1999. VII.évfolyam 2.szám

BÉR
ÉS
MUNKA

Alsó harmadból a felső harmadba

Bérfolyamatok a Gyulai Húskombinát Rt.-ben

A Gyulai Húskombinát Rt.-ben 1992-ben az átlagbér 27 ezer forint volt, ma valamelyest meghaladja a bruttó 60 ezer forintot. Teljesebb képet akkor kaphatnánk a valódi bérfolyamatokról, ha összeadnánk, hogy az elmúlt esztendőkben mekkora infláció csökkentette a keresetek vásárlóértékét, mekkora a különbség a szellemi és a fizikai dolgozók között, és mennyi főt foglalkoztatott néhány évvel ezelőtt és a ma a nagy múltú Békés megyei húsfeldolgozó. Bár az is tény, hogy a cégek mindenkori nyeresége és annak nagyságrendje vagy vesztesége nagyban befolyásolja az átlagkeresetek alakulását. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Bezdán Jánossal, a helyi szakszervezet első emberével.

Az elmúlt hét évre visszatekintve átlagkeresetek, béremelések, bértárgyalások és alkufolyamatok tekintetében is igen mozgalmas időszakot tudhat maga mögött a Gyulai Húskombinát Rt. Öt évvel ezelőtt, 1994-ben még sztrájkveszély is kialakult az üzemben. Kissé meglepő, hogy a rendszerváltás elött a honi húsipari ágazatban a Békés megyei nagyüzemben az átlagkeresetek a rosszabbak közé tartoztak. A magyar húsfeldolgozók rangsorában az utolsó harmadban rostokoltak.

- Mindez - mondta el Bezdán János - a tröszti szemléletből, és az ennek nyomán végrehajtott béremelésekből adódott. Akkortájt ugyanis az nem számított, hogy az adott cég milyen nyereséggel zárta az elmúlt évet. A korábban kialakult kereseti viszonyokat érintetlenül hagyva a legtöbb helyen egyenlő mértékben emelkedtek a bérek.

A Gyulai Húskombinát alapszervezete nemrégiben kötötte meg az 1999- re érvényes helyi bérmegállapodást, amelynek mértéke több tárgyalási forduló után 14 százalék lett. A Húsipari Dolgozók Szakszervezetének (HDSZ) legutóbbi, 1998. novemberi balatonfüredi választmányi ülésén ágazati bérkövetelést fogalmaztak meg. Ez 18 százalékos béremelésről szólt, de a küldöttek kikötötték: egyetlen helyi szervezet sem köthet megállapodást 14 százalék alatt. Ezt a követelményt teljesítették Gyulán.

- Az utóbbi évek kedvező tendenciáinak köszönhetően a gyulaiak átlagbére felfelé kúszott a képzeletbeli magyar húsipari ranglétrán, és mára az első harmad közepén helyezkedik el - tudtuk meg a szakszervezeti bizottság elnökétől. A gyulai érdekvédelmi szervezet az idei bértárgyalásokra készülve papírra vetette az utóbbi hét esztendő bérmegállapodásait, amely érdekes képet mutat. Az összképhez hozzátartozik: időközben privatizálták a húskombinátot, de az is, hogy az 1992-es 1620 fős dolgozói létszám mára 1043-ra csökkent.

