Szakszervezet Ferencvárosban
Nincs más érdekvédelem
A Budapesti Húsnagykereskedelmi Vállalat mára jelentősen
összezsugorodott. Tíz évvel ezelőtt több mint ezren dolgoztak a
Ferencvárosban székelő cégnél, ma alig félszázan. A társaságnál
azonban ma is aktív szakszervezeti élet zajlik, s a 14 tag között a
vezérigazgató, Ináncsy Miklós is megtalálható. Vadász Lajosné, Rozika
szakszervezeti titkár a beszélgetés során többször is hangsúlyozta, hogy a cég
vezetésével jó a kapcsolatuk.
- Tombol a nyár. El tudtak-e e menni a dolgozók nyaralni a szakszervezet
segítségével?
- Szakszervezeti segítséggel csak egy fő volt nyaralni az idén, én éltem a
lehetőséggel. Az üdülést egyébként mindenki maga oldja meg, mert nincs
erre külön pénze a vállalatnak. Szakszervezeti alapszervezetünk kis létszámú, s
ha jól emlékszem, két ízben kértek az elmúlt években üdülési támogatást. Ám ezt
is visszamondták, mert nem tudtak annyi pénzt összegyűjteni, hogy az
üdülés költségeit kifizessék. A cégnek nincs üdülője, ily módon tehát nem
tudunk segíteni, amit pedig pénzben tudunk adni, az kevés. Egy főre
maximum tízezer forinttal tudjuk támogatni az üdülést, ez viszont a mai árak,
költségek miatt igen kevés. Pedig belföldi nyaralásról van szó, de ma már a
balatoni nyaralás költsége egy-egy négy tagú család esetében közelít a 100 ezer
forinthoz. Végül is mindegyik család megoldotta valahogy idén is a pihenését,
hiszen kivettek szabadságot, s eltöltöttek egy-két hetet vagy rokonoknál vidéken,
vagy más relációban oldották meg a nyaralást.
- Ön társadalmi munkában végzi a szakszervezeti tevékenységet. Civilben a
vállalati rendészet vezetője.
- A porta szolgálat mellett a mérések ellenőrzését is végzem, mivel egyben
a vizsgáló rendésze is vagyok a cégnek. S a terület bérlőivel is én
foglalkozom, mármint a rendészet oldaláról. A terület elég nagy és sok a
bérlő is. A súlyeltérésekkel kapcsolatban az a feladatom, hogy a
Húsnagyker be- és kiszállított áruiról pontos mérési adatok álljanak
rendelkezésre. Gyakran tapasztaljuk, hogy nálunk nem annyi a súly, mint
amennyi a szállítólevélen szerepel. Ilyenkor mi keressük meg a hibát.
- Hogyan tudja összeegyeztetni a két munkát?
- Könnyen, mivel a mozgási lehetőségem elég nagy ahhoz, hogy minden
területen dolgozó kollégával találkozzam. A reggeli órákban a portán találkozom
a bejövő kollégákkal, és jut idő arra is, hogy egy-két szót váltsunk.
Amikor öt évvel ezelőtt elment az elődöm, éppen azért esett rám a
választás, mert - azon kívül, hogy ismernek, hiszen 11 éve dolgozom a cégnél -
velem könnyű találkozni. A titkárrá választás előtt is végeztem
szakszervezeti munkát, a szakszervezeti tagságom kezdete pedig 30 évre nyúlik
vissza.
- Jól érzi-e magát?
- Végül is jól érzem magam. Ezt a szakmát megközelítően 30 éve
űzöm. A Húsnagykert megelőzően egy cipőipari cégnél
dolgoztam, s jóllehet nagy volt a váltás, de jó főnökeim voltak, akik
segítettek a tanulásban.
- Milyen problémákkal keresik Önt a kollégák?
- A legnagyobb probléma a kevés pénz, de azt hiszem ez nem helyi, hanem
országos sajátosság. Az embereknél napi téma az alacsony bér. Még akkor is, ha
az idén átlagosan 10 százalékos béremelés történt. De miután alacsony a
bérszínvonalunk, - az ipari átlag középmezőnyében helyezkedünk el - a 10
százalék sem lendített túl sokat a családok nehéz helyzetén. Pénz csak úgy
lehetne több, ha nagyobb forgalmat bonyolítana a cég. A piac azonban nem úgy
alakul, hogy jelentősen növekedne a forgalom.
- Milyen a kapcsolata a vállalat vezetésével?
- Annak ellenére, hogy nem mindenben értünk egyet, jó a kapcsolatunk. Nem mi
vagyunk az egyetlen olyan szakszervezet, amelyik több bért szeretne, de a cég
vezetésének helyzetét is meg kell értenünk. Csak abból tudnak több pénzt adni,
ami bevételként megjelenik. Ami fontos és sürgős feladat, azt mindig
megbeszéljük.
- Mit tud tenni a szakszervezet?
- A bér területén korlátozottak a lehetőségeink. A többi területen pedig szót
értünk. Elég régóta dolgozom a cégnél, ismerem a céget, a vezetés pedig
időben tájékoztat az eseményekről. Már csak azért is, mert a
vezérigazgató is tagja a szakszervezetnek.
- Fontos-e a szakszervezet? Úgy is kérdezhetném, szükség van-e rá?
- Vallom, hogy szükség van rá. Főként most tapasztalom, hogy önként
egyik cégtulajdonos sem adna semmit a dolgozóknak. Az itteni dolgozók is
tudják ezt, mert ha bármi bajuk van, azonnal jönnek hozzám. Ahol nincs
szakszervezet, ott sokkal nehezebb a dolgozók helyzete, mert ezen kívül nincs
más érdekvédelem. A mi cégünknél is nagy szükség volna egyébként új tagokra,
de a várható átszervezések miatt egyelőre még várakozó állásponton
vannak az új tagjelöltek.
H. Gy.