Alsó harmadból a felső harmadba
Bérfolyamatok a Gyulai Húskombinát Rt.-ben
A Gyulai Húskombinát Rt.-ben 1992-ben az átlagbér 27 ezer
forint volt, ma valamelyest meghaladja a bruttó 60 ezer forintot.
Teljesebb képet akkor kaphatnánk a valódi bérfolyamatokról, ha
összeadnánk, hogy az elmúlt esztendőkben mekkora infláció
csökkentette a keresetek vásárlóértékét, mekkora a különbség a
szellemi és a fizikai dolgozók között, és mennyi főt foglalkoztatott
néhány évvel ezelőtt és a ma a nagy múltú Békés megyei
húsfeldolgozó. Bár az is tény, hogy a cégek mindenkori nyeresége és
annak nagyságrendje vagy vesztesége nagyban befolyásolja az
átlagkeresetek alakulását. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk
Bezdán Jánossal, a helyi szakszervezet első emberével.
Az elmúlt hét évre visszatekintve átlagkeresetek, béremelések,
bértárgyalások és alkufolyamatok tekintetében is igen mozgalmas
időszakot tudhat maga mögött a Gyulai Húskombinát Rt. Öt évvel
ezelőtt, 1994-ben még sztrájkveszély is kialakult az üzemben. Kissé
meglepő, hogy a rendszerváltás elött a honi húsipari ágazatban a Békés
megyei nagyüzemben az átlagkeresetek a rosszabbak közé tartoztak. A
magyar húsfeldolgozók rangsorában az utolsó harmadban rostokoltak.
- Mindez - mondta el Bezdán János - a tröszti szemléletből, és az ennek
nyomán végrehajtott béremelésekből adódott. Akkortájt ugyanis az nem
számított, hogy az adott cég milyen nyereséggel zárta az elmúlt évet. A
korábban kialakult kereseti viszonyokat érintetlenül hagyva a legtöbb
helyen egyenlő mértékben emelkedtek a bérek.
A Gyulai Húskombinát alapszervezete nemrégiben kötötte meg az 1999-
re érvényes helyi bérmegállapodást, amelynek mértéke több tárgyalási
forduló után 14 százalék lett. A Húsipari Dolgozók Szakszervezetének
(HDSZ) legutóbbi, 1998. novemberi balatonfüredi választmányi ülésén
ágazati bérkövetelést fogalmaztak meg. Ez 18 százalékos béremelésről
szólt, de a küldöttek kikötötték: egyetlen helyi szervezet sem köthet
megállapodást 14 százalék alatt. Ezt a követelményt teljesítették Gyulán.
- Az utóbbi évek kedvező tendenciáinak köszönhetően a gyulaiak
átlagbére felfelé kúszott a képzeletbeli magyar húsipari ranglétrán, és
mára az első harmad közepén helyezkedik el - tudtuk meg a
szakszervezeti bizottság elnökétől. A gyulai érdekvédelmi szervezet az
idei bértárgyalásokra készülve papírra vetette az utóbbi hét esztendő
bérmegállapodásait, amely érdekes képet mutat. Az összképhez
hozzátartozik: időközben privatizálták a húskombinátot, de az is, hogy
az 1992-es 1620 fős dolgozói létszám mára 1043-ra csökkent.
A visszatekintést ennek alapján kezdjük 1992-ben, amikor 20,5
százalékos béremelést hajtottak végre Gyulán, amelyhez 6 millió forint
mozgóbér társult. Így az emelés végső nagyságrendje 24,5 százalékos
lett. Az átlagkereset összege ekkor bruttó 27 ezer forint volt. Szűkebbre
sikeredett az 1993-as év, amikor - magasabb infláció mellett -
mindössze 10 százalékos emelés valósulhatott meg.
