Megint választunk

Volt olyan munkahely - nem is egy -, ahol a novemberi üzemi tanács választásának hírére felkapták fejüket az emberek, s nagy kiábrándulással kérdezték: már megint? Hisz nemrégen volt a májusi választás, utána pedig októberben ismét vonulhattak az urnák elé, s ha nem úgy sikerült a dolog ahogy szerették volna, a lassan jellemzővé váló magyar pesszimizmussal legyintettek: nincs értelme az egésznek, amúgy sem az történik amit a kisember szeretne. Pedig fontos, hogy megint leadjuk voksunkat, hiszen most nem országos, helyi vagy megyei „nagy házba" küldünk képviselőket, hanem a munkahelyeken, a kenyérkeresés színterén kell eldönteni, kik legyenek azok, akik a munkavállalók megbizásáből a munkáltatók partnerei lehetnek.

A három évvel ezelőtt megválasztott üzemi tanácsok, illetve üzemi megbízottak megbízása ugyanis november 27-én lejár. Ezért 16-a és 27-e között valamennyi munkahelyen meg kell tartani a választásokat. Éppen azért, hogy mindenütt olyan emberek kerüljenek ezekbe az egyre komolyabb jogosítványokkal felruházott testületekbe, akik mernek fellépni és okos érvelésekkel tudnak is tenni a munkavállalók érdekében.

Érdekes jelenség, hogy egyes helyeken most megnőtt a helyi, üzemi szakszervezetek iránti vezetői érdeklődés. Sokan szerették volna még a kifüggesztés előtt megismerni a jelöltek névsorát, amikor még el lehetett volna érni, hogy olyanokat jelöljenek, akikben maximálisan megbízhatnak a főnökök. Akadnak olyan munkáltatók, akik azt szeretnék, ha nem szakszervezeti tagokat választanának meg a testületbe, s így az üzemi tanács teljesen független lenne a szakszervezetektől.

Szerencsére nem az ilyen szélsőséges esetek a jellemzők, mert a legtöbb helyen teljes komolysággal, részrehajlás nélkül, körültekintően készítették elő ezt a fontos eseményt, aminek remélhetően nem is marad el a munkahelyek légkörére jó hatást hozó eredménye.