Koncentráció a dán húsiparban

Növekedés határok nélkül

Okát nem tudom, csak sejtem, de megfigyeltem, hogy mi magyarok a dánoktól szívesen tanulunk. Az 1930-as évek óta már sokan felkerekedtek a Duna-Tisza táján, hogy megfejtsék a gazdag dán parasztok titkát, hazai földbe plántálják a szövetkezés és az önszerveződés eszméit. A mezőgazdaság és élelmiszeripar minden területén van mit ellesni az északi gazdáktól, akik az elmúlt kétszász évben mindig jó irányt szabtak maguknak az európai történelem és gazdaságfejlődés kanyarulataiban.

Az idei nyáron magyar agrár újságírók vették föl az utibatyút, hogy Dr. Szira József, a Magyar-Dán Kapcsolatfejlesztő Társaság elnökének értő kalauzolásával a felfedezők nyomába eredjenek. A programot és az összefüggések keresését némileg árnyalta, hogy a tollforgatók csapatához magyar sertéstenyésztők is társultak, akik alaposan szétnéztek az ólak és istállók környékén is, hátha a tehén farától nézvést jobban látszanak a dolgok. A házigazdák jóvoltából a pincétől a padlásig, a tanyától az országos irányításig, a gazdaság és a társadalom számos összefüggéséről képet kapott a magyar csoport, amelynek az utazását egyébként a dán Demokrácia Alapítvány támogatta.

***

(Az ólak környékén.) Peder Thomsen tanyáján Ebberupban és Christian Madsen farmján Aarslevben főágazatnak tekinthető a sertéstenyésztés. Az előbbi helyen 500, az utóbbin pedig 750 anyakoca szaporulatát hízlalják, illetve értékesítik más gazdáknak.

Látogatóban Bente és Peder Thomsen házában

Thomsen úr, aki a fiával közösen vezeti a gazdaságát, elmondta, hogy az állománya fajtiszta, bacilustól és baktériumtól mentes. Nagy mennyiségű, kiváló minőségű spermát vásárolnak, amellett, hogy 8-10 kant is tartanak. A malacok császármetszéssel születnek. Világrajövetele pillanatától minden állatot központilag nyilvántartanak. Ennek a minőség megállapításában, a termék árának elszámolásában és természetesen a környezetvédelem és a sertéspiac szabályozásában is megvan a maga szerepe.

Madsen gazda két évvel ezelőtt megduplázta az állatállományát, hogy hatékonyabbá tegye a tartást és a disznók mellett dolgozó négy alkalmazottjának jobban beoszthassa a hétvégeket és ünnepnapokat. A 43 éves, jó kiállású farmer két munkásával műveli a 150 hektáros gazdaságot, termeli az állatoknak a takarmányt. Ez egyébként a dán gazdaságokban alapmodellnek tekinthető, terményeiket "bőrbe töltve" értékesítik.

Az értékesítés formáját tekintve pedig idejekorán "föltalálták" a szövetkezeteket. Ez még a 19. század utolsó harmadában történt, amikor az Észak-Amerikából és Oroszországból beáramló olcsó gabona profilváltásra kényszerítette a dánokat: gabona helyett állati termékekkel szerezték vissza az elveszített angol piacaikat. A gazdák hamar rájöttek arra is, hogy a haszon csak akkor marad náluk, ha kézbe veszik a feldolgozóipart, ezért akkoriban mintegy 100 vágóhidat és 1500 tejüzemet hoztak létre. Így alakult ki a dán szövetkezeti modell, amelyben a gazdák tulajdonosai a feldolgozóipari vállalatoknak. A főbb szabályok ma is változatlanok: csak termelő lehet a szövetkezet tagja; a szövetkezeti tag csak a vágóhídnak értékesíthet; a gazda maga dönt a termelés mennyiségéről, amit át kell venni.

***

(Szövetkezeti vágóhíd.) A Steff-Houlberg ringstedti vágóhídján Bent Maribo úr, az igazgatóság elnöke fogadta és tájékoztatta a magyar csoportot. (Ringstedtben egyébként számos magyar szakember megfordult, 1993-ban a HDSZ tanulmányi csoportja is.) Az elnök úrról megtudtuk, hogy 12 éve áll az igazgatóság élén, egyébként "civilben" gazdálkodó: 400 hektár földet művel, 360 anyakocát tart és évente 4000 sertést hizlal. Egész pontosan 3079 gazdatársával közösen tulajdonosa a Steff- Houlbergnek, ahol évente 3,26 millió sertést vágnak és dolgoznak fel, közel három ezer alkalmazottal.

Bent Maribo gazda, a Steff-Houlberg elnöke

A vágóhídra szállító szövetkezeti gazdák hét regionális szervezetbe tömörülnek, ennek megfelelően választják meg képviselőiket a regionális és országos küldöttgyűlésbe, illetve az igazgatóságba. Gyakorlatilag azokat ruházzák föl tisztséggel a testületekben, akik a legtöbb disznót szállítják, ezzel fejezik ki az érdekeltséget. Aki több állatot ad le, nagyobb kockázatot visel, ezért jobban ügyel az üzletmenetre. A regionális küldöttgyülésekben például 3 ezer disznót nevelő gazdák ülnek.

Kérdésre válaszolva az elnök úr elmondta, hogy a gazdák elégedettek a szövetkezeti feldolgozással. A vágóhíd költségelemei között 45,8 százalékot tesz ki az alapanyagár és az osztalék - lényegében ez kerül vissza a gazdákhoz. (Bérekre egyébként 22,4 százalék jut.)

