Herz Szalámigyár Rt.

Nagyobb összefogással

Vidékről került Budapestre igen fiatalon Tóth Sándor, aki mint nyomdász kezdte, de már jó ideje a húsiparban dolgozik. A Herz Szalámigyár Rt.-ben alapanyag- öszemérő és néhány hete a vállalati szakszervezeti bizottság titkára. A mindössze 29 éves fiatalembert nem érte váratlanul a felkérés, hiszen előtte már két éven át bizonyított szakszervezeti bizalmiként és az előző titkár, Bergman Zsolt már hónapokkal ezelőtt őrá gondolt utódjául.

Tóth Sándortól elsőként azt kértem, hogy mutatkozzon be az olvasóknak.

- Szentesen születtem, Csongrádba jártam általános iskolába, és innen Szegedre kerültem a nyomdaipari szakmunkásképző intézetbe. Akkoriban úgy gondoltam, hogy mindenáron nyomdász akarok lenni. Először a szakmában próbáltam elhelyezkedni, de nehezen ment és gondoltam szerencsét próbálok a fővárosban. Arra számítottam, hogy Budapesten a munkalehetőségeken kívül talán anyagiakban is jobban járok. Éppen tíz éve költöztem fel, és először a KISTEXT Vállalatnál mángorlógép-kezelőként helyezkedtem el. Három év után a budapesti húsipari vállalatot választottam, ahol technológiai hűtőben dolgoztam. Két évre rá pedig a szalámigyárban alapanyag-összemérő lettem, és azóta is ez a munkaköröm.

- Hogyan került kapcsolatba a szakszervezettel?

- Mindig érzékeny voltam a dolgozók problémáira, és természetesen szerettem volna magamat is védve érezni. Ezért szinte a kezdetektől szakszervezeti tag voltam, két évvel ezelőtt pedig bizalmi lettem.

- Hogyan fogadta a megválasztását?

- Jól esett, hogy bizalommal vannak a kollégák irántam, és érzik, hogy tenni szeretnék értük valamit. Egyenlőre még csak ismerkedem az új feladatkörömmel, ebben sokat segít az elődöm is, akitől tulajdonképpen folyamatosan veszem át a munkát. Jelenleg a legfontosabb feladat az üzemi tanács választása, hiszen másfél-két éve nincs ilyen testület a részvénytársaságnál. Jártam Kapuvári Józsefnél - a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének elnökénél - egy bemutatkozáson, aki szintén érdeklődött, hogy mit szeretnék, és mik a terveim szakszervezeti titkárként.

- És mit mondott neki?

- Mindenképp azt szeretném elérni, hogy a taglétszámunk bővüljön, a jelenlegi hatvanas létszám legalább megduplázódjon. Ezzel a 380 fős doldozói kollektívának a harmada lenne szervezett. Így már jobban elérhetnénk, hogy egységesebbé váljunk, és akkor talán anyagiakban is többet tudnánk segíteni.

- Melyek a távlati tervei?

- Az, hogy a bértárgyalások rendezettek legyenek, a bérezésbe nagyobb beleszólása legyen a szakszervezetnek.

- Támogatja önt a vállalat vezetése?

- Úgy érzem, igen. Az igazgató úr is partner ebben.

- Nem érzi túl fiatalnak magát ehhez a feladathoz?

- Egyáltalán nem. Zsolt sem sokkal idősebb nálam, mindössze egy évvel, és négy évig kitűnően látta el ezt a feladatot. Most is csak azért mondott le, mert magasabb beosztásba került, vezető lett és ez már nem volt összeegyeztethető a szakszervezeti funkcióval.

- Végezetül mondana valamit a családjáról?

- Egy kisfiam, és egy kislányom van, Sándor három, Edit öt éves. A feleségemnek textilvegyész a szakmája, a Soroksári Textilben dolgozik. A család Pesterzsébeten lakik.