Bérügyi szempontból az 1994-es év volt a legbonyolultabb és a
legnehezebb. Ekkor a szakszervezet és a cégvezetés 15 százalékos
béremelésben állapodott meg egymással. (Ez volt az az időszak, amikor
privatizációs vesszőfutását élte a Gyulai Húskombinát Rt. Sikertelen
magánosítási kísérletek és a pályázati tenderen győztes külföldi
befektetők visszalépései tarkították az amúgy is szomorú képet,
miközben a cég veszteségei egyre nőttek. Ennek következményeként
átmenetileg legnagyobb hitelezőjének, a Kereskedelmi és Hitelbank Rt.
tulajdonába került a társaság értékpapírjainak jelentős része.) A 15
százalékos megállapodás után a cég akkori vezérigazgatója a nehéz
gazdasági és pénzügyi helyzetre hivatkozva visszakozott a
bérmegállapodástól. Ezt végül egy munkásgyűlésen jelentette be a
dolgozóknak. Éles visszhangot váltott ki az egyezség felrúgása, s
ekkortájt komolyan felmerült annak a lehetősége, hogy a szakszervezet a
tiltakozás legvégső formájával, a sztrájk lehetőségével él. A
tárgyalásokba ekkor közvetítő jelleggel az állam nevében a tulajdonosi és
felügyeleti jogokat gyakorló Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) Rt.
kapcsolódott be Hatvani Szabó János ügyvezető igazgató vezetésével. A
vele tárgyaló vezérigazgató és szakszervezeti vezető végül kritikus
helyzetben abban állapodott meg, hogy a 15 százalékos béremelést
hónapról hónapra végrehajtott 2 százalékos emeléssel oldják meg.
Bezdán János felidézte, hogy 1994-ben voltak elvétve olyan hangok is,
amelyek azt mondták: a cég jövője érdekében le kell mondani az
esedékes béremelésről, ám ezek végül kisebbségben maradtak.
A következő évben, 1995-ben nyugodtabb körülmények között 14
százalékos emelésben sikerült egyezségre jutni a feleknek. Ekkor
azonban már négyszázzal kevesebben dolgoztak Gyulán, mint 1992-ben.
Ezután, 1996-ban differenciált béremelést hajtottak végre. A havidíjasok
és az órabéresek esetében 15 százalékos, míg a teljesítménybéreseknél
10 százalékos volt az emelés. Az új tulajdonos cégbe pumpált
többletpénzeinek jótékony hatása elsőként 1997-ben éreztette valóban jól
érzékelhető módon a hatását, amikor 22 százalékos volt a béremelés
nagyságrendje. Ez azonban nem volt egységes. Az emelés alsó határa a
bérügyekben jobban álló üzemrészekben 15 százalékos volt, míg másutt,
így a húslisztüzemben, a belesműhelyben, az autójavítóknál és a TMK-
ban 25 százalékos. Ekkor megállapodott a szakszervezet és a vezetés a
minimálbér összegében is, amely a cégnél 21 ezer forint volt, miközben
országos szinten az Érdekegyeztető Tanács és a kormány megállapodása
nyomán csupán 17 ezer forint.
Az elmúlt évben 17 százalékos volt a béremelés nagyságrendje, amelyet
a részvénytársaság azzal egészített ki, hogy minden dolgozójának 2 ezer
forintos hozzájárulást adott az önkéntes nyugdíjpénztári befizetéséhez.
Ekkorra a Gyulai Húskombinátnál az átlagbérek véglegesen az ágazat
első harmadába kerültek. Az idén januári összesített adatok azt mutatják,
hogy Gyulán a 1043 foglalkoztatott átlagbére bruttó 62 ezer forint.
Ebben természetesen a vezérigazgató juttatása éppúgy benne van, mint a
takarítónőé. A fizikai állomány átlagbére 54 ezer forint, míg a
szellemieké valamivel 90 szer forint feletti. A kép persze tisztább, ha
ehhez hozzátesszük: a legfelső vezetés fizetése - érthető módon -
„megnyomja" a szellemiek átlagkeresetét. Ugyanis egy adminisztrátor
nem keres többet, mint a vágóvonalak mellett dolgozók.
- A szakszervezet a béremelési követelések esetén is mindig a
realitásokból indul ki. Az utóbbi évek fontos tapasztalata, hogy az
elbocsátások kilátásba helyezése és esetleges megtörténte, valamint a
bérmegállapodás nagyságrendje nincs szoros összefüggésben egymással
- mondta lapunknak Bezdán János. Ugyanis - tette hozzá - a
létszámcsökkentés legfőbb kiváltója nem a bér, hanem a megrendelési
állomány volumene. Végül a gyulai szakszervezeti vezető elmondta,
kiegyensúlyozott és korrekt a kapcsolat bérügyekben is a cégvezetéssel.
A megállapodásokat a menedzsment eddig minden esetben betartotta.
Bod Tamás