Sertéstúltermelési válság a világpiacon

Beszélgetés Zám Andrással, a Gyulai Húskombinát Rt. vezérigazgatójával

A nyugat-európai húsipari szakemberek egybehangzóan azt mondják, hogy nem látják az alagút végét. Óriási a túltermelés, az EU tagországai 107 százalékban önellátóak, ebből következtethetünk, hogy mennyire szorulnak rá az importra, benne a magyar árura. A globalizáció ebben az ágazatban is érezteti a hatását, nyilatkozta lapunknak Zám András, a Gyulai Húskombinát Rt. első embere, a Vágóállat- és Hústermék Tanács alelnöke, aki nemrégiben Berlinben, az európai hússzövetség kongresszusán járt. A szakembert az ágazat helyzetéről, az áremelés lehetőségéről és az általa vezetett cég idei célkitűzéseiről kérdeztük.

- Hogyan értékelhető az ágazat, ezen belül pedig a Gyulai Húskombinát Rt. szempontjából a tavalyi gazdasági év? A közvélemény olyan fogalmakkal ismerkedett meg 1999-ben, mint a minimálár, a vízidisznó, a túlsúlyos sertés és a túltermelési válság.

- A tavalyi évben az ágazat teljesítményének jellemzésére a gyenge jelző felel meg legjobban, míg a Gyulai Húskombinát Rt.-nél a közepes. A szakmai jelzések, amelyek nemegyszer informálisak, azt mutatják: kevés nyereség termelődött, az is néhány jobb cégnél. Sok vállalat veszteséges lett az 1999-ben, s legalább ennyinek nullszaldót mutat az eredménye. Az elmúlt évre jellemző beavatkozások szokatlanok voltak a szakmának. A 193 forintos elhíresült felvásárlási árat egyrészt megértettük, hiszen aki felhízlalta a sertést és csupán veszteségesen tudta volna eladni, azon segíteni kellett. Ugyanakkor igaz, hogy ezek a beavatkozások lemerevítették a piac szabad mozgását. Különösen igaz ez külföldi eladásokra, hiszen az exportpiacok teljesen függetlenek attól, hogy Magyarországon milyen árakat állapítanak meg. A válsághelyzet éppúgy jelentkezett nálunk, mint Európában másutt. Elgondolkodtató, hogy csupán szeptember közepe és november vége között tudtuk termékeinket nyereséggel eladni külföldön.

- Nemrégiben tért haza Berlinből, ahol az európai húsos szakma tartotta éves összejövetelét. Melyek a tanácskozás legfontosabb tapasztalatai?

- Az Európai Unió újra kívánja szabályozni a teljes húspiaci vertikumot. A szabályozás jelenlegi módjával mindenki, de különösen a kormányok elégedetlenek, roppant bürokratikus a rendszer, ezen oldani kell. Az alapvető gond: a támogatás rengeteg pénze kerül, ráadásul hatástalan.

- Mik lehetnek a változtatás legfőbb elemei?

- Ennek lényege a jelenlegi támogatási rendszer jelentős korlátozása lesz. Ezzel egyidőben, januárban és februárban az újból felhalmozódott készleteiből 20-20 ezer, majd márciusban 10 ezer tonna sertéshús tárolnak ki az EU-országok extraszubvencióval, ez nagyobb részt az orosz piacra megy, ahol olyan nyomottak az árak, hogy Gyuláról nem is viszünk oda gyakorlatilag semmit. A nyugat-európai húsipari szakemberek egybehangzóan mondják, hogy nem látják az alagút végét.

