Készülődés a novemberi erőpróbára

Nyögvenyelős elfogadottság

Az üzemi tanácsokat létrejöttük óta kísérik kérdőjelek, viták. Már megjelenésüket is fenntartások fogadták a kilencvenes évek elején, ami nem meglepő, hiszen az üzemi tanácsok előzmény nélküliek a magyar munkaügyi jogintézményben.

Külföldi minták - elsősorban német tapasztalatok - alapján kerültek át hozzánk. Megalakulásukat - számos félreértés és tisztázatlanság okán - ellenérzésekkel fogadták a munkahelyi szakszervezetek, attól tartva, hogy a munkavállalók részvételi intézményei gátolják a szakszervezetek tevékenységét, csorbítják jogosultságait, szűkítik mozgásterét, s ez a félelem nem is volt egészen alaptalan.

Az 1993. májusi választások után az üzemi tanácsok kezdtek beépülni a munkahelyi érdekképviselet rendszerébe, nőtt az elfogadottságuk, mindazonáltal maradtak még fenntartások, előfordultak súrlódások, átfedések a szakszervezetek és az üzemi tanácsok munkájában, kapcsolatában.

Újabb bizonytalanságot az idei májusra tervezett üt-választások elhalasztása és a parlamenti választások eredményeként bekövetkezett kormányváltás teremtett. A szakszervezeti konföderációk azért kezdeményezték a halasztást és javasolták a november 16 és 27 közötti időpontot, hogy májusban ne essen egybe az üt- és a parlamenti választás. A bizonytalanságot az gerjesztette, hogy a Fidesz-MPP vezette kormánykoalíció egyes vezetői megkérdőjelezték a novemberi voksolást, egyszersmind olyan nyilatkozatokat tettek, amelyek szerint az üzemi tanácsok felértékelésére, jogosultságaik jelentős megerősítésére van szükség, beleértve a kollektív szerződésekben való közreműködésüket is.

A kérdőjelek azonban inkább tűnőben vannak, mint szaporodóban. Az idő haladtával mindinkább letisztulnak a dolgok, még akkor is, ha az üt-választások eredményének kezelésében, a szakszervezeti reprezentativitás megállapításában vannak is nyitott kérdések, viták. Emiatt várhatók további módosítások is az üt- k jogosultságaiban.

Erősödik az a felismerés, hogy az üzemi tanácsokat nem a szakszervezetek ellenében hozták létre, hanem az európai participációs intézményrendszerhez való felzárkózás miatt. Az üzemi tanács nem érdekvédelmi fórum, hanem participációs terep, részvételi intézmény; lehetőség arra, hogy a munkavállalók bele tudjanak szólni a vállalatok, a cégek, a társaságok ügyeibe. Az üzemi tanácsok mindinkább megtalálják helyüket, még ha működésükben sok is a formális vonás, a javítani való. Minthogy ezzel a struktúrával hosszabb ideig számolni kell, mind a szakszervezeteknek, mind az üzemi tanácsoknak érdekük, hogy egymás mellett, egymást kiegészítve dolgozzanak, együttműködjenek.

Jó alkalom erre a novemberi megmérettetésre való felkészülés, amelyet a húsosok minden bizonnyal az eddigiekben megszokott felelősséggel és eredményességgel végeznek. A munkahelyi voksolások várhatóan nem változtatják meg döntően a szakszervezetek jelenlegi erősorrendjét. Mégis jelentős lesz a késő őszi erőpróba, mert ha a munkahelyeken nem működik üzemi tanács, akkor nem lehet szó a vezetésbe bevont dolgozói részvételről, nem jelölhető munkavállalói képviselő a gazdasági társaságok felügyelő-bizottságaiba és nem gyakorolható a vétó intézménye sem.

Van tehát tétje a választásnak, nem lehet könnyelműen félvállról venni.