Mangalica, az őshonos sertés

Egyetlen tisztavérű sertésfajtának sorsa felidézi a magyarság 1100 éves történelmében zajlott vészterhes és sikeres időket egyaránt. Honfoglaló eleink által magukkal hozott félvad sertések keveredtek a Kárpát-medencében talált római eredetű fajtákkal, s évszázadokon át a belőlük származó bakonyi és szalontai sertések jelentették a magyarság fő táplálékát. A 19. század elején elterjedt kolbász és szalámi készítő üzemek azonban egyre inkább a zsírral egyenletesen átszőtt érett húst keresték, melyeket akkoriban a Balkánon még meglévő nagyobb növésű mediterrán eredetű sertésekből nyerték. Tény, hogy 1883-ban 9 zsíros koca és 2 kan került Milos szerb fejedelem topcsideri tenyésztéséből József főherceg kisjenői birtokára, ahol azokat a régi magyar fajták javítására használták. Olyan sikerrel tették ezt, hogy a 19. század végére már csaknem minden tenyészetben volt kisjenői vér. Így született meg máig leghíresebb sertésünk, a "nemes magyar mangalica". Ez a fajta olyan sikerrel elégítette ki a hazai, majd a külhoni igényeket, hogy a második világháborúig meghatározó szereplője volt állattenyésztésünknek. Az ország feldarabolását még átvészelte, sőt sikerrel őrizte vezető szerepét a román és szerb utántenyésztések előtt, de a második világháború pusztításai már alapjaiban rengették meg a fajtát. A szovjet jóvátételi szállítások és az erőltetett tsz-szervezés tovább apasztotta az állományt, de sorsát végül a nagy húsmennyiséget adó fajták államilag támogatott elterjesztése pecsételte meg. Kizárólag néhány génbankban, a Hortobágyon és a Kiskunságban maradt fenn pár száz darab a ’90-es évek elejéig. A rendszerváltás a maradék szövetkezeti génbankokat is elsöpörte, ezért a fajta 1991-re a teljes kihalás stádiumába jutott, a kocalétszám 198 darabra csökkent. Az utolsó pillanatban jelent meg egy olyan piaci igény, amely mára a fajtát a legígéretesebb állattenyésztési termékké emelte. Egy nagy spanyol sonkagyár, a Jamones Segovia Sa felkérésére egy magyar agrármérnök dolgozta ki a Real-Mangalitza Programot, amely a fajta újraszaporítását tűzte ki célul. A grandiózus, évtizedeket átívelő program első lépéseit a tenyésztők a Gyulai Húskombináttal közösen tették meg. Az elmúlt 8 év során sikerült létrehozni a húsipari termékek egy új minőségi fokát: a tökéletes összhangot a kiváló alapanyag és a gyártás között.

A mangalica fajta még mindig alacsony egyedszáma és a genetikai bázisok védelme miatt az exkluzív gyulai mangalica termékek korlátozott mennyiségben készülnek a minőségre odafigyelő igényes fogyasztók részére.

*

A 73. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon OMÉK-Nagydíjat kapott a Gyulai Húskombinát mangalica termékcsaládja. Gratulálunk.