Óriási a túltermelés, az EU tagországai 107 százalékban önellátóak, ebből következtethetünk, hogy mennyire szorulnak rá az exportra, benne a magyar árura. A globalizáció ebben az ágazatban is érezteti a hatását. Ha a japán piacon történik valami, annak hullámai mindenhova eljutnak. De mondhatnám az Egyesült Államok és Kanada példáját, ahol az elmúlt három évben felfutott a termelés, ezek a világpiacon majdnem mindenütt versenytársai az európai húsnak. Kivéve Európát, mert ide hormonkezelt húst nem lehet behozni, de ha ezt a szigorítást egyszer a problémát övező hatalmas viták ellenére feloldják, akkor az öreg földrész megnézheti magát! Tavaly és az idén Nyugat-Európa sertéshús termelése megközelíti a 18 millió tonnát. Ehhez képest a teljes magyar termelés és főként az odairányuló export csekély. Ma holnap Magyarország a túltermelési válsággal küzdő világpiacon eltűnne a maga 5,5 milliós vágásával és feldolgozó- kapacitásával, azt észre sem vennék. Figyelmeztető adat, hogy a közepes minőségű sertéshús átlagára az EU-ban 115 euró száz kilogrammonként, ami olcsóbb, mint nálunk! Ez a probléma. A gondokat az is jelzi, hogy Magyarország a jóváhagyott kvótát tavaly nem használta ki, a kiszállítható mennyiségnek csak 70 százalékát tudtuk eladni.

- Ennek fényében: vannak-e új piacok, lehet-e új hadszíntereken új csatákat indítani a vásárlókért?

- A Gyulai Húskombinát Rt. két nagy kelet-ázsiai piacon jelent meg: Dél- Koreában és Japánban. Ez nagy vívmány. Magunk között elmondhatom: fel sem tételeztem, hogy pályafutásom alatt ezekbe az országokba exportálunk Gyuláról. Ezek nemcsak távoli, de rendkívül igényes piacok is.

- Említette, hogy az év első felében az EU-országok tartalékaik egy részétől megszabadulnak. De mi lesz utána, jelent-e ez jobb magyar exportesélyeket?

- Az idén májusban zárul le a többlettámogatással eladott raktárkészletek kiszállítása. A brüsszeli központ arra törekszik, hogy az EU országainak exportját minél kevesebb szubvencióval bonyolítsa le. Ez nagyon nehéz dolog, hiszen a támogatott termékek exportja az utóbbi években nőtt. A magyar húsiparnak lehetőségeket jelent, hogy az EU-ban leépítik a támogatásokat, amelyekkel eddig sem tudtunk versenyezni. Másrészt májusban befejeződik a készletek kiraktározása, ami újabb esélyt jelenthet termékeinknek. Ezáltal az orosz piacon is javulhatnak a ma igen nyomott árak.

- Hogyan sikerült 1999-ben teljesíteni a Gyulai Húskombinátban az üzleti tervet?

- Bizonyos mértékben túl is teljesítettük, hiszen a 10,6 milliárdos árbevétel 11,5 milliárdos lett. Törekvéseinknek megfelelően sikerült a hazai és külföldi eladásokat 60-40 arányban a honi piac felé fordítani. Sikerült felszámolnunk az orosz piac részleges elvesztéséből fakadó hátrányokat, túlteljesítettük a vágások számát, és valamivel több mint 200 ezer sertést dolgoztunk fel. Az árbevétel arányos nyereség viszont csökkent, mert a piacok megszerzése és az exportpiacok átalakítása jelentős költségekkel járt.

- Melyek az idei legfőbb célkitűzések?

- Előrelépünk, 250 ezer sertésvágást tervezünk, ami egy műszak teljes kihasználását jelenti. Így 5 ezer tonna darabolt húst, 4 ezer tonna szárazárut és mintegy 14 ezer tonna húskészítményt jelent. Kül- és belföldi eladásaink aránya nem változik. Árbevételünk 13 milliárd forint lesz.

- A Gyulai Húskombinát a magyar piac hány százalékát mondhatja magáénak?

- Egészen pontosan a 8 százalékát.

- Ezzel hanyadikok?

- A Pick Szeged Rt. elsősége megkérdőjelezhetetlen. A honi ágazat 21 százalékát uralja, a második a Délhús Rt. a maga 13 százalékával, és hárman vagyunk a 8 százalékot jelentő harmadik helyen a Pápai Húskombináttal és a Zalahús Rt.-vel. A térnyeréshez vagy nagyon sok pénz kell vagy az, hogy néhány cég bedőljön , amire sajnos van némi esély. A legutóbbi idők egyik tapasztalata, hogy a nagy kereskedelmi láncokkal kialakított együttműködés nem kedvez az eredményességnek.