A visszatekintést ennek alapján kezdjük 1992-ben, amikor 20,5 százalékos béremelést hajtottak végre Gyulán, amelyhez 6 millió forint mozgóbér társult. Így az emelés végső nagyságrendje 24,5 százalékos lett. Az átlagkereset összege ekkor bruttó 27 ezer forint volt. Szűkebbre sikeredett az 1993-as év, amikor - magasabb infláció mellett - mindössze 10 százalékos emelés valósulhatott meg. Bérügyi szempontból az 1994-es év volt a legbonyolultabb és a legnehezebb. Ekkor a szakszervezet és a cégvezetés 15 százalékos béremelésben állapodott meg egymással. (Ez volt az az időszak, amikor privatizációs vesszőfutását élte a Gyulai Húskombinát Rt. Sikertelen magánosítási kísérletek és a pályázati tenderen győztes külföldi befektetők visszalépései tarkították az amúgy is szomorú képet, miközben a cég veszteségei egyre nőttek. Ennek következményeként átmenetileg legnagyobb hitelezőjének, a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. tulajdonába került a társaság értékpapírjainak jelentős része.) A 15 százalékos megállapodás után a cég akkori vezérigazgatója a nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetre hivatkozva visszakozott a bérmegállapodástól. Ezt végül egy munkásgyűlésen jelentette be a dolgozóknak. Éles visszhangot váltott ki az egyezség felrúgása, s ekkortájt komolyan felmerült annak a lehetősége, hogy a szakszervezet a tiltakozás legvégső formájával, a sztrájk lehetőségével él. A tárgyalásokba ekkor közvetítő jelleggel az állam nevében a tulajdonosi és felügyeleti jogokat gyakorló Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) Rt. kapcsolódott be Hatvani Szabó János ügyvezető igazgató vezetésével. A vele tárgyaló vezérigazgató és szakszervezeti vezető végül kritikus helyzetben abban állapodott meg, hogy a 15 százalékos béremelést hónapról hónapra végrehajtott 2 százalékos emeléssel oldják meg.

Bezdán János felidézte, hogy 1994-ben voltak elvétve olyan hangok is, amelyek azt mondták: a cég jövője érdekében le kell mondani az esedékes béremelésről, ám ezek végül kisebbségben maradtak. A következő évben, 1995-ben nyugodtabb körülmények között 14 százalékos emelésben sikerült egyezségre jutni a feleknek. Ekkor azonban már négyszázzal kevesebben dolgoztak Gyulán, mint 1992-ben. Ezután, 1996-ban differenciált béremelést hajtottak végre. A havidíjasok és az órabéresek esetében 15 százalékos, míg a teljesítménybéreseknél 10 százalékos volt az emelés. Az új tulajdonos cégbe pumpált többletpénzeinek jótékony hatása elsőként 1997-ben éreztette valóban jól érzékelhető módon a hatását, amikor 22 százalékos volt a béremelés nagyságrendje. Ez azonban nem volt egységes. Az emelés alsó határa a bérügyekben jobban álló üzemrészekben 15 százalékos volt, míg másutt, így a húslisztüzemben, a belesműhelyben, az autójavítóknál és a TMK- ban 25 százalékos. Ekkor megállapodott a szakszervezet és a vezetés a minimálbér összegében is, amely a cégnél 21 ezer forint volt, miközben országos szinten az Érdekegyeztető Tanács és a kormány megállapodása nyomán csupán 17 ezer forint.

Az elmúlt évben 17 százalékos volt a béremelés nagyságrendje, amelyet a részvénytársaság azzal egészített ki, hogy minden dolgozójának 2 ezer forintos hozzájárulást adott az önkéntes nyugdíjpénztári befizetéséhez. Ekkorra a Gyulai Húskombinátnál az átlagbérek véglegesen az ágazat első harmadába kerültek. Az idén januári összesített adatok azt mutatják, hogy Gyulán a 1043 foglalkoztatott átlagbére bruttó 62 ezer forint. Ebben természetesen a vezérigazgató juttatása éppúgy benne van, mint a takarítónőé. A fizikai állomány átlagbére 54 ezer forint, míg a szellemieké valamivel 90 szer forint feletti. A kép persze tisztább, ha ehhez hozzátesszük: a legfelső vezetés fizetése - érthető módon - „megnyomja" a szellemiek átlagkeresetét. Ugyanis egy adminisztrátor nem keres többet, mint a vágóvonalak mellett dolgozók.

- A szakszervezet a béremelési követelések esetén is mindig a realitásokból indul ki. Az utóbbi évek fontos tapasztalata, hogy az elbocsátások kilátásba helyezése és esetleges megtörténte, valamint a bérmegállapodás nagyságrendje nincs szoros összefüggésben egymással - mondta lapunknak Bezdán János. Ugyanis - tette hozzá - a létszámcsökkentés legfőbb kiváltója nem a bér, hanem a megrendelési állomány volumene. Végül a gyulai szakszervezeti vezető elmondta, kiegyensúlyozott és korrekt a kapcsolat bérügyekben is a cégvezetéssel. A megállapodásokat a menedzsment eddig minden esetben betartotta.

Bod Tamás

előző cikk újság tartalomjegyzék következő cikk
rovatban vissza tartalomkategoriajegyzek rovatban előre