„Nem félünk az EU csatlakozástól sem"

- mondja Juhász Gyula, a Herz Szalámigyár Rt. vezérigazgatója

- Kezdjük a beszélgetést egy rövid történelmi visszapillantással: hogyan kezdődött a gyár élete?

- Herz Ármin 1888-ban alapította cégét, itt, ahol ma is vagyunk. Az elmúlt 111 évben jónéhány tulajdonosa volt a gyárnak. Érdekessége ennek az, hogy akkor is és ma is, egész pontosan 1994 óta magántulajdonban voltak, vannak a részvények. Az 1948 és 1994 közötti időszakban állami tulajdonlást élt meg a cég a Budapesti Húsipari Vállalat részeként, de volt önállóan is állami tulajdonban. A legújabb kori történet 1994-ben kezdődött, egész pontosan április elsejével, amikor is a Pick Rt. megvette a céget, és az ismét részvénytársasággá alakulhatott.

- Összpontosítsunk a legújabb kori időszakra. Mi történt az elmúlt öt év során?

- Amikor 1994-ben kineveztek vezérigazgatónak, s Gyöngyösről, a Thur Rt.-től ide jöttem négy munkatárssal együtt, akkor igencsak szomorú kép fogadott. Az épületeket, a technológiát lerobbant állapotban találtuk, s a kollektíva lelkiállapota sem volt éppen vidám. Bihari Vilmos, a Pick Szeged Rt. vezérigazgatója felkérésére vállaltam el a munkát, őt még egészen fiatal korom óta ismerem. Három éves, rövid távú stratégiát dolgoztunk ki a cég megmentésére. A stratégia egyik legfontosabb eleme az volt, hogy a minőséget meg kell szilárdítani, s mindent ennek alá kell rendelni. Vissza kell állítani a Herz téliszaláminak azt a színvonalát, ami korábban a világhírnevet is kivívta számára. Ennek okán aztán nagyon sok tennivalónk lett. El kellett indulnunk a termék- és műszaki fejlesztés útján, új fiatal kollégákat kellet keresni. A marketing stratégiánknak része volt a kereskedelmi hálózat kiépítése, a vevőkör bővítése.

- A stratégia megvalósításához azonban sok pénzre volt szükség...

- Valóban, de szerencsénkre az új tulajdonos is tudta ezt, és zöld utat engedett a stratégia megvalósításának. A műszaki fejlesztésnél már az Európai Unió követelményeit vettük figyelembe. Új feldolgozó üzemet építettünk - mi fehér oldalnak hívjuk - , ami a hús fogadásától a bélbe töltésig foglalja magába a munkafolyamatokat. Ez rendkívül kényes munka, hiszen még nem védett az áru, mert még nincs bélbe töltve. A technológia következő folyamata a bélbe töltés, amely után következik a füstölés, a szárítás, majd a csomagolás. Az egész technológiai sort újjá kellett építenünk, amit a gyár melletti üres telken tudtunk megvalósítani. A beruházás 800 millió forintba került, s 1997-ben adtuk át az új üzemet. Felújításra szorult az energiarendszer. Gyakorlatilag az üzem működtetésével egy időben újítottuk meg a technológiát. A piaci kényszer hatására vásároltunk csomagoló- és szeletelő gépeket. Az eddigi beruházások összege közelít a 2 milliárd forinthoz.

A másik igen fontos feladatunk a termék minőségének fejlesztése. Öt évvel ezelőtt négy terméket gyártott a Herz, ma több mint 40-et. A fő stratégiánk az volt, hogy a száraz áruból teljessé tegyük a választékunkat. A Herz egyedülálló gyár Magyarországon, mivel mi csak szárazárut gyártunk. Mégpedig csak természetes anyagokkal, semmiféle más adalékot, érlelésgyorsítót nem használunk. Vissza a hagyományokhoz, adtuk ki a jelszót: ma ugyanúgy gyártjuk a Herz téliszalámit, mint annak idején Herz Ármin elkezdte. Annyiban persze más, hogy ma már nem ringa késsel aprítják a húst, kutterrel dolgozunk, az eszközök a bélbetöltésig modern húsipari gépek, de a füstöléstől ugyanaz a technológia működik, mint 111 évvel ezelőtt. A régi hagyományhoz ragaszkodunk, mert eddig sikeresen bevált.

- A fejlesztések, beruházások nyilvánvalóan meghozzák eredményüket: mekkora növekedés mutatkozott a termelésben, a nyereségben?

- A termelés 1994-ben ezer tonna volt, ma 4000 tonna feletti. A piaci kapcsolatok teremtették meg a növekedés feltételeit. Meghatározónak bizonyult, hogy szót értettünk a kereskedőkkel, s kidolgoztunk egy olyan értékesítési rendszert, amellyel az ország egész területét lefedjük. Amikor mi idejöttünk, minimális volt belföldi kapcsolata a gyárnak, csak Budapesten értékesítettek szalámit, s némi exportot teljesítettek. A gyár ma már közvetlen kapcsolatot tart az üzletláncokkal, ki is szolgáljuk össze, s ehhez gépkocsikat is vásároltunk, továbbá egy országos márkakereskedői rendszert is kiépítettünk. A belföldi forgalom felét az üzletláncokon keresztül bonyolítjuk, 32-33 százalékát pedig a márkakereskedés révén.

- Ha már a piacról beszélünk, hova exportálnak és mennyit?

- A legfontosabb külkapcsolatunk Németország, ahová hagyományosan szállítjuk az exportált termékeink 95 százalékát. Kisebb mennyiség megy Hollandiába, Szlovákiába, Csehországba, Lengyelországba. Ez utóbbi piacokon némi fejlődést tapasztalunk, s reményeink szerint eljutunk a dán és a svéd piacokra is.

- Sokat emlegeti a cégalapítót, Herz Ármint. Őrzik-e a téliszalámi receptjét?

- A legféltettebb kincsük ez, hét pecsét alatt őrizzük. Akkoriban 25-30 szalámigyár működött a fővárosban, s olasz mesterek tudását vették át, amit a saját ízlésüknek megfelelően finomítottak. Herz Ármin receptje fennmaradt, így tudjuk a hagyományokat megőrizni.

- S mi a különbség a Pick és a Herz téliszalámi között?

- Igazából csak a szakemberek érzik a különbséget, de különbség van a nemes penészben, más az aprítottság, és a fűszerezés is, bár az eltérés igen csekély.

- A Herz-termékek zsírosabbak a megszokottnál. Ma, amikor a koleszterin elleni küzdelem magas fokon áll, hogyan tudják értékesíteni termékeiket ilyen sikeresen?

- A zsírt, vagy a szalonnát általában olajjal helyettesítik. Megítélésem szerint megfelelő arányban mindent meg kell ennie az embernek, tehát csak a túlzott zsírfogyasztás ellen kell fellépni. Mi annak a kihívásnak is próbálunk megfelelni, hogy kevésbé zsíros, kevésbé füstölt termékeket gyártsunk, mert ilyen irányú termékfejlesztésen is dolgozunk. Egyébként a Herz téliszalámiból 10 dekagrammot 25 szeletre vághatjuk fel, tehát jó néhány zsemlét ízesíthetünk vele.

- Honnan veszik az alapanyagot és milyen húst használnak fel a gyártás során?

- A szalámigyártáshoz speciális hús szükséges: tenyésztésbe fogott sertést dolgozunk fel. Közérthetőbben túlsúlyos, legalább 150 kilogramm feletti sertésekből készül a szalámi. Az idén nem volt alapanyag hiány, gondoljunk csak a "vizidisznókra". Ez a hús érettebb, szinesebb, pigmentáltabb, rostosabb. Az alapanyagot Szegedről kapjuk, az apróhúst és a hasaszalonnát a Ringa Rt.-től vásároljuk.

- Elárulna néhány gzadasági adatot is? Mekkora az árbevételük, a nyereségük?

- A tulajdonos Pick Rt. feltöltötte a forgóeszközünket, a finanszírozásunk az első perctől megoldott volt. A cég mindig nyereséges volt, az adózott nyereség is itt maradt, sőt a tulajdonos a feldolgozó üzem rekonstrukciójához 500 millió forintot biztosított. Később pedig tőkeemelést is végrehajtott a Pick, így ma már 1 milliárd forint a jegyzett tőkénk. 1994-ben az árbevételünk 1,1 milliárd forintot tett ki (a nyereség 27 millió forint), az idén 6,5 milliárd forinttal számolunk (a nyereség 400 millió forint).

- Hányan dolgoznak itt?

- Ma már 370 ember dolgozik itt, 280-nal kezdtünk.

- Működik egy szakszervezeti alapszervezet. Milyen velük a kapcsolata?

- Megítélésem szerint jó az együttműködésünk, mivel jó a kollektíva. Minden évben annyi fizetésemelést adtunk, amennyit a költségek megengedtek. Évről évre 20 százalék, vagy a fölötti béremelést tudtunk kigazdálkodni. Az emberek értékelik ezt.

- Talán nem sértem meg azzal, ha „munkás" vezérigazgatónak titulálom. Befogadták?

- Gondolom igen. Szívemből szól a megállapítása, mert vallom, hogy csapatot kell építeni. Munkám arra irányul, hogy az embereket egy irányba vezessem. Ha felveszünk egy embert, azt is megnézzük, beleillik-e a csapatba. Név szerint ismerem őket, s nyitva áll az ajtóm előttük. Kialakult egy jó vezetői gárda is, akik között már sok a fiatal. Több mint 10 harminc év alatti vezető dolgozik nálunk, akiknek át szeretnénk adni a stafétabotot.

- Az idei évben a húsipart sok csapás érte: ár- és belvíz, orosz piac összeomlása stb. Hogyan érintették Önöket ezek a negatív piaci folyamatok?

- Kiegyensúlyozottabb, kiszámíthatóbb piacszabályozásra lenne szükség ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhassunk. Az EU országokénál jóval alacsonyabb a támogatottsági szintünk, nem ismert egész évre a szubvenció, s a minimum ár sem segített rajtunk. Átgondoltabb, bizonyos nagyságrendben való gondolkodásra van szükség. S még valamit: a piac szereplőinek, a termelőnek, a feldolgozónak és a kereskedőnek le kellene ülniük tárgyalni és konszenzusra kellene jutniuk az „élni és élni hagyni" elv alapján. S az sem szerencsés, hogy a húsipari termékeknek inflációt stabilizáló szerepet is be kell tölteniük, legyenek inkább piaci elemek.

- Végezetül: mi lesz a jövő a Herz Szalámi Rt.-nél?

- Úgy gondolom, hogy a jövő is olyan szép lesz, mint amilyen a múltunk volt. Az elmúlt időszakot sikeresnek tartom, jól alkalmazkodtunk a piaci feltételekhez. Csapatmunkát alakítottunk ki, s a csapat felkészült a jövő kihívásaira is, tehát nem félünk az EU csatlakozástól sem.