Húst hússal

Asztal mellett, két fogás között az embernek sok minden eszébe jut. Az is, aminek nem kellene. Itt van ez a dioxin ügy. Az ember olvassa az újságokat és megijed. Pedig éppen a Gundelbe kéne menni egy jó kis fogadásra. Maradjon talán otthon? Helytelen lenne erre az elhatározásra jutni. Az ijedtségre ugyanis enni kell!

A Gundel mesterszakácsai

Ha éppen nincs érkezésünk a városligeti konyhaművészeti szentélybe elmenni, felkereshetünk egy hangulatos, megbizható, csendes vendéglőt is, ahol jó a szakács és kedvelik a vendéget. Húst együnk természetesen. Húst hússal. Bőségtálat, konyhafőnök ajánlatát, helyi specialitásokat. Ügyeljünk arra, hogy ne kapkodjuk el az étkezést.

Az éhség első csillapítására ajánlott: velő piritóssal, főtt csülök tormával, libatepertő, főtt marhanyelv, ürücomb, kakashere pörkölt, esetleg malacsült, némi fejhús, vagy sült vér, rántott velő is szóba jöhet. Böfögjünk azután nyugodtan. Következetes ember a főételnél valamelyik állat mellett rendesen kiköt, disznót eszik, marhát vagy baromfit. Netán halat, vadat, madarat, engedvén az éhes gyomor kivánalmainak. Az egzotikumot kedvelő nem fosztja meg magát a kigyó, béka, csiga élvezetétől, a strucc és a kenguru elfogyasztásától sem. Lényeg: a jó étvágy.

Húsevő ember nem eszik összevissza. Megnézi, mit raknak elé.Teritett asztal fölött nem kérkedik állatbarátságával. Kellő méltósággal lenézi a vegetáriánusokat és nem hisz a lélekvándorlásban. Eszébe sem jut disznó vagy ló képében visszatérni erre a földre.

Esti televiziózás közben, az üresen álló bolti polcok látványától a húsétkek kedvelőjén úrrá lesz a kedvetlenség. Komorság ellen akkor elővesz egy jó szakácskönyvet, mondjuk a Gundelét és felvidul az étkek leirásán. Mielött belefulladna a betütengerbe, fontos elhatározásra jut. Kimegy a kamrába és keres valami harapnivalót. Lehet sonka, kolbász, szalonna. Miegyéb. Egy kis ijedtségre mindig lehet zabálni.