A húsipar fejlesztése közös érdek

Napirenden az ágazati kollektív szerződés ügye

Tavaly nyáron történt a magyar húsfeldolgozó cégek érdekképviseleti szervezetének, a Magyar Húsiparosok Szövetségének újjáalakítása. Jankó Ferenc elnököt arról kérdeztük, hogy az eltelt egy év alatt milyen változások történtek a szövetséggel kapcsolatban és azon belül.

Jankó Ferenc a HDSZ kongresszusán a kollektív szerződés megkötését ígérte

- Ez idő alatt mindenekelőtt beigazolódott a megújulást kiváltó döntés hasznossága. Az a tény, hogy az új alapszabály kimondottan húsipari tevékenységhez köti a tagságot, egységesebbé tette szövetségünket, javította az érdekképviseleti munkát, megteremtette a jobb együttműködés, az egységes fellépés lehetőségét. Szövetségünk negyven tagja többségében a nagyvállalati körhöz tartozik, ezen cégek dolgozzák fel a hazai áruforgalom céljára termelt vágósertések kétharmadát, illetve a vágómarha termelés 90 százalékát. Termelésük fele a belföldi fogyasztói igények kielégítését szolgálja, a másik ötven százalék pedig a külpiacon talál vevőre. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi húsexport 80 százalékát a szövetséghez tartozó cégek adják. Időközben jobb együttműködés alakult ki a másik hazai húsipari érdekvédelmi csoportosulással, a Hús Céh-vel is. Amint a Hússzövetség elnöke megelégedéssel nyugtázta, a nemzetközi kapcsolatok terén is előrelépés történt.

- Nagyobb kitekintésre törekszik a szövetségünk - mondotta. - A brüsszeli székhelyű UECBV (Európai Vágóállat- és Húskereskedők Egyesülése) után, amelynek 1944 óta tagja szövetségünk, az idén a CLITRAVI is megnyílt számunkra. Ez az ugyancsak Brüsszelben székelő szervezet az Európai Közösség húsfeldolgozó iparának összekötő központja, célja az EU tagállamok vágással és húsfeldolgozással foglalkozó szakmai szervezeteinek képviselete. Mint megfigyelő státuszú tag rendszeres tájékoztatót kapunk az EU állandóan változó jogszabályairól, amelyek közvetlenül, avagy közvetve érintik a húsfeldolgozó ipart. Megküldik mindazokat az információkat, amelyek az EU-tagországok húsfeldolgozó iparára vonatkoznak, s ami nagyon lényeges: részt vehetünk a közgyűlésen és a szakbizottságok ülésein.

Ezen kívül szövetségünk tagja lett a párizsi székhelyű és 30 ország közel száz szervezetét és önálló vállalatát összefogó IMS-nek, amely nem más, mint a Nemzetközi Hús Titkárság. Ez mindazoknak a húsipari szakmai egyesületeknek, húsipari tevékenységet folytató magántulajdonú vállalatoknak és szervezeteknek a független nemzetközi érdekképviseleti szervezete, amelyeknek közös érdeke van a húsvertikumban. Mindez naprakész tájékozódási lehetőségeket biztosít számunkra a minket érintő tevékenység fejlődési tendenciáiról a világ minden tájáról, segít bennünket beilleszkedni a világkereskedelembe, s ez nem csupán az iparágnak, de az egész magyar mezőgazdaságnak is hasznára van.

- A Magyar Húsiparosok Szövetségének jó irányba indult fejlődése a belső együttműködésen is lemérhető. A marketingmunka egyik eredménye az a reprezentatív színes katalógus, amelyben a tagok bemutatkoznak. A tartalmi munkában egyre eredményesebben vállaljuk fel az igények fölmérését, egyeztetését és tolmácsolását. Hiszen számos olyan kérdés adódik, amelynek felvetése egy-egy tagvállalat részéről nem lenne célszerű, de szövetségünk már igényt jelenthet be bizonyos rendeletek módosítására. Mivel iparágunkban igen fontos az összefogás, s érdekeink a mezőgazdasági partnerekével is megegyezőek, rendszeresen informáljuk a minisztériumot, a termelőket.