A szakma az idén 8-10 százalékos áremelkedéssel számol. Nagy kérdés, hogy ezt a túltelített piaccal hogyan tudjuk elfogadtatni. Másrészt világos: az elmúlt években sorra elmaradtak akárcsak az inflációt követő fogyasztói áremelkedések. Az ágazat nehéz helyzetben van, sok helyütt nem képződik nyereség. Ebben a helyzetben kell felkészülni a közelgő EU-csatlakozásra, ami technológiai fejlesztést jelent, és ez nagyon sok pénzbe kerül. Aki nem képes erre, az becsukhatja a boltot. Másrészt az áremelést kikényszeríti az energiahordozók, a víz- és a szennyvíz árának növekedése, emelkednek a munkabérek is. Ennek egy részét, ha kényszerűen is, de át kell hárítani a fogyasztókra. Az antiinflációs politika legfőbb terheit az agrárium viseli.

- A honi húsfogyasztás mennyisége hogyan alakul és belső átrendeződés megfigyelhető-e?

- Azt évenkénti 28 kilós húsfogyasztásról három éve nem tudunk elmozdulni, dacára annak, hogy olcsó a hús. Míg tíz éve a teljes húsfogyasztás 54 százaléka sertéskészítmény volt, addig ez mára 44 százalékra esett vissza. Ez a belső piac szűküléséről árulkodik, közben tudjuk, hogy az exportpiacokon is nehéz a helyzet. Az ágazat e két nehézség között őrlődik. Az életszínvonal jelentős emelkedésére volna szükség, főként az alsó harmadban, vagy a társadalom alsó felében, hogy nőjön a fogyasztás, hiszen a 28 kilogramm itt nem fogy el! Optimális volna, ha jelenlegi 3,5 millió feldolgozott sertés helyett 4,5 milliót fogyasztanánk el. Már régen nem beszélünk 8 vagy 10 millió sertésről, hanem csak 5-5,5 millióról. Néha mégis úgy tűnik, hogy ez a kevés is sok. A kérdés csak az: mennyire?

Békés megyében 500-550 ezer sertést nevelnek ezekben a hónapokban. Ebből a Gyulai Húskombinát 250 ezret vesz át, és ugyancsak százezres méretekben a Pick Szeged, a Pini, a Délhús és a többiek. De félő, hogy több tízezer sertést, ne adj Isten még lehet, hogy többet is, a feldolgozók piac hiányában majd nem vesznek át.

- Több mint fél éve úgy nyilatkozott, hogy egy cég tőzsdei bevezetése előtt három sikeres év szükséges. Gyulán annak idején mindent előkészítettek ennek érdekében, majd az orosz válság és tovagyűrűző hatásai miatt elhalasztották a húskombinát részvényeinek bevezetését az parkettre. Most, hogy a tőzsde jobban áll, s az orosz válságon is túl vagyunk, bevezetik a papírokat 2000-ben a tőzsdére?

- A közgyűlésen mondhatunk erről biztosat, de valószínűsíthető, hogy ebben az évben eltekintünk ettől. Sokkal nagyobb az esélye, hogy jövőre tesszük meg ezt a lépést.

- Hogyan állnak a bértárgyalások Gyulán?

- Megkaptuk a szakszervezet bérajánlatát, ők 15 százalékos keresetnövekedést látnak indokoltnak. Nem titok, ezt sokallom. Alkupozícióban vagyunk, meg fogunk egyezni. A menedzsment javaslata 7-8 százalék. A bér mára milliárdos költségtömeg a Gyulai Húskombinátban és versenyképességi kérdés. A közös nevezőt eddig mindig korrekt módon megtaláltuk, de nem hallgathatom el, hogy az utóbbi években nagyon jelentős bérnövekedés volt nálunk, amelynek eredményeként a húsipari ágazatban az alsó harmadból a felső harmadba kerültünk.

- Köszönjük a beszélgetést.