Termékpályás szövetkezetek

Húsüzemet vesznek a gazdák?

- Hogyan ítélik meg a sertéságazat helyzetét?

- Dr. Bene Sándor: Röviden úgy tudnám jellemezni, hogy ha így megy tovább, akkor összeomlik az ágazat, és összeomlik a magyar gazda is. A húsipari vállalatok nagyon hosszú időre teljesítik - vagy nem teljesítik - a fizetési kötelezettségeiket, és ez előbb-utóbb minőségi romláshoz vezet a mi térségünkben, mert a gazdák pénztelenné válnak. A spórolás a minőség rovására megy, mert a fehérjetakarmányokat nem tudjuk kellő időben az állatoknak adni.

- A sertéspiacon a helyzet évek óta nehéz, de most talán mintha fordulóponthoz érkezett volna. Nem igy látják?

- Dr. Komlovszky Ferenc: Úgy néz ki, hogy a kereslet irányába elindult a piac, amiből konkrétan annyit érzékelünk, hogy átveszik az állatainkat. Az árak változatlanul alacsonyak, erre példa, hogy január 1-jétől a mi térségünkben változatlanul 235 Ft-ért veszik meg az E minőségű sertést, pedig azóta a kukorica ára jelentősen emelkedett.

- És mi a helyzet a Dunántúlon?

- Smátrola László: Nyugaton is hasonló a helyzet, mivel kicsi az ország, gyakorlatilag ugyanazokkal a problémákkal küszködünk minden térségben. Alacsonyak a felvásárlási árak, és nem akarom védeni a húsipari vállalatokat, de a nagy kereskedelmi láncok őket is nagyon nyomott árakon tartják. Ismereteim szerint a feldolgozóipari cégek is 90-120 nap alatt jutnak a pénzükhöz, és ez végig gyűrűzik a teljes termelési láncon. Dél-Dunántúlon annyiban rosszabb a helyzet, hogy a körzetben a gazdák 90 százaléka a szekszárdi vágóhídhoz szállította be az áruját, amely most már harmadszor omlott össze. Az előző tulajdonosok tartozásairól nincs információm, a jelenlegi tulajdonos tudomásom szerint egy milliárd forinttal tartozik a kistermelőknek és a szövetkezeteknek. Ez nagymértékben rányomja bélyegét a közhangulatra, rontja a termelői kedvet, elbizonytalanítja a gazdákat, akik közül többen az állomány felszámolását szervezik. Ha nem lesz változás, ebben a térségben látványosan fog összeomlani az ágazat.

- Mit tesznek az új típusú szövetkezetek a sertéstenyésztők érdekében? Véleményük szerint hogyan javítható a termelők és a húsipar kapcsolata?

- Dr. Bene Sándor: A mi szövetkezetünk tíz taggal alakult az FVM felhívására. Tavaly, az alakulás évében 1810 sertés értékesítését terveztük. Karcagon speciális helyzet volt, mivel egy sertéstenyésztő egyesület alakult 1998 őszén, amely az idén beolvadt a szövetkezetbe. Ha úgy vesszük, akkor 140 fő a szövetkezet taglétszáma és mintegy öt ezer sertést értékesítünk. Az egységes minőség érdekében bevezettük a mesterséges megtermékenyítést a gazdáknál, és jobb minőségű takarmány alkalmazását is tervbe vettük.

- Dr. Komlovszky Ferenc: A mi térségünkben az ágazat helyzetét meghatározta, hogy a gazdák nem tudták értékesíteni a terméküket. Ez a körülmény kényszerítően hatott, hogy a termékeink eladására szövetkezzünk. A szövetkezéstől azt is reméljük, hogy a nagyobb volumen miatt jobb alkupozíciót érhetünk el. Természetesen ez csak akkor tud távlatosan működni, ha a mennyiség mellett a minőségi követelményeknek is megfelelünk. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy a gazdákban tudatosítsuk: a jövőben Magyarországon csak jó minőségű sertést lehet eladni. A mi szövetkezetünk 15 fővel működik és mintegy 15 ezer sertést integrálunk, vásárolunk föl és értékesítünk. Ezek az úgynevezett termékpályás szövetkezetek akkor lesznek eredményesek, ha a felvásárlás és értékesítés mellett húsüzemet is tudnak üzemeltetni. Ezért a Hangya Szövetkezet keretében az a törekvésünk, hogy vásárolunk egy vágóhidat és a dán modellnek megfelelő zárt termékpályás szövetkezeteket alakítunk ki.

- Smátrola László: A mi szövetkezetünk tavaly júliusban 6 fővel alakult. Jelenleg 9 főnél tartunk, de a közeljövőben szeretnénk a 15 fős taglétszámot elérni, ami azért is nehéz, mert a gazdák úgy látják, hogy szövetkezeti tagként sem jutnak előbb a pénzükhöz. Korábban diszkrimináció is történt, hiszen a kistermelőnek 30, a szövetkezetnek pedig csak 50-60 nap elteltével fizették ki a leadott sertések árát. Abban bízunk, hogy ha sikerül a Hangya Szövetkezetnek saját vágóhidat venni, akkor eredményesebb lehet a tagszervezés is.

- Mit lehet tudni erről a bizonyos vágóhídról, amelyet megvásárolnának?

- Egyenlőre csak tárgyalások folynak, az elképzelések szerint résztulajdonosi, vagy teljes tulajdoni hányadot vennének a szövetkezeti gazdák egy vágóhídban. Magyarországon közel félszáz új típusú szövetkezet működik a sertéságazatban, s ebből mintegy harminc csatlakozott ahhoz a kft.-hez, amely célul tűzte, hogy egy nagyvágóhidat megvásárol. (Állítólag Miskolc került szóba - a Szerk.)

- A közelmúltban Önök Dániában jártak, milyen tapasztalatokat szereztek?

- Dr. Bene Sándor: Azt állapítottuk meg, hogy a sertéstenyésztés területén a dán farmerek nem sokkal járnak a magyar farmerek előtt, ha a tenyésztés és a takarmányozás egyes területeit összevetjük. Viszont legalább 50 évvel megelőztek bennünket a szervezettségben, a szövetkezeti mozgalomban. A magyar parasztban még nem tudatosult az, ami a dánoknál természetes, hogy együtt, összefogással tudunk csak előbbre jutni és megélni. A magyar farmer - paraszt - abban a tudatban él, hogy "csak magamban bízok, amit lehet, nem bízok másra" és ez a szemlélet nagy visszatartó erő a gazdálkodásban.

- Smátrola László: A dán szövetkezeti modellt most ismertem meg, szerintem követni kell ennek a modellnek egyes elemeit. Természetesen ami Dániában kétszáz év alatt kialakult, azt teljességgel nálunk megvalósítani nem lehet. A termékpályás szövetkezést meg kell valósítani, más kiútja nincs a magyar termelőnek, ha eredményesen akar gazdálkodni és bele akar szólni az őt érintő intézkedésekbe.

- Dr. Komlovszky Ferenc: Dániában a húsüzemek és a gazdák törekvése egy irányba húz. Az érdekeltség is közös, ezért a dán modell a miénknél jobban működő mechanizmusnak látszik. Tíz évvel ezelőtt egy szinten álltunk, a dánok előre mentek, nálunk pedig nincs gazdája a mezőgazdaságnak, amely +politikai csatározások színtere lett.