A dolgok a mi területünkön is csak akkor mennek jól, ha mindenki, beleértve az államot is, megtalálja a számítását. Mivel a húsipar mindenütt támogatott, fontos, hogy a minisztériumban rajtunk keresztül tudomást szerezzenek az adódó problémákról. Például azokról a problémákról, amelyek abból adódnak, hogy a magyar mezőgazdaság támogatottsága jelenleg 16 százalék, míg az Európai Közösség tagállamaiban 43. A nemzetközi piacon viszont mindannyian azonos árakon tudunk értékesíteni, így nyilvánvaló, hogy a versenyképesség eléréséhez harmonizálásra van szükség.

Tudott dolog, hogy Európában az utóbbi hat-hét évben jelentősen növekedett a sertéstenyésztés, nálunk viszont csökkent. Magyarországon a mai öttel szemben hétmillió sertés levágására lenne szükség, ez több takarmánygabona értékesítését, több munkaerő foglalkoztatását tenné lehetővé. A sertéshúsfogyasztásban az 1989-1990-es szintet jelentő egy főre eső évi 38 kilót lehetne elérni a jelenlegi 28 kilóval szemben és megnövekedhetne az export is. Viszont ehhez az említett harmonizáció szükséges a feldolgozás költségeiben, az árakban, a termelés támogatásában.

A munkaerőgazdálkodás és a munkaszervezés kérdésében Jankó Ferenc elnök a következőképpen vélekedik:

- Tudjuk, hogy nem csupán a támogatottságon múlik minden, hiszen a szövetségünk tagjainál a költségek csökkentésére jelentős tartalék áll rendelkezésre a munkaerő hatékonyabb felhasználása terén. Ezeket, ha versenyképesek akarunk lenni a nemzetközi piacon, maradéktalanul fel kell tárnunk. A műszaki fejlesztést, a racionális munkaerőgazdálkodást követhetik a béremelések is. Fordítva viszont ez semmiképpen sem megy. A legnagyobb baj ugyanis akkor következik be, ha valamelyik cég tönkremegy, hiszen ez esetben egyszerre többen válnak munka, illetve jövedelem nélkülivé.

Az ágazati kollektív szerződés ügyét, amelyet tavaly a gyulai kongresszuson támogatott a szövetség elnöke, most sem tartja megoldhatatlan kérdésnek.

- A Húsipari Dolgozók Szakszervezete által összeállított anyagot megküldtük a tagegységeknek. Amint visszaérkeznek az észrevételek és javaslatok, elnökségi szinten foglalkozunk a témával. Mindenesetre túlzott követelések teljesítését nem várhatja el senki sem tőlünk, hiszen a gazdálkodás rentabilitását nem veszélyeztethetjük. A jövőkép feláldozását senki sem engedheti meg magának. Fejlesztés nélkül pedig ez következne be. Véleményem szerint a kislépéses közeledés lenne a legcélszerűbb mindkét fél részéről. A jelentős bérfejlesztésnek a műszaki fejlesztés, a racionális gazdálkodás, a versenyképesség elérése lehet az alapja.

Mindezekhez a feltételek egységenként más és más formában és mértékben jelentkeznek. Ezért a szakszervezetek is a helyi sajátosságoknak megfelelően, helyileg tudnák leginkább megfogalmazni a reális igényeket. Mindenesetre a húsiparban manapság egyre inkább koncentrálódik a tulajdon, s az érdekek is e szerint alakulnak. Pillanatnyilag még a kis cégek is jól élnek, de a jövőképben egyre inkább a nagyvállalatok nyernek jelentősebb életteret, ők lehetnek kellő hatékonyságú partnerei a nagy áruházláncoknak, s a nemzetközi versenyfutásban is ők állhatnak helyt leginkább. Az érdekcsoportok kialakulásában pedig egyre fontosabb szerep juthat a szövetségnek.