alig két hét alatt összeomlott. Annak ellenére, hogy a 2003-as újraindulás óta stabilizálta piaci pozícióját, egyes termékeivel piacvezetőnek számított.

A termelés végül alapanyag hiányában állt meg, miután a forgótőke hiányát több mint egy éven keresztül nem sikerült megoldani, amire a szándéka sem volt talán kellően erős. A hűtőházi tartalékok felhasználást követően megállt az élet a Bacon Kft-ben is. Majd a láncolatban a Zöld láng energetikai káefté borult sötétbe, amelynek súlyos helyzetbe került pár éves biomassza beruházása is. Hasonlóan jártak a beszállító gazdák, a város és nem utolsósorban a húsüzem saját és kiszervezett dolgozói. Szeptember óta a hatóságok, a bankok teljes zárlat mellett vizsgálják a történteket: zárolták a számlákat, a vagyont. Mozdulatlan minden, tehetetlen mindenki. Közel négyszáz gyári dolgozó helyzete, a szolgáltatókkal és beszállítókkal együtt 1500-1700 család, mi több, a város sorsa vált bizonytalanná, a nagy ívű kormányzati ígéretek ellenére.

A konkurens cégek – kiszolgálásunk hiányában - nyilván széthordták korábbi piacaink egy részét, de mint ezt korábbi példák is bizonyítják, a mi „halálunknak” igazi nyertese nincs. Tragédiák, nehéz sorsok, elvesztett munkahelyek terhelik a veszteséglistát. Évek óta az egész magyar húsipar alulfinanszírozott, sokan megállapították, hogy nincsenek meg a gazdasági feltételek az elvárt fejlődéshez, még a szinten maradáshoz sem. Ezt minden piaci szereplő érzi, tudja, hiszen Kapuvár sorsa közös a vergődő magyar húsiparéval. Az is igaz viszont, hogy esetenként más a kommunikáció, eltérő a tulajdonosi megítélés.

Az általam képviselt dolgozók semmivel nem rosszabbak, mint a szaktársak bárhol Európában. Hiszen azok a kollégák, akiknek korábban volt lehetőségük elmenni, magukat jó munkásként, jó bérért kipróbálni egy másik gazdasági szerkezetben, megállták helyüket a szakmában. Nekünk nagyon fontos ez a közel száz évre visszatekintő gyár. A történteket, különösen a hasonló helyzetbe került többi üzemmel összehasonlítva, nem tudják megértetni a földönfutóvá vált munkatársaim. Ismereteink szerint ugyanis minden nagyobb magyar húsüzem veszteséges. Hiányok, tartozások, kintlévőségek mindenütt fennállnak. Kapuvár piaci hitelekből indult újra a 2003-as, a mostanihoz hasonló, rossz szándékú tönkretétele után. (Megjegyzem: mások akkor és később is kormányzati segítséget kértek és kaptak.) A végrehajtott beruházásokra ingatlanok, készpénzletétek kerültek biztosítékként, ami most lefoglalásra került, és nincs szétválasztva a korábbi biztosíték és a tényleges hiány. Néha úgy érzem, hogy felelőtlenül olyan számok röpködnek a sajtóban, amik nem megalapozottak, de arra jók, hogy a rossz pozíciónkat tovább rontsák.

A szeptember óta folyó hatósági vizsgálatok eredménye máig nem ismeretes számunkra, nem tudjuk, hogy mennyi a valós hiány és ki a felelős a történtekért. Az viszont tény, hogy erről a dolgozók és a korábbi partner beszállítóink, vevőink nem tehetnek. Nem értjük, hogy a vizsgálat mellett a felszámolt munkahelyeken miért nem indulhat újra a termelés, teszem azt egy másik tulajdonossal, a korábbinál lényegesen szigorúbb állami kontrol mellett. Sokan nem értik, hogy a negyedéves hatósági ellenőrzések és a szigorú banki törvények mellett a dolgozók, a város és a környékbeliek hogyan kerülhettünk ilyen helyzetbe? Felvetik viszont joggal, hogy a végkielégítéseket, a beszállítók jogos követeléseit ki, mikor fogja teljesíteni? Közel száz fő, 20-30 évet ledolgozó munkatárs nem kapta még meg a törvényes járandóságát. Az állam által biztosított bérgarancia alap a felmondási idő alatt zömmel kimerült.

A szakszervezet és a dolgozók tiltakozásai ellenére a korábban kiszervezett, budapesti bérüzemi és a makói foglalkoztatók (daraboló üzem) dolgozói a mai napig nem kerültek kifizetésre, még a ledolgozott bérüket sem kapták meg. Sőt: ügyvédi, felszámolói és hatósági felszólítások ellenére munkáltatóik a kötelező adatszolgáltatást sem végezték el, régóta nincs bérpapírjuk, adóelszámolásuk, társadalombiztosítási ellátásuk. Ennek hiányában munkanélkülinek sem tudnak bejelentkezni. A családoknál lévő hiteltartozásra, mivel nem nyilvánulnak munkanélkülinek, még a biztosítás sem működik. Egyre nő az elkeseredés, egyre több a családi dráma. Sajnos már volt öngyilkosság is. Nagy a kilátástalanság. Volt adófizető állampolgárként a kapuvári munkavállalók is méltányos elbírálást, megélhetést, munkát várnak hazájukban. Erre volt és van is ígéret, csak addig, míg más hasonló üzemeknél már látszanak ennek jelei, Kapuváron „állóvíz” jött létre. Mi is szeretnénk ebből kimozdulni.