Megint választunk
Volt olyan munkahely - nem is egy -, ahol a novemberi üzemi tanács
választásának hírére felkapták fejüket az emberek, s nagy kiábrándulással
kérdezték: már megint? Hisz nemrégen volt a májusi választás, utána pedig
októberben ismét vonulhattak az urnák elé, s ha nem úgy sikerült a dolog ahogy
szerették volna, a lassan jellemzővé váló magyar pesszimizmussal legyintettek:
nincs értelme az egésznek, amúgy sem az történik amit a kisember szeretne.
Pedig fontos, hogy megint leadjuk voksunkat, hiszen most nem országos, helyi
vagy megyei „nagy házba" küldünk képviselőket, hanem a munkahelyeken, a
kenyérkeresés színterén kell eldönteni, kik legyenek azok, akik a munkavállalók
megbizásáből a munkáltatók partnerei lehetnek.
A három évvel ezelőtt megválasztott üzemi tanácsok, illetve üzemi megbízottak
megbízása ugyanis november 27-én lejár. Ezért 16-a és 27-e között valamennyi
munkahelyen meg kell tartani a választásokat. Éppen azért, hogy mindenütt olyan
emberek kerüljenek ezekbe az egyre komolyabb jogosítványokkal felruházott
testületekbe, akik mernek fellépni és okos érvelésekkel tudnak is tenni a
munkavállalók érdekében.
Érdekes jelenség, hogy egyes helyeken most megnőtt a helyi, üzemi
szakszervezetek iránti vezetői érdeklődés. Sokan szerették volna még a
kifüggesztés előtt megismerni a jelöltek névsorát, amikor még el lehetett volna
érni, hogy olyanokat jelöljenek, akikben maximálisan megbízhatnak a főnökök.
Akadnak olyan munkáltatók, akik azt szeretnék, ha nem szakszervezeti tagokat
választanának meg a testületbe, s így az üzemi tanács teljesen független lenne a
szakszervezetektől.
Szerencsére nem az ilyen szélsőséges esetek a jellemzők, mert a legtöbb helyen
teljes komolysággal, részrehajlás nélkül, körültekintően készítették elő ezt a
fontos eseményt, aminek remélhetően nem is marad el a munkahelyek légkörére
jó hatást hozó eredménye.
(Illés)