A Steff-Houlberg története, méretei, termelési értéke - magyar szemmel nézve - lenyűgöző. Ha a fent leírt számokat helyükön akarjuk értékelni, tudni kell, hogy Dániában 18 ezer sertéstenyésztő csaknem 24 millió vágóállatot állít elő évente. (Magyarország területét és lélekszámát tekintve, a hazai tenyésztőknek 48 millió sertést kellene évente kibocsátani, hogy egyensúlyban legyünk. Az 5 milliót alig meghaladó állománnyal ehhez jelenleg 8-10 éve kell…) A 24 milliós produktumból 1,8 millió élősertést exportálnak, főleg Németországba. Mintegy 800 ezret helyi mészárszékekben dolgoznak fel, a fennmaradó 21 millión a három szövetkezeti vágóhíd osztozik. De már nem sokáig! Hivatalos helyen is megerősített hírek szerint a jövőben egyesül a három cég, egyetlen nagy húsfeldolgozó lesz csak Dániában. A tőkekoncentráció folyamata elkerülhetetlenné teszi a cégek összevonását a sertéságazatban is. (Az egyedül állva maradt dán tejfeldolgozó társaság a közelmúltban átlépte a nemzeti határokat is, fölvásárolta svéd partnerét.)

Torben Andersen termelési igazgató, aki a magyar újságírókat kalauzolta a rindstedti húsüzemben, nem kommentálta a várható cégösszevonásokat. Üzemi szinten ez nem jelent feltétlenül nagy változásokat. Piaci oldalról persze más a helyzet, hiszen elsősorban a nagy áruházláncokkal szembeni hatékony fellépés miatt elkerülhetetlen a nagyobb tőkekoncentráció. De mi lesz a szövetkezeti mozgalommal, hogyan tudja majd 18 ezer tulajdonos megszervezni és érvényesíteni az akaratát? Erre csak a jövő adhat választ. Madsen gazda - akit erről faggattunk - elég egyszerűen látja a kialakult helyzetet: a feldolgozó nagyüzemeket profi menedzsment irányítja, az egyes tagok számára már elhalványult a szövetkezeti jelleg.

***

Kísérleti malacok

(Kísérleti malacok.) A dán gazdákat tanácsadó hálózat segíti és közvetlenül számíthatnak a tudomány támogatására is. A Dán Agrártudományi Kutatóintézet 1200 alkalmazottal működik, akik közül 400 fő kutató. Foulumban működik az intézet legnagyobb bázisa, amelynek a felszereltsége és szervezettsége igen magas színvonalú. Korszerű eszközök, kommunikációs rendszerek és kiterjedt nemzetközi kapcsolatok jellemzik az itt folyó szerteágazó kutatásokat. Nagy gondot fordítanak a tudományos eredmények gyakorlati hasznosítására, ami megjelenik az intézet és az egyes projektek finanszírozásában is.

Foulumban önálló program a sertések magatartásának kutatása. Lényegében az állatok életviszonyainak kialakításához keresnek célszerű formákat. Megfigyelik és mérik, hogy az állatok mit tesznek a mindenkori igényeik kielégítése érdekében. Legfontosabbnak a táplálkozási igényt tartják. Ezen keresztül próbálják kísérleti úton felmérni, hogy az állatok milyen nagyságú ólban, milyen formájú vályúban, milyen almozással stb. táplálkoznak a legmegfelelőbben és a súlygyarapodás szempontjából a legkedvezőbb módon. A "kísérleti malacok" szemmel láthatóan jól viselték a kutatók kíváncsiskodását, bár a véleményüknek csak a megszokott módon - röfögéssel - adtak hangot.

Anders Correll, a kutatóintézet kommunikációs igazgatója nem tudott arról, hogy az intézetnek lenne közvetlen kapcsolata magyar kutatóintézetekkel, viszont megerősítette, hogy magyar kutatók már többen megfordultak Foulumban. (Interneten elérhető a www.agrsci.dk címen.)

***

Madsen gazdát magyar újságírok faggatják

(Tudunk-e dánul?) Az Európai Unióba igyekvő Magyarországnak nagy szüksége van külhoni tapasztalatokra. Teljesen biztos, hogy csak Brüsszelben nem lehet mindent megtanulni, az általános szabályokon túl nagyon fontos lehet egyes tagországok gyakorlata. Sertéságazatban például Dániáé, amelyet meg kell ismerni. Megismerni, de nem másolni! Erre a Fyni Tanácsadó Központ vezetője, Dahlsgaard úr is felhívta a figyelmet, aki azt üzente a magyar gazdáknak, hogy másolás helyett a dán fejlődésből próbáljanak ötleteket meríteni.

A tanulmányút mindenesetre elgondolkodtató tapasztalatokat hozott és nehezen megválaszolható kérdéseket vetett fel. Merre halad a világ mezőgazdasága és merre tartunk mi? Miért esett felére nálunk a sertésállomány, miközben Dániában egyre növekszik? Kivel versenyzünk majd és milyen feltételekkel?

Hasra esni nem kell - mondta hazafelé úton az egyik magyar sertéstenyésztő, hiszen néhány területen a dánok sem jobbak nálunk. Ez igaz! Csak úgy az egész nagyon más! És mikor lesz Magyarországon 48 millió sertés? Na jó, csak 24, de legalább 12 millió… Vajon mit válaszolnak erre Szekszárdon, Szolnokon, Szombathelyen, Miskolcon és mindazokon a vágóhidakon, ahol évek óta nem tudják kihasználni a feldolgozó kapacitásokat. Erre kellene választ adni - lehetőleg "dánul" és mielőbb.