Szociális viszonyok harmonizációja

Mit üzen Európa a munkavállalóknak?

A munka világában kevesen gondolják, hogy az elmúlt 10 év sikerágazatai közé sorolható a szociális jogokra, az érdekvédelemre, a foglalkoztatáspolitika helyzetére irányuló jogalkotás.

A szocialista pártállam még az úgynevezett második generációs jogok - a gazdaság, a szociális szféra, a kulturális élet, az oktatás - terén „versenyzett" a nyugati világgal. Azokban az évtizedekben nálunk valóban nem létezett - legfeljebb az üzemeken belül - munkanélküliség, és volt táppénz, gyes, gyed. Hogy az akkori intézkedéseknek és nyomukban a kétkeresős családmodellnek, a lakosságot a városokba húzó gyártelepítéseknek, az erőszakos körzetesítéseknek milyen hatása érződik a mai társadalom szerkezetében, szép kutatói téma és emberi sorsok regényt érdemlő elemzése is lehet.

Szociális Karta

A munka világa azonban szüntelen megújulásra késztet és nehezen tűri a nosztalgiát. A „nyugat", a „kizsákmányoló polgári világ" ugyanis elég korán kapcsolt. Már 1961-ben (s jól tudjuk: egy nemzetközi szerződés nem napok alatt készül) megalkotta a világ máig legjelentősebb szociális egyezményének tekinthető dokumentumot, a Szociális Kartát.

Magyarország 1991-ben nyilvánította ki, hogy csatlakozik a Kartához. A „befogadás" meglehetősen hosszú ideig tartott, s az eredménye sem lett a legfényesebb. Ez az egyezmény ugyanis egyszerű hivatalnokember számára nehezen érthető. A „kötelező körök" mellett választható jogokat is enged: a csatlakozó ország eldöntheti, hogy az Egyezmény nyújtotta skálán a kötelezően biztosítandó jogok mellett milyen újabb jogokat választ - és vállal.

Amíg Magyarország jelentős mértékben késlekedett a szociális tárgyú jogalkotással, az EU hatalmas lépéseket tett, hogy szociális Európává váljon. „Európa többet jelent, mint közös piacot, vagy a vámhatárok megszüntetését. A dinamikus és erős Európa legalább annyira a szociális jogok ’alapzatának’ elismerésére is hagyatkozik." - állítja a Közép- és Kelet-Európa társult országainak felkészülése az Európai Unió egységes belső piacába történő integrációra című dokumentum, ismertebb nevén a Fehér Könyv.

A szociális gondolkodás igénye nem a XX. század végének találmánya. XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű enciklikája már 108 évvel ezelőtt a „munkáskérdésre", a szabadversenyes kapitalizmus által kiváltott társadalmi feszültségekre koncentrált. Az érdekegyeztetés gondolata - azaz a munkavállalók, a munkaadók, illetve a kormány közös konzultációjának és megegyezésre való törekvésének igénye - már a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alkotmányában eljutott a kötelező szabályozás szintjére. Kevesek előtt ismert, hogy a szervezet alkotmánya nem a közelmúlt dokumentuma: a szöveg a nálunk elsősorban más összefüggésekben emlegetett trianoni békeszerződések részét képezi. Nem könnyíti a szociális tárgyú hazai jogalkotást, hogy az ILO számos dokumentuma meg sem jelent magyar nyelven. Azoknak az egyezményeknek a jelentős részét sem tették közzé, amelyekhez Magyarország már évtizedekkel ezelőtt csatlakozott.

Delors álma

A mai Európában a foglalkoztatás-, a szociálpolitika és az érdekegyeztetés nemcsak a politika, hanem a hosszú távú társadalmi békét szavatolni kívánó jogalkotás számára is egymástól nehezen elválasztható, egymáshoz ezer szállal kötődő fogalmak.

Az EU jogfejlődése az utóbbi években kifejezetten szociális tartalmat kapott és megteremtette a szociálpolitikai jogalkotás egységét, harmonizációját. A maastrichti szerződés szociálpolitikai jegyzőkönyvének aláírásával a szociális partnerekkel folytatott egyeztetés intézményesült az EU-ban. Így azután Magyarországnak egy olyan egységes Európához kell csatlakoznia, ahol - Jacques Delors álmainak megfelelően - a közös piacot össze kell kötni a szociális viszonyok harmonizációjával. Az Európai Bizottság 1984-1995 között hivatalban lévő elnöke ugyanis kinyilvánította: „biztosítani akarom, hogy a szakszervezetek kihagyhatatlanok legyenek Európa gazdasági és szociális döntéshozatalából". Az Európai Szakszervezeti Szövetség az 1990-es évektől egyre növekvő súllyal vett részt az EK szociális törvényhozásában.

Kötelező konzultáció

Az Európai Szakszervezeti Szövetséggel és partnerszervezeteivel az Európai Bizottság konzultálni köteles a szociális tartalmi döntéshozatal folyamatában. A szociális partnerek tíz hetes határidővel foglalnak állást vagy alakítanak ki ajánlást a Bizottság számára. Amennyiben a szociális partnerektől indul ki egy javaslat (hivatalosan csak a Bizottság kezdeményezhet jogalkotást), akkor kezdeményezhetik a kilenc hónapos tárgyalásos eljárást, amelynek keretében a partnerek maguk megállapodhatnak az adott kérdésben és felkérhetik a Bizottságot, hogy ennek alapján terjesszen elő javaslatot a Tanácsnak. Az EU döntéshozatali rendszerében mind az Európai Szakszervezeti Szövetség, mind az Európai Munkáltatói Szövetség és az Állami Tulajdonú Gazdasági Szervezetek Szövetsége - igaz, korlátozott, de valóságosan érvényesülő - felhatalmazást kapott a kollektív alkuban való részvételre. Fontos üzenet ez Magyarország számára is, ahol a jogalkotás rendjét egy meglehetősen erőtlen és elavult (1987- ből származó) törvény szabályozza, a szociális érdekegyeztetés rendszerét pedig a kormányzat saját játékszerének tekinti.

Szociális akcióprogram

A makroszintű európai érdekegyeztetés mellett a mikroszintű alku csírái is kialakultak az EU-ban. Az Európai Üzemi Tanácsokról irányelv rendelkezik. Az irányelv mindazon vállalatnál előírja az Európai Üzemi Tanács kialakítását, amelyek 1000 főnél több munkavállalót foglalkoztatnak az EU tagállamaiban, és minimum 150 főt foglalkoztatnak legalább két tagállamban. E szervezetek feladata a munkakörülmények és a foglalkoztatás feltételeinek javítása. Az Európai Bizottság egy éve adott ki közleményt az új, 2000-ig tartó szociális akcióprogramról. A dokumentum leszögezi, hogy a gazdasági fejlődés alapvető célja a lakosság életszínvonalának javítása egy kiegyensúlyozott makrogazdasági stratégia keretében. Ebben az összefüggésben a gazdasági és a szociális fejlődés egyenlő mértékűek. A program kiemelt figyelmet fordít a munkahelyek teremtésére és a munkanélküliség megelőzésére, a munkaszervezés modernizálására, a munkahelyi biztonság és az egészség garanciáinak megteremtésére, a szociális védelmi rendszer modernizálására, a közegészségügy fejlesztésére.

Az integrációra való felkészülés folyamatában nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy az Európai Unió alapvetően gazdasági indíttatású integráció. Az egységes piac, a minél szabadabb verseny a tagállamok gazdasági szereplői számára a foglalkoztatásban is jelentkezik (elsősorban a munkanélküliség formájában).

A monetáris unió, a közös pénz bevezetésének várható hatása a még szabadabb verseny lesz, s ez bizonnyal kihat majd a foglalkoztatásra is. A munkanélküliség orvoslása - amely a társadalmi felemelkedés és a belső béke stabilizálása szempontjából is elengedhetetlen - azonban a tagállamok kormányainak és költségvetésének a feladata marad.

Demokratikus deficit

Az integráció elképzelhetetlen átfogó, hosszú távra szóló társadalmi tervezés és hozzá kapcsolódó jogalkotás nélkül. A szociális szférára, a munka világára vonatkozó jogalkotás pedig széles körű társadalmi megalapozottságot és elfogadottságot igényel. A modern kormányok - s ezzel az EU „kormánya", a Bizottság is így volt - előszeretettel mellőzik a demokratikus intézményeket. A hatalom kormányzásközpontú, a demokratikus bázisa, támogatottsága, döntéseinek elfogadottsága csökken. Az EU azonban időben korrigálta magát, számos vonatkozásban oldott a demokratikus deficiten.

A parlamenti választások által létrehozott nemzeti kormányok döntéseinek legitimitását és elfogadottságát csak növelheti a munka világában zajló érdemi egyeztetés, a döntéshozatalra irányuló vélemények, javaslatok érdemi vitája, mérlegelése. A társadalmi békének meghatározó erejű forrása a munkabéke, a szociális partnerek és a kormányzat - ha már a futball nyelvén divat ma politizálni -összjátéka.