1999 nem ismétlődhet meg
- állítja Remény Ervin, a Húscéh alelnöke
Éppen tíz évvel ezelőtt alakult az Iparos Húscéh elődje, az akkor még
egyesülési formában működő érdekképviseleti szervezet később szövetséggé alakult.
Jelenleg 130 taggal rendelkezik, kis-, közepes és néhány nagyobb - például a Pini, a
Zimbo, a Kárpáthús, a Terimpex-csoport - húsipari vállalkozás éppúgy tagja, mint - és
ez okozza a szövetség színességét - sertéstermelő gazdaságok, de az utóbbi időben
erős lett a hús nagy- és kiskereskedők aránya is. Olyan, a húskereskedelemben
meghatározó tagjai vannak a Húscéhnek, mint például a Rózsavölgyi, de képviselteti
magát a kiskereskedelem is a Budapesti Húskereskedők Egyesülete révén.
A VHT alapító tagja
Remény Ervin ügyvezető alelnök szerint a kereskedők körében egyre
markánsabban különül el a kis- és nagykereskedők érdeke, érdekérvényesítése. Külön
szegmenst képviselnek már a nagyláncok, most szerveződik a nagykereskedők
szervezete, és még inkább elkülönül a hús-külkereskedők képviselete.
A teljes nevén Vállalkozó Húsiparosok és Húskereskedők Szövetségének
elkeresztelt érdekképviselet szoros kapcsolatokat ápol az iparág másik képviseletével, a
döntően nagyvágóhidakat és feldolgozókat tömörítő Magyar Húsiparosok
Szövetségével, és folyamatos munkakapcsolatban ál a Vágóállat- és Hústermék
Tanáccsal - tudtuk meg Reménytől. - A VHT alapító tagjai vagyunk, az első időkben
mi adtuk a terméktanács vezetőinek egy részét is - mondja az alelnök, aki szerint
manapság a VHT előtt komoly feladat áll: európai mintára kell átalakítani önmagát.
- Ma már több tízezer tagot számlál a VHT, döntően azért, mert a sertéstartással
kapcsolatos támogatások elnyerésének egyik feltétele éppen a tagság igazolása. Így
aztán Jani bácsi is tagja a szervezetnek, pedig csak évente 8-10 sertést értékesít a
piacon. Megoldást jelenthet az EU egyes tagországaiban alkalmazott módszer,
miszerint az egyes tagok érdekképviseletét a terméktanácsban egyes érdekképviseletek
látják el. A magyar jelen is efelé mozdult el, mert a terméktanácsban a húsipart a két
szövetség, a termelők érdekeit pedig általában a markánsabb véleményalkotásra
alkalmas Sertéstenyésztők Országos Választmánya mellett a Parasztszövetség, a
Gazdaszövetség és a MOSZ látja el.
Hatékony önszabályozás
Bár beszélgetésünkben inkább a Húscéhet kívánjuk bemutatni, Remény nem állja
meg, hogy a VHT jövőjével ne foglalkozzon. Szerinte az egyes érdekképviseletek csak
a megújult, hatékony VHT-n keresztül fogják feladataikat jól ellátni. Egy modern VHT
feladatai közül néhányat már csírájában megtalálunk a mai szervezet keretein belül is.
Ilyen például a terméktanács intervenciós kasszája, amelyet több mint egy éve hozott
létre tagjai megsegítésére a terméktanács. Másik elemként az állami támogatások
kezelésében játszott szerepet említi Remény. A terméktanács működését ezen feladatok
szerint kellene átalakítani, hiszen már számos kormányzati, közigazgatási feladatot is
ellát. Az EU-ban egy ilyen szervezetnek parlament-képes vezetői vannak. Nagy kihívás
a húsipari érdekképviseletek számára, hogy önmagukon kívül a terméktanácsot is
modernizálják.
A terméktanács és a Húscéh számára az egyik legsürgősebb feladat a beszerzési ár
alatti értékesítés jogerős betiltása. El kell érni - szögezi le Remény -, hogy a
kereskedők hatékony önszabályozást valósítsanak meg. Ennek első - de egyik
legfontosabb - lépése az lenne, ha a húsipari vállalkozások átalakítanák szerződéseiket.
Amennyiben a húsipar egységesen szerződéseibe beépítené azt a kitételt, hogy
márkavédelem, illetve egyéb okok miatt beszerzési ár alatti értékesítéshez nem járulnak
hozzá, már nyert az ágazat. 1999. nem ismétlődhet meg még egyszer - állítja Remény
-, mert akkor számos vállalkozás kerülhet csődbe.
Egységes fellépés
Az immáron több mint egy éve tartó nyomott árak miatt a cégek felélték
tartalékaikat. Ahelyett, hogy felhalmoznának, és a nyereségből az EU-csatlakozás
kihívásaira készülnének fel, modernizálnának, fejlesztenének, csak a pillanatnyi
negatív történésekkel szembeni túlélésre képesek koncentrálni. A konszolidált piac
megteremtése és a piac szabályozásában a kormányra is jelentős szerep vár.
Az egységes fellépést azonban nehezíti a túl sok szereplő. Az ágazat másik gondját
is meg kell oldani, ez pedig az illegális és féllegális húsüzemek, vágóhidak elleni
harcot jelenti. Jelenleg 860 húsipari vállalkozást tartanak számon az APEH adatai
szerint. Ebből azonban „csak" 491 a sertésvágó üzem, a többi közé sorolják be például
a közel 50 sertészsír-sütéssel, vagy füstöléssel foglalkozó kisvállalkozásokat is. Az
EU-felkészülést szolgálja az ágazat megtisztítása is, mert ennyi üzemre nincs szükség 5
év múlva. Az EU-ban ennyi húsipari egység nem lesz képes megélni.
Már ma látszik, hogy a 491 vágóhídból talán 200 lesz képes olyan feltételeket
teremteni, amelyek a sertés európai ismérvek szerinti - EUROP-rendszerű -
minősítésére, rendszeres adatszolgáltatásra, elfogadható munkahelyi körülmények
megteremtésére képes. Ezekből az üzemekből ma már - más nézőpontból még - 190
üzem rendelkezik minősítésre, adatszolgáltatásra alkalmas rendszerrel.
A többi kereskedelmi célú vágását meg kell szüntetni - szögezte le Remény. Az
EU-csatlakozás idején talpon maradó üzemből a piaci kihívások miatt el fog kopni több
tucat. Téves nézet, amelyet több forrásból is hallani, miszerint dán mintára 3-4 vágóhíd
elegendő lesz az országban. A magyar sajátosságok, a kistermelői, úgynevezett háztáji
sertéstartás 60 százalékra tehető aránya miatt ez a tulajdonosi viszonyok miatt
szükséges lesz. A vágóhidak számának csökkentését azonban a versenynek kell
eldöntenie, úgy, hogy közben az agrárpolitikának meg kell védenie a magyar
állattenyésztés érdekeit.
O.H.Gy.