Sarokdobás

Izgatás

Nagy fába vágta fejszéjét a Pick vezetése, mikor meghirdette a cégnél a bérrendszer átalakítását. Válságos időkben, évek óta stagnáló keresetek mellett nem komoly szakmai kihívás egy cég menedzsmentjének a munkabérek méltányos, ösztönző, a változó feltételekhez jobban igazodó átalakítása. Hosszú előkészületek, halasztások után az idei év kezdetén aztán elstartolt az új bérrendszer a piacvezető társaságnál. A munkáltató minden célját nem ismerjük, a munkavállalók nézőpontjából azonban az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a menedzsment nem lehet büszke a teljesítményére. Jelentős feszültségeket okozott a bérezés átalakításával járó intézkedés-sorozat a cégnél, aminek egy része elkerülhető lett volna, ha a cégvezetés végig vitte volna az egyeztetési folyamatot a szakszervezettel és megállapodás alapján kezdi meg a végrehajtást. Azon túl, hogy a szakszervezetet nem tájékoztatták fontos lépésekről, úgy tűnik, hogy a középvezetők sem kaptak kellő eligazítást a tennivalókról, a feladat emberséges megoldásáról. A az új bérek, a munkaszerződések aláírása körül kritikus helyzetek alakultak ki, megbillent a munkabéke a cég és a munkavállalók eddig jobbára rendezett kapcsolatában. Pedig a dolgozók már sokszor bizonyították, hogy nem közömbösek a Pick sorsa iránt.

Feltehetően nem voltak elég alaposak az előzetes modell-számítások, hatáselemzések sem, mert az új bérek számos lappangó ellentmondást, sérelmet hoztak felszínre. Vélhetően a menedzsment nem készült szervezetten az előre kalkulálható kisebb-nagyobb gondok, viták kezelésére, illetve a tévedések, hibák gyors korrigálására sem. Mintha erőből akarták megoldani azt is, amit szép szóval, egyeztetéssel könnyebb lett volna. Az „erő” alkalmazásának és a keletkezett feszültségekért viselt felelősség áthárításának szándékát tükrözheti, hogy a cégvezető írásban - egy múlt századi kifejezéssel - izgatással vádolta meg a pécsi húsosok érdekvédőjét. A szakszervezeti vezető a vádat válaszlevelében visszautasította. Jól tette. Csak helyeselni lehet azt is, hogy mértéktartó reagálással elhárította a személyeskedő vitát, pedig viszontválaszában nevezhette volna szociális partnerét teszem azt – ugyancsak ismert régi fordulattal - munkásellenes kizsákmányolónak is. Egymás címkézésénél ugyanis fontosabb a normális párbeszéd, a kölcsönös megértés. Mi több, a bizalom, hiszen a menedzsment tagjai is alkalmazottak, a helyzetük bizonyos szempontból hasonló a munkavállalókéhoz. A munkabéke fenntartásában viszont fokozott a felelősségük, hiszen az embereket manapság leginkább izgató tényezők – a munka és a bér - alakulásában a szerepük nem vitatható.