Az erősek váljanak még erősebbé

- véli Zöld Gyula vezérigazgató

Két éve nagy port vert fel a Fázis Rt. megjelenése a húsiparban, hiszen nem szakmai befektetőként, hanem egy távközlési ágazatban működő cégként vásárolta meg a felszámolás alatt álló Szekszárdi Húsipari Rt.-t. Azóta elcsendesültek a viharok, nem hallani botrányokról, pedig a Fázis Rt. két újabb vágóhidat, a Ceglédhús Kft.-t és a Solami Rt.-t is megvásárolta, majd a Tetra-Meat Rt.-t is megszerezte. Ezzel tulajdonképpen a Terimpex csoport került a Zöld család tulajdonába. Zöld Gyula vezérigazgatót megkérdeztük, hogyan érzi magát húsipari berkekben, milyen a kapcsolata a szakszervezettel. Ez utóbbi kérdést az is indokolta, hogy Zöld Gyula egy nyilatkozatában meglepő módon kijelentette: az ágazat egyik legjobb szakszervezeti vezetője is lesz.

- Szólíthatom idősebb Zöld Gyulának?

- A fiam, aki a Szekszárdi Húsipari Rt.-t vezeti, használja az ifjabb előnevet. Én egyszerűen Zöld Gyula vagyok.

-Hogyan érzi magát a húsiparban?

-Mostanában nem túl jól, de kedvelem amit csinálok. A mi megjelenésünknek a húsipar nem örvendett különösebben, mert azt hitték, hogy a mi vállalatainkkal, mint konkurenciával és tényleges kapacitással többé már nem kell számolniuk. Szekszárd újjáélesztését és megjelenését a piacon egyértelmű ellenérzés fogadta.

- Önök bátran nyúltak a problémák megoldásához. Melyek voltak a legnehezebben megoldható kérdések?

- Szekszárdon az átvétel után rendeztük a problémákat. Az üzem új nevet kapott, amivel jelezni akartuk, hogy nem csak egyszerű újraindulásról van szó, hanem új szemléletről is. Szokatlan, rendhagyó intézkedést tettünk, amikor a Solami Rt. kispesti gyáregységében az idén áprilisban átmenetileg megszüntettük a vágást. Az üzem kiváló szakmunkásgárdája jelenleg export-csontozást végez. A Solami Rt.-nél megkezdtük a reorganizációs tevékenységet, amely jelentős megtakarításokat eredményezett. Cegléden is sor kerül létszámleépítésre. Mindkét cég veszteséges még, de az ezredfordulóra már nulla körüli eredményre számítok. Szekszárdon ezt már az idén elérhetjük. Véleményem szerint a szakmában rövid időn belül további koncentráció megy végbe, az iparágon belül 2002-ig meg kell teremteni az értékarányos árakat

- De lesz-e a Terimpex vállalatcsoport 2002-ben?

- Mi is naponta feltesszük magunknak ezt a kérdést. A mi kezünkben lévő vállalatok az ország legkorszerűbb üzemei közé tartoznak, és mindegyik rendelkezik európai és USDA minősítéssel. Ha csak ilyen szintű vállalatok maradnának fenn az országban, ezek a korszerű üzemek akkor is ki tudnák elégíteni a belpiac igényeit. Kérdezem: miért kell azokat a cégeket támogatni, fejleszteni, amelyek csak most akarnak felzárkózni az uniós követelményekhez? Ez tulajdonképpen a már ma is felesleges kapacitások szelektálását odázza el. A mikrogazdaság erről természetesen nem tehet, hiszen makroszinten határozzák meg a cselekvési lehetőségeket. De félreértés ne essék, nem a kicsik ellen vagyok, csak hogy az élet rendje, hogy az erőseknek kell még erősebbé válnia, és azokat kell a mai, globális piacon erősíteni. A kicsik persze végezzék csak a speciális tevékenységüket, hiszen számukra is adott a piaci szegmens, csak éppen meg kell azt találniuk. A másik lehetőség az, hogy a kicsik csatlakozzanak a nagyokhoz. Alapvető kérdés, hogyan tud az élelmiszergazdaság a külpiacon elboldogulni. Amikor a piacra jutási támogatásról beszélünk, akkor egy olyan központot is létre kellene hozni, amelyik a fejlett európai piacokon teremthetne nekünk értékesítési lehetőségeket. Piac ugyanis van, csak az a kérdés, hogyan tudunk oda bejutni, s milyen áron értékesítjük a termékeinket. Magyarországon az integrációs, globalizációt figyelembe vevő politikának kell előbb-utóbb a húsiparon belül is megvalósulnia.

- Kétségtelen, hogy a csatlakozásig még jelentős átrendeződésen kell a magyar húsiparnak is keresztül mennie. Ám ehhez nem kevés pénzre van szükség. Elárulná-e, hogy Önök mennyi pénzt fektettek be a cégekbe?

