Húsfesztivál

Lapzártakor nyílt meg az I. Magyar Húsfesztivál, mint az 73. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás(OMÉK) egyik fiókrendezvénye. Utolsó pillanatban vettük az esemény hírét, de hívatlanul is rohantunk, hogy a Húsos le ne késsen a szakma jeles eseményéről. Végre, csakhogy megértük ezt a napot is, annyi belső harc és küzdelem után a húsos szakma közös fellépésre szánta el magát. Feltehetőleg ez a fesztivál "üzenete" - befelé. Ennél fontosabb persze a fogyasztóközönség "megszólítása", ahogy a marketing tudorai mondják.

Az alkalomra megjelent tájékoztató füzet szerint a fesztivál szervezői a húsvertikum eredményeinek bemutatásával bizonyítani kívánták, hogy az ágazat megfelel a külhoni és a hazai piac követelményeinek egyaránt. Illetékesekkel beszélgetve, a megfogalmazott cél magyarul annyit jelent, hogy a hazai termelőknek és feldolgozóknak az EU-csatlakozássa összefüggő piacnyitás után még nagyobb konkurenciával kell számolni, a hazai húsiparnak egyre nehezebb lesz a magyar fogyasztókat megtartani. A versenyképesség alfája és omegája, hogy az itthoni fogyasztókat egy pillanatig sem lehet szem elől téveszteni. Olyan esztendőben sem, mint az idén - ezt már Dr. Tamás Károly, a szaktárca közigazgatási államtitkára, a fesztivál fővédnöke tette hozzá megnyitó beszédében -, amikor a húsexport 150-160 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Az egész fesztivál és az államtitkár úr megnyitó beszéde arra engedett következtetni, hogy az ünnepi esemény dekorációja mögött erősödni látszik a húsos lobbi, aminek ugyancsak ideje már. Szeptember első szombatján - a fesztivál nyitányakor - ugyanis nem kisebb kérdés foglalkoztatta a húsfesztiválon kiállító 63 társaság vezetőjét, minthogy folytathatók lesznek-e a kiszállítások az év hátralévő hónapjaiban. Újságírók körében az államtitkár úr erősen fogadkozott, hogy nem lesz törés az exportban, a támogatás - megfelelő mértékben és pántlikával ellátva - eljut a húsüzemekhez. A szaktárca ugyanis nem szeretné elveszíteni a nehezen megszerzett piacokat, s ebben sok az igazság.

Mikorra a Húsos megjelenik, a fesztivál véget ér, a rendezők okosabbak lesznek. Első benyomások alapján illetlen volna bárminő kritika, de azért megjegyezzük, hogy a korábbi években látványosabb volt egyes cégek bemutatkozása és a kóstolósdi sem volt az igazi. Egy fesztiválon - népünnepélyen - az ember szívesen zabál (iszik) egy jó nagyot. (A sörösök a szomszédos pavilonban ennek az egyszerű igénynek próbáltak megfelelni. A borosokról nem is szólva, akik őszidőben évtizede már valóságos országos eseményt csapnak a termékeik körül.)

Eme rövidke tudósítás anyagát összegyűjtve, a szerkesztő is valami harapnivaló után nézett. Keresett egy kolbászsütőt a vásártéren és alkalmi áron, 250ft/10dkg leszurkolásával már mint fogyasztó elmélkedett a hazai húsfogyasztás helyzetéről. A kolbászolást befejezve pedig ellátogatott a haltenyésztőkhöz, akiknek még a húsosoknál is többet kell tenni a fogyasztás fellendítéséért, mert a magyar fogyasztó csak ötödannyi halat eszik mint az európai. Mások baját látva, a húsiparnak igazán nincs oka a panaszra, ha már egyszer létrejött az első húsfesztivál.