Egyesek megfelelnek, mások nem
Interjú Farkas Imrével, a Zalahús Rt. elnök-vezérigazgatójával
- Évek óta beszélünk a húsipar válságáról. Véleménye szerint az 1999.
esztendőben romlott, stagnált, vagy javult az ágazat helyzete? A húspiac
évközi mélypontja után hogyan ítéli meg a jelenlegi helyzetet és a jövő évi
kilátásokat?
- Piacgazdaságban természetes dolog, hogy a kihívásoknak egyes cégek meg
tudnak felelni, mások nem. Különösen így van ez a húsipari szektorban. A
húsipar eltér abban más ágazatoktól, hogy állami beavatkozás nélkül, önmaga
belátása és ereje alapján nem képes minden akadályt elhárítani. Működését
rendkívül módon befolyásolja a termelői háttér érdekeltsége, valamint a pozitív
tartalmú állami támogatások mindenkori mértéke.
Az 1999. esztendő első felében a húsipar helyzete stagnált, bizonyos területeken
romlott, a II. félévben az export erősödése következtében némi javulásról
beszélhetünk. A még mindig gyenge belföldi fizetőképes kereslet az iparág
egészét tekintve nem eredményezett érdemi fellendülést.
|
Borrendek a Zalahúsnál a Foodapesten (archív felv.)
|
Ami a jövő évi kilátásokat illeti, az ágazat a mainál többet vár belföldi
fogyasztásban és exportban egyaránt, hiszen a magyar húsipar megfelelő
nagyságrendű és a világ élvonalába tartozó feldolgozó kapacitással rendelkezik.
A magyar húsipar produkálni tudja mindazt, amit a világ bármely országában
ebben az iparban tudnak. További fellendülést akkor remélhetünk, ha látunk egy
kiszámítható gazdaságpolitikát és tudjuk, hogy a kormányzatnak milyen
elképzelései vannak a magyar élelmiszeriparral és azon belül a magyar húsiparral
kapcsolatban.
Megjegyezni kívánom, változatlanul az a véleményem, hogy a magyar
mezőgazdaság eltartóképessége sertésből nem 5 millió darabos, hanem ennek a
többszöröse. A szarvasmarha állomány minden eddiginél alacsonyabb, annak
ellenére, hogy gazdag legelőkkel rendelkezünk.
- Visszatekintve a kilencvenes évekre, a mai gondok mennyire vezethetők
vissza a privatizációval létrejött tulajdonosi struktúrára, a külpiac
változásaira, illetve az egymást váltó kormányok agrárpolitikájára?
-A húsipari privatizáció helyzete mindenki előtt ismert a szakmában. Voltak akik
jól, voltak akik kevésbé jól oldották meg a feladatot. Az a véleményem, hogy a
külpiaci változásoknak is meg tudnánk felelni, ha az egymást váltó kormányok
hosszú távú gazdaságpolitikai elképzelésekkel támogatnák a magyar
agrárgazdaságot.
- Mit tehetnének a munkáltatók és a munkavállalók közösen a szakma
társadalmi presztízsének növeléséért, az ágazat érdekeinek az
érvényesítéséért?
- Megítélésem szerint az eddigi magatartástól eltérően átgondolt, jó
együttműködésre van szükség ahhoz, hogy érdekeinket, a szakma társadalmi
presztízsét növelni tudjuk. Sajnos eddig még nem alakult ki ilyen együttműködés,
pedig a közös fellépés - rá kell, hogy jöjjünk - az egyetlen célravezető eszköz az
ipar számára.
- Milyen kihívásokat jelentenek az ágazatban tapasztalható nehézségek a
ZALAHÚS működtetésében, fejlesztésében és a munkaügyi kapcsolatokban?
- A Zalahús Rt. mindazon fejlesztéseket el tudta végezni, amelyek a
versenyképesség fenntartásához és a jövőbeni elképzeléseink megvalósításához
szükségesek és indokoltak voltak. Működtetési nehézségeink sem a piaci, sem a
munkahelyi kapcsolatok terén nincsenek.
H.L.