Millenniumi kolbász

Augusztus húszadikán az volt a jó, hogy a nagy meleg elől a fővárosiak vidékre menekültek, vagy behúzódtak árnyas kerthelyiségekbe, ahol ettek és ittak bőségesen. Jó volt azután az is, hogy hagyományőrző vidékiek, megsokallva a tikkasztó hőséget, befejezvén az aratást-cséplést, feljöttek Budapestre. Népviseletet öltve, szépséges főkötőkben, fényes csizmákban, lajbiban és kötényben, ott korzóztak a Hősök terén, a Várban és a Duna-parton. Ettek, ittak, mulattak, ahogy az ünnepen dukál. Búcsúi hangulatban élt a város, műsoros produkciók és vásári mutatványok szórakoztatták a kánikulával dacoló bámészkodókat. Volt minden, ami szem-szájnak ingere, pénztárcának komoly ellensége. Vennivaló városszerte volt bőviben. Faragott polcok Debrecenből, szőttesek Békésből, rámás csizmák Kolozsvárról, kékfestő holmik Dunántúlról és ki tudná a számtalan jóféle kézműipari termék származását fölsorolni.

Aki nagyon akart, mindenféle hivatalos ünneplésnek is részese lehetett: avatás, bemutatás, körmenet is volt menetrendszerűen. No és természetszerűleg fő látványosságnak a tűzijáték. Hála a tűzoltóknak, baj nem lett belőle, és a sok ünnepi szónoklat sem terhelte meg a szóra fogékony közönséget.

Hanem valamiről még szót kell ejteni, ami nélkül nem lett volna teljes a millennium. Volt elég kenyér és hús, mindezen túl borból és sörből sem volt hiány. A húsokat óvatosan porciózták, mert kissé drágábban kellették magukat, mint az államalapítás 999. évében. Hiába, egyszer kerek csak az ezer esztendő. Erre gondolhattak a kolbászsütők, akik az ünnepek alatt szépen megszállták a pesti alsó rakpartot és kínálták a finomságaikat. Legnagyobb sikere azonban a csabaiaknak volt, akik a Városliget szélén ütöttek tanyát, ahol nagy tepsikben sütötték a fesztiválon elhíresült kolbászaikat. Toborozták a vendégeket az októberi kolbász-ünnepre.

Minden elfogultság nélkül megállapítható, hogy csabai sültkolbász nélkül szegényebb lett volna a fővárosi vigasság. Falatozás közben még az is felötlött bennem, hogy a pestiek akár az év minden napján szívesen látnák (ennék) a csabait. Egyelőre azonban erre várni kell. Viczián János kolbászbírótól - merthogy ilyen is van - úgy értesültünk, hogy a Kolbászklub Egyesület - mert bizony ilyen is van - egyenlőre csak tervezi, hogy Csabáról kiindulva meghódítják az országot. Nehézkes ország a miénk, könnyű elakadni az előírások útvesztőiben. Nagy baj persze nincs, mert az idei fesztiválon is gyakorolja magát kolbásztöltésben Orbán miniszterelnök úr, de még a pozsonyi kollégáját, Dzurinda kormányfőt is elhívja. Ez a körülmény pedig arra enged következtetni, hogy nem kell újabb ezer esztendő, hogy jó kolbászt lehessen kapni a székesfővárosban.