Kiderült: saját munkahelyeiket is védték

Úgy tűnik, a kaposvári húsüzemben előbb „lecsengett” a válság, mielőtt a cég dolgozói megérezhették volna, hogy nagy a baj. Minden esetre, míg a cég – most már nyugodtan mondhatjuk – élet-halál harcát vívta, mindebből a dolgozók semmit sem vettek észre. Király Miklós, a Kométa szakszervezeti bizottságának újdonsült vezetője szerint az üzemcsarnokokban jele sem volt a krízisnek.

Király Miklós (elöl) kollégák körében

– Az aggasztó hírek tavaly év végén jutottak el a kaposvári városvezetéshez. Mintegy ezer család megélhetése került veszélybe, de mit szóltak a közvetlenül érintett munkavállalók?

– Mi a tavalyi évben, még év vége felé sem vettük észre, hogy komoly gondokkal küzd a munkáltatónk. Biztosítottak munkát, megkaptuk a fizetésünket, valójában semmit sem éreztünk a cég válságából. Persze a sajtóból, egyéb forrásból mi is hallottunk híreket. De az itt dolgozók a bajokat a bőrükön közvetlenül nem tapasztalták, a zsebükön nem érezték, nem voltak elbocsátások. A vágások száma ugyan csökkent, de ezt be lehetett tudni annak, hogy általános válság van Európa-szerte, a húsipar különösen nehéz helyzetbe került. De hogy ez minket milyen súlyosan érint, nem tudtuk, és azt gondolom utólag, talán jobb is, hogy így történt.

– Az ágazat gondjai, Kapuvár, Gyula helyzete viszont napi téma volt. A szakszervezet mit tudott tenni ebben a helyzetben?

– A Húsipari Dolgozók Szakszervezete komoly demonstrációkat szervezett, hogy az ágazat kritikus helyzetére felhívjuk a figyelmet. Ezeken a megmozdulásokon mi is részt vettük. Szerintem példaértékű, amit a húsos szakszervezet tett. Ez a figyelemfelhívás is nagyban közrejátszott abban, hogy sokan rádöbbentek: segítség nélkül nem tudunk talpra állni. És abban is szerepe volt, hogy Kaposváron ilyen megoldás született az itteni húsüzem gondjaira. Utólag látható, hogy saját érdekeinkért, magunkért is demonstráltunk.

– A város tulajdonrészt és döntési jogosultságot is kér. Mi erről a véleménye?

– Persze, szó van erről, az itt dolgozók is beszélnek róla. De hogy ez a mindennapokban mit jelent majd, egyelőre nem tudom. Ami biztos, köszönjük a városnak hogy nem hagyják a Kométát elveszni. Azt is bizonyosan mondhatom, hogy az itteni szakszervezeti tagság ezután is partnere lesz a tulajdonosi körnek, bárhogyan is alakuljon, ahogy a múltban is jó partnerek voltunk. A szociális párbeszédet, az egyeztetéseket továbbra is folytatni kívánjuk.

– Igaz az, hogy a támogatás bejelentése óta már érezni kedvező változást, hisz volt olyan nap, hogy rekord közeli vágásszámot értek el?

– A bejelentés óta valóban nőtt a vágások száma. Ez természetesen elégedettséggel tölti el az itt dolgozókat. Nekünk az a fontos, hogy a munkahelyünk megmaradjon.

– Mi a véleménye, hosszú távon miben mutatkozhat meg a tőkeinjekció hatása?

– Leginkább abban, hogy remélhetően felfut a termelés, heti rendszerességgel lesz megfelelő vágásmennyiség. A késztermék-gyártás és a feldolgozó üzem eddig is folyamatosan dogozott, sőt termelés-növekedés is volt az utóbbi hónapokban. Bízunk abban, hogy ez tovább növekszik majd.

– Új szakszervezeti vezetőként, mondhatjuk, rögtön a „mély vízbe” kellet ugrania. Most hogy érzi magát?

– Bőven van feladat, de jól érzem magam. Az új Munka Törvénykönyve ránk is sok feladatot ró, a legnagyobb ezek közül, hogy új kollektív szerződés készül. December elején elkezdődtek ezzel kapcsolatban a tárgyalások. Akadtak kisebb technikai problémák, ügyvéddel kellett véleményeztetni a tervezetet, megtárgyalni a szakszervezeti testülettel, üzemi tanáccsal. Voltak bőven alulról jövő kezdeményezések, javaslatok, finomítgatások, de a cégvezetés kész a kompromisszumra, remélhetően heteken belül aláírhatjuk a dokumentumot. Persze, mindezeken kívül a tagok ügyes-bajos dolgaiban adunk segítséget, a dolgozói húsakció lebonyolítása is a szakszervezet feladata.

– Hogyan lehet minderre időt és energiát fordítani a napi munka mellett? Hisz míg korábban főállású szakszervezeti vezető volt a Kométánál, úgy tudom, a munkája mellett tölti be ezt a tisztséget.

– Az üzemi munkámat nem szeretném megszakítani. Szeretem, ezt tanultam, közel harminc éve csinálom. Úgy egyeztünk meg a cég vezetésével, hogy a szakszervezetre is időt szakítva tovább folytatom a munkámat. A szakszervezeti teendők ellátására pedig munkaidő-kedvezményt kapok. Szeretnék még nagyobb figyelmet fordítani az itt dolgozók napi gondjaira, a napi feladatokra, például a segélyezésekre. Heti szinten fixszé tesszük a fogadóórákat. Az MSZOSZ munkatársa, Varga Zsoltné is hetente két nap bekapcsolódik az itteni ügyek intézésébe. A megyei képviselet „kihelyezett ügyfélszolgálataként” segít a Kométa dolgozóinak.

– Amikor legutóbb az ősszel, közvetlenül a megválasztása után beszélgettünk, elmondta, hogy új tagokat kellene toborozni, fiatalokat bevonni, frissíteni a szakszervezetet. Mi valósult meg a kezdeti tervekből?

– Voltak sikerek, ezt nyugodtan ki lehet jelenteni. A múlt év vége felé nőtt a tagok száma, és ennek nagyon örültünk. De aztán változott a helyzet, és többen jelezték, hogy szeretnének kilépni a szakszervezetből. Ez volt nekünk a fekete leves. Ami érthetetlen ebben, hogy szerintem éppen akkor lenne szükségük a dolgozóknak arra, hogy szakszervezeti tagok legyenek, amikor baj van. Akkor kellene összefogni, és akkor lenne nagyon fontos, hogy mögöttük álljon a szakszervezet, megfelelően képviselje az érdekeiket. Úgy látszik, hogy itt fordítva működik ez. Amikor minden rendben mennek a dolgok, akkor többen csatlakoznak. Ha tényleg így van, akkor most minden esélyünk megvan arra, hogy a Kométa szakszervezetének a létszáma bővüljön.