Bizonytalanság után várakozás

Cégépítés a Tolna-Hús Rt.-ben

Ma már akár háromszor is végig lehet menni úgy Szekszárd főutcáján, hogy az ember egyetlen egyszer sem hall húsüzemről szóló pletykát. Mert azelőtt, 1996. nyarától tavaly év végéig vezértémát jelentettek a botrányok, a sztrájkok, a tüntetések, a dolgozók kirúgásai és a bírósági perek.

*

Szekszárdi gyárudvar a sztrájk idején. Vajon hányan kerültek vissza az üzembe?

Mint emlékezetes, tavaly, közel az év végéhez, megvette a volt Szekszárdi Húsipari Rt.-t a budapesti székhelyű Fázis Rt., amely azóta tovább terjeszkedett, s tulajdonába került a TERIMPEX csoport egy része is. A szekszárdi üzem viszonylag hamar új nevet kapott, - Tolna-Hús Rt. lett - a régit pedig lassan kezdik elfelejteni az emberek. Talán azok sem gondolnak gyakran rá, akiknek sikerült elhelyezkedniük újból az újjá lett cégnél.

- Négy hónapig voltam munkanélküli - mondta az üzem kijáratában egy középkorú asszony. - A családot mentette meg, hogy visszakerültem. Elmaradtunk a számlák fizetésével, pedig élelemre alig költöttünk. Hogy milyen most a hangulat? Azt mondhatom, hogy nem rossz… de nem is jó. Tudja, bizakodunk, várakozunk, de még félünk… mert hiába szól ellene a mondás, az ember a rosszat nem felejti el.

- Sok embert tett itt tönkre az előző tulajdonos, Günther Schlegel - folytatta a nagy darab férfi. - De azért a segédeiről sem szabad elfelejtkezni, meg azokról sem, akik hagyták, sőt, segítették, hogy Szekszárdot privatizálja. És kik sínylődtek? Mi. A melósok. Másnak még a haja szála sem görbült… De most legalább van munkánk… Itt senki nem lóg, hanem dolgozik. Bizonyítani akarunk. Nekem is még egy hónapom van vissza a próbaidőből.

- Mintegy négyszázötvenen dolgoznak a Tolna-Hús Rt.-ben, szögezte le ifjabb Zöld Gyula, a cég gazdasági vezérigazgatója, majd arról szólt, hogy szinte valamennyi terméküket fejlesztették, a konzervgyártásuk pedig már megközelíti a száz százalékos kapacitást.

- Május 7-én megkezdtük a sertésvágást, s júniustól hetente három-háromezer állatot vágunk. Szintén május elején indult be a marhavágás, ami a piaci igények szerint változik.

- Nincs gond a sertésfelvásárlással? Ugyanis az előző tulajdonos nekik is adós maradt az élőállatok árával. Sikerült megnyerniük újra a bizalmukat?

- Úgy látom, igen. Arra törekszünk, hogy az üzemhez minél közelebb eső településekről vásároljuk meg az állatokat. Két hetes határidővel fizetünk a gazdáknak, szóval nincs gondunk, s nincs gondjuk. Ezt bizonyítja, hogy soha nem volt kevés az élő állat.

Ezután a termékek forgalmazásáról érdeklődtem a gazdasági vezérigazgatótól. Ugyanis a hozzáértők a Tolna-Hús februári indulásakor azt prognosztizálták, hogy e téren is problémák várhatók, mivel a többi, működő húsüzem tavaly, év végén megkötötte már idénre a szerződést az üzletekkel. A szekszárdi üzem „késésben" volt. Ifjabb Zöld Gyula beszámolt arról, hogy a Metro Holding Hungary Kereskedelmi Kft-vel erre az esztendőre egymilliárd forintos szerződést kötöttek, s a céggel a napokban újra tárgyalnak. Hogy pontosan miről, azt nem részletezte, ám sejteni azért lehet. Ezen kívül - bár Szekszárd önálló kereskedelmi szervezet - a Terimpex bolthálózata is komoly felvevő piacot jelent a Tolna-Hús Rt.-nek.

Idősebb Zöld Gyula, a Fázis Rt. elnök-tulajdonosa már korábban többször kijelentette, hogy rosszindulatú pletyka szól a cég korábbi dolgozóit ért diszkriminációról a munkásfelvételek során. Közölte, hogy a felvételt a már korábban megbízott vezetőkre bízták, s nem tettek különbséget a volt SZH Rt. és a volt metracos dolgozók között. Mint mondta, volt szakszervezeti vezetőket is felvettek, mégpedig a szakmai kvalitás függvényében. Ehhez Ifjabb Zöld Gyula azt fűzte hozzá, hogy igyekeztek olyan dolgozókat fölvenni, akik Szekszárdhoz közel laknak. De az ingázóknak a Munka Törvénykönyv szerinti utazási hozzájárulást fizetik.

Bősz Mihály, aki mint korábban, most is műszerész a cégnél. A „szörnyűséges" időkben szb.-tag volt, s úgy mondta, hogy ugyan pontosan nem számolta össze, hogy hány hajdani szakszervezeti vezető dolgozik most a cégnél, de úgy becsüli, hogy mintegy tíz. Hozzátette, hogy a felvételkor is ismert volt a múltja, de „kizárólag a szakmai hozzáértés számított".

A húsosok közül néhányan azt is nehezményezik, hogy több olyan embert is fölvettek az újra indított üzembe, akik régen nem dolgoztak ott. Bősz Mihály erre azt válaszolta, hogy valamennyiüket a szekszárdi munkaügyi kirendeltség közvetítette ki.

Zöld Gyula a húsüzem megvásárlását követően úgy nyilatkozott, hogy a Szekszárdon dolgozók bére a magyarországi húsipari bérek átlaga lesz. Ez így is alakult. A munkavállalók átlag alapