Együtt kell átlépni az EU küszöbét

Még a nyár elején Budapesten két rangos szakszervezeti esemény zajlott. Az Európai Unió és Közép-Kelet-Európa a szakszervezet szemszögéből címet viselte az egyik és az Európai Szakszervezeti Szövetség koordinátori konferenciája volt a másik. Mindebből kitűnik, hogy a hazai szakszervezeti mozgalom is fontos lépéseket tesz annak érdekében, hogy a csatlakozás után minél kisebb megrázkódtatás, veszteség érje a magyar munkavállalókat. Kapuvári József, aki az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének (ÉDOSZ), illetve a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének (HDSZ) elnökeként vett részt a tanácskozásokon, a beszélgetés során nem titkolta: a szakszervezetek kezében kevés eszköz áll rendelkezésre ahhoz, hogy a munkavállalók érdekeit, pontosabban a munkahelyeket megvédjék.

Az ország teljesítménye alapján akár 2003. január elsejétől csatlakozhatunk az Európai Unióhoz, ám a munka világának alaposan fel kell készülnie erre a lépésre.

Kapuvári József szerint rengeteg változás történik a csatlakozás előtt és után, s a változások nagy része nem érinti előnyösen a munkavállalókat, a szakszervezeti tagokat. Ennek az az oka, hogy a piaci verseny egyre élesebb. Már a csatlakozás előtt is megindulnak a gazdaságban azok a folyamatok, amelyek következtében a tőke koncentrálódik, tulajdonosi koncentráció is megfigyelhető, a termelés racionalizálódik, s ennek következtében a cégek szakosodnak. Húsipari példával szólva a korábbi húskombinátok ma már nem működhetnek gazdaságosan, a fejlett gazdaságban éppen egy ellentétes folyamat megy végbe, amit szakosodásként is emlegetnek. Erre utalnak az osztrák tapasztalatok is, hiszen az osztrák szakszervezetek több mint fele tagságukat veszítették el az átalakulás miatt. Egyes iparágakat szinte teljesen megölt a verseny, lásd a tejipart. Pedig az osztrák gazdaság a csatlakozás előtt is piacgazdaságban működött.

Éles verseny

Elképzelhető ezek után, hogy a magyar, illetve a volt szocialista országokat hogyan érinti majd a csatlakozás utáni verseny. A termelékenységbeli különbségek még mindig jelentősek, dacára annak, hogy az elmúlt évtizedben jelentős fejlődés ment végbe a magyar élelmiszeriparban.

Tavaly év végi adat szerint a hazai élelmiszeripar jegyzett tőkéjének 63 százaléka külföldi kézben van. Ma már vitathatatlan, hogy a multinacionális vállalatok uralják a magyar élelmiszeripart, s ezek a cégek ugyan óriási műszaki, technológiai fejlődést indukálnak, ám csupán a verseny miatt. A fejlesztés ugyanis arra irányul, hogy egyre kevesebb ember állítsa elő ugyanazt a termelési értéket, tehát a munkaerő sínyli meg leginkább a változásokat. A statisztikai adatok is arról árulkodnak, hogy az elmúlt évben nőtt a termelékenység az 1998-as évi bázishoz képest. Ez a folyamat pedig nem áll meg, sőt, további gyorsulásra lehet számítani, hiszen a racionalizáció mindenképpen elsődleges szempont a tulajdonosok szemében. További gyár-, és üzembezárásokra kell felkészülni, már csak azért is, mert most is tanúi vagyunk például három konzervgyár bezárásának. Húsipari, cukoripari gyárak kapuit is végleg becsukták, s ennek a folyamatnak még nincs vége. Generálisan kell számolni azzal, hogy az élelmiszeripar alapvető strukturális átrendeződés színtere, részben az EU, részben a globalizációs folyamat eredményeként. Kapuvári József hangsúlyozta, hogy az EU-csatlakozás folyamatában sem védhetőek ki ezek a foglalkoztatást érintő baljós lépések.

Közös gondok

S nem egyedi, az átalakult szocialista országok problémája ez a kérdés. Dániában - amely nem most csatlakozott az EU-hoz - ugyanúgy megfigyelhető a globalizációs folyamat, mint a kevésbé fejlett gazdaságokban. A dánok kénytelenek voltak a közelmúltban 15 húsüzemet bezárni, s emiatt jelentősen csökkent a szakszervezeti tagok száma is. (A szakszervezeti szervezettség csaknem 100 százalékos.) A dán szakszervezet sem tudja ezt a folyamatot megakadályozni, ráadásul ezt az EU fel is gyorsítja. Az marad talpon, aki koncentrálja és szakosítja termelését, de ez mindenképpen hátrányosan érinti a munkavállalókat.

Hogyan lehet erre felkészülni? Az elnök úgy véli, hogy a szakszervezet egyedül kevés ahhoz, hogy kivédje a csapásokat. Össze kell fognia minden olyan partnerral - például Országgyűlés, kormány, szaktárca, munkaadói szervezetek - amelyik érintett az ügyben. Az agrárágazat vezetőinek mindenképpen ki kell dolgozniuk egy programot arra, hogy a strukturális változás következtében felszabadult munkaerővel mit kezd. A szakszervezeteknek e program kidolgozását kell szorgalmazniuk. A közelmúltban lezajlott Agrárgazdasági Tanács ülésén Dr. Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter tájékoztatott arról, hogy készül az ágazat "Széchenyi terve", stratégiája. Ebben prioritásként kell kezelni a munkaerő foglalkoztatás kérdését, s azt, hogy a vidék népességmegtartó képessége ne csökkenjen, hanem tovább emelkedjen. A vidékfejlesztési stratégia tartalmazza, hogy a környezetbarát módon gazdálkodó mezőgazdaságban is növelni kell a hatékonyságot, ami kevesebb foglalkoztatással jár, ám felértékelődik például a falusi túrizmus szerepe. Ennek érdekében az agrártárca átképzéseket is szervez, de említhető az erdősítési program is.

A fejlődés útja

A szakszervezetek tisztában vannak azzal, hogy a foglalkoztatási szerkezetnek a nyugati országokéhoz kell hasonlítania. Ez azt jelenti, hogy öt ember közül egy dolgozik az iparban, vagy a mezőgazdaságban, négy pedig a szolgáltatásban. Ez ma a fejlett országok foglalkoztatási szerkezete. Magyarországon - ha megnézzük a KSH adatokat - fele-fele az arány, aminek mindenképpen meg kell változnia.

A szakszervezetek nem tudnak és nem is akarnak a fejlődés útjába állni - jelentette ki Kapuvári József. Azt azonban szorgalmaznia kell, hogy olyan állami és saját erőforrású pénzalapok jöjjenek létre - mint Ausztriában -, amelyekkel a foglalkoztatás nélküliek nehéz helyzetét megoldják. A sztrájk, a tüntetés önmagában nem megoldás, csak ideiglenesen hátráltatja a dolgok menetét. Tudomásul kell venni, hogy a modern foglalkoztatási szerkezet a jelenlegitől különbözik. Egy külföldi tulajdonban lévő húsipari cég tulajdonosa is jelezte már, hogy csak húsipari tevékenység végzéséhez a jelenlegi létszámot nem tudja hosszú távon foglalkoztatni.

Megpróbál profilt bővíteni, s ez a leghumánusabb utak egyike. Igaz, ehhez jelentős tőkére van szüksége, s jó volna, ha az ilyen irányú törekvéseket az állam is támogatná. Makroszinten kormányprogrammal, mikro-, vállalati szinten profilbővítéssel, a munkaügyi intézményrendszer felkészítésével, megerősítésével, szakszervezeti oldalról pedig párbeszéddel lehetne a várható változásokat elviselhetővé tenni - összegezte mondandóját az elnök.

Partnerség

A foglalkoztatás, a munkaszervezés fejlődésének irányát jelzi, hogy a globalizációs folyamattal szemben is fel lehet lépni. Dániában például létrehoztak olyan "autonóm munkacsoportokat", amelyekben nincs középvezető. A csoport tagjai tudják, mit kell elvégezniük, s maguk szervezik meg, kinek mi lesz a feladata. De említhető a német Reemstma dohánygyártó cég is, ahol a vezetési szinteket minimálisra csökkentették. A tulajdonosi szemlélet a döntő, s más a multinacionális cégek, más a családi vállalkozások struktúrája.

A kereskedelmi üzletláncok tevékenysége is jelentősen hat a foglalkoztatáspolitikára. Az ő üzletpolitikájuk szabja meg alapvetően az agrár- és élelmiszeripar jövedelmezőségi szintjét, s azt is a láncok diktálják, hogyan alakuljanak át a termelő cégek. Osztrák húsipari példa mutatja, hogy a korábban sokféle terméket gyártó húsipari cég az üzletlánc igényeinek megfelelően szűkítette le a termékek számát.

Segít-e az EU a magyar szakszervezeteknek? Az egyik legfontosabb lehetőség, hogy tagjai vagyunk a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének, s az ÉDOSZ, s a HDSZ is tagja a világszervezet élelmiszeripari szekciójának. A dán kollégák többoldalú segítséget ajánlottak fel: oktatást szerveznek, írásos anyagokkal, tanulmányokkal látják el a magyarokat, csoportokat fogadnak. Ám idehaza is akad tennivaló, vélekedett az elnök. Ki kell alakítani az országos partneri hálózatot, amelynek keretében a szakszervezetek és a munkaadók rendszeresen együttműködnek. Az ÉDOSZ keretében egyedül a sütőiparon belül sikerült az ágazati kollektív szerződést létrehozni, amit évente megújítanak. Akkor leszünk EU konformok, ha nem csak az élelmiszerbiztonság és ehhez hasonló területeken közelítünk a fejlett világhoz, hanem a szociális párbeszéd is mindennapossá válik. Olyannyira probléma ez, hogy a párbeszéd hiánya akár gátja is lehet a csatlakozásnak. Folyik a munkatörvénykönyv módosítása. Ennek keretében háttéregyeztetéseket kell elvégezni, de még nincs egyetértés. Remény van arra, hogy az Országgyűlés elé csak olyan módosító indítványt terjeszt be a kormány, amelyet a szakszervezetekkel is egyeztettek. A kormány pozícióját egyébként erősíti a makroszintű egyeztetés, hiszen ez a demokrácia fokát is jelzi.