- Nehéz megmondani, mert üzleti titokként kezeljük. Milliárdos a nagyságrend, ennyit elárulhatok. Tavaly a vállalatcsoport egésze veszteséges volt. A Solami ötödik éve veszteséges és lassan feléli az alaptőkéjét, ezért Szolnokon hajtottuk végre a legnagyobb átszervezést és létszámleépítést, no meg a Terimpexnél, ahol ketten maradtak a korábbi 70 főből. A létszámleépítés természetesen tetemes költséggel jár, s ez is oka a veszteségességnek. Szolnokon az év elején 780 fővel indultunk, jelenleg 620 a dolgozók száma. Mostanában merész dologba vágtuk a fejszénket: leporoltunk régi gyártmánylapokat, receptúrákat, és húsból készítjük a termékeket…

- Ez kissé tréfásan hangzik.

- Lehet, de akkor is így van. Csináljuk, mielőtt elfelejtenénk, hogyan lehet húsból párizsit előállítani. Ezt ugyanis elfelejtettük. Szolnokon mi húskészítményeinkkel próbálunk piacot nyerni. Szépséghibája és jellemzője is a gazdasági környezetünknek, hogy amikor elkezdtük, akkor éppen mélyponton volt a sertéshús ára. Most az a kihívás, hogy drágább húsból kell ugyanazt piacképesen előállítani. Mégis azt az utat járjuk, amin elindultunk, s 2-3 év alatt szeretnénk tudatosítani a fogyasztók körében, hogy a Solami termékek húsból készülnek! Mi húst akarunk eladni, függetlenül a sertés felvásárlási árától. A húsfogyasztás többek között azért áll mélyponton, mert hús helyett adalékanyagot adunk a fogyasztóknak.

- Hogyan érinti Önöket a 193 forintos legkisebb felvásárlási ár?

- Érzékenyen, mert a termékeink 50-60 százalékát exportáljuk. Félreértés ne essék, mi eddig is kifizettük a termelőnek az előírt árakat. Abban reménykedünk, - egyetértve a tárca döntésével - hogy az FVM meglépi a többi szükséges lépést is…

- A húsipar gyakran nem viselkedik korrekt módon a termelővel szemben, hangsúlyozta a miniszter…

- Torgyán miniszter úrnak ebben a tekintetben sok igazsága van. A vertikum szereplői az alapanyag-inga kilengésének megfelelően éltek, vagy visszaéltek a partnereik helyzetével. A húsipar az elmúlt években - meglátásom szerint - úgy próbált a kiélezett árversenyben talpon maradni, hogy elkezdték csökkenteni a hústermékek hústartalmát. Napjainkra eljutottak arra a szintre, hogy nincs további csökkentési lehetőség, s nem lehet tovább süllyeszteni a termékek minőségi szintjét. A húsipar tehát maga is tehet arról, hogy itt tart, nem beszélve arról, hogy milyen ipar az, amelyik állandó konfliktusban áll a termelőivel? Nem lehet a termelővel, kereskedővel állandóan harcolni. Többször elmondtam, hogy a termelőkkel hangot kellene váltani.

- Önöknek milyen a termelői kapcsolatuk?

- Utána nézhet, jó. Mi 500-600 termelővel kötöttünk szerződést, ebben sok nagyüzem is szerepel. Tavaly a 3 üzem több mint félmillió darab sertést dolgozott fel, az idén már több mint 200 ezret.

- A kereskedők viszont diktálják az árat. Velük hogyan boldogul?

- A kereskedőket abban hibáztatom, hogy a nem legális piacról is vásárolnak. Ez az egyetlen egy problémám van velük. A kereskedő természetesen arra törekszik, hogy olyan árat alkudjon ki, amelyért a fogyasztó hajlandó vásárolni.

- Nem fél attól, hogy sok ellenséget szerez?

- A szemléletem több évtized alatt alakult ilyenné. Végső soron megtörténhet, hogy borsot törnek az orrom alá, de én más szemmel látom a problémákat és nem rejtem véka alá a véleményemet. Rendet kell teremteni az iparágban, s nem lehet örökké az állami segítségre várni! A húsiparban évek óta nem változott semmi, a vezetők ma ugyanazok, akik tíz éve is vezetők voltak. Új arcokra volna szükség, hiányoznak a fiatalok. A nagy vállalatok közül ma senki nem keresi a kisüzemekkel, a termelőkkel a konzultáció lehetőségét. Inkább az egymásnak feszülés uralkodik. Több fogékonyságot, realitásérzéket látok a Húscéhben és a köréje csoportosuló üzemekben, ezért is lépek be oda. Olyan eretnek gondolataim is vannak, hogy a cégek feloszthatnák egymás között a piacot. Gondolok itt arra, hogy specializálódni kellene a gyártás terén néhány vállalatnak. Ehhez viszont stratégiai-, érdek- és tulajdonosi szövetségeket kellene kötni! Amíg a húsiparban dolgozom, szándékaim szerint még sokáig, addig felvállalom a harcot.

- Azt ígérte, hogy a legjobb szakszervezeti vezető lesz az iparágban. Hogyan alakult a kapcsolata a szakszervezettel?

- A vállalatcsoporton belül Szolnokon és Cegléden folyik komoly szakszervezeti munka, magas a szervezettségi fok. Cegléden 60 százalék körüli, Szolnokon a 90 százalékot is meghaladja. Cegléden 300-an dolgoznak, Szolnokon 620-an. Szekszárdon nincs szakszervezet, s nem azért, mert mi gátolnánk a létrejöttét. De ugyanazokat az előnyöket, amelyek a másik két cégnél vannak, Szekszárdon is megadjuk - szakszervezet nélkül. Tapasztalom, hogy a szakszervezet kemény, de jó partner, ha a munkáltató értelmes jövőképet tud felmutatni. Megértik a létszámleépítést. Palotai úrra, a szolnoki alapszervezet vezetőjére csak felnézni tudok, aki azt mondja, az a fontos, hogy a gyár életképes maradjon. Ne menjen tönkre 700 fővel, ha 300-zal jól tud működni. Aki ezt felismeri az óriási ember előttem. Ő tudja, hogy nem a profitomért dolgozom, - arra ugyanis még évekig nem számíthatok - hanem a vállalat életben tartásáért. Az elbocsátott munkatársak nem szakemberek, hanem a kiszolgáló személyzethez tartoztak. Cegléden Koltai Ivánné a szakszervezeti bizalmi. Itt az az álláspont, hogy a Ceglédhús Kft. a város legbiztonságosabb vállalata. Ezen a kijelentésen magam is megdöbbentem. Azt kérték tőlem, hogy ha átmenetileg zavarok vannak is a termelésben, a munkahelyeket azért próbáljuk megtartani. Elszomorító, hogy nem béremelésről, hanem munkahelymegtartó képességről vitatkozunk. A szakszervezetek felismerték, hogy a vállalatok működőképességének megtartásáról, és az optimális munkahely megtartó képességükről van szó. Ha az árak felfelé mennek, nyilvánvalóan újra kell majd tárgyalnunk a helyzetet.

- Évről évre nagy kérdés a béremelésé. Sikerült-e az idén megkötni a bérmegállapodást? Szekszárdon jelentős bérszerkezet átalakításra került sor. A termelékenységtől tettük függővé a jövedelmek alakulását. Ez hozhat növekedést és csökkenést is! Cegléden tavaly 10 százalékos béremelést hajtottunk végre, ami attól függött, hogy az általuk felvállalt költség-megtakarítást teljesítik-e. A 10 százalékot annak ellenére megkapták és kapják ma is, hogy a vállalása nem teljesült. A további béremelést a szabályozórendszer alakulásától tettem függővé. Ha az export szubvenciós rendszer nem működik, akkor Cegléden nagy bajok lehetnek. Szolnokon szintén megléptem a 10 százalékot, s akkor a menedzsment a szakszervezeti vezetőkkel együtt letettek az asztalra egy 168 millió forintos költség-megtakarítási tervet. Ez plusz 168 millió lett. A 10 százalékot csak a vezetőktől vettem el. Most sajátos helyzet alakult ki, miután három tevékenységi körre bontottam számviteli szempontból a tevékenységet: a szalámi gyártásra, a kispesti vágóhídra és a késztermékgyártásra. Kispest letette a maga tervét, ott megtörtént a béremelés, s a tavalyi 10 százalékra adtunk 7 százalékot és a 7 százalékot a tervben felvállalt eredménytől tettük függővé. Most folynak a tárgyalások a szalámi gyártóknál, majd a késztermék gyártók terveit is várom. Ha készen lesznek, akkor folytatjuk a tárgyalásokat a béremelésről. A dolgozóknak meg kell érteniük, mindenki akkora fizetést és egyéb juttatást várhat, amennyit a vállalat ki tud termelni.

- Milyen a hangulat az üzemekben?

- Szekszárdon a dolgozók egyénmelyikében okozott aggodalmat, hogy a termeléstől függ a jövedelme, de ezek a hangok elcsendesedtek. Cegléden és Szolnokon sincs probléma, a dolgozók pontosan ismerik a húsipar és ezen belül a munkahelyük helyzetét, látják az érdekek ütközésekor is, hogy végső soron a munkavállaló és a munkáltató is a munkahelyek megtartásáért küzd. Voltak viták, lesznek is, de jó a kapcsolat.

- Van még valami, ami kimaradt?

- Köszönöm, hogy megkeresett. Drukkoljanak nekünk, hátha sikerül talpon maradnunk, új szemléletet meghonosítanunk, az alapanyag termelőkkel új érdekeltségi rendszert kialakítani. Ha az iparág meg tud újulni, akkor továbbra is komoly szerepe lesz az ország gazdaságában. Pláne, ha a kormány felvállalja a nyugat-európai szubvencióval szembeni harcot, illetve ha Moszkvába is segítenének eljuttatni a magyar húsipari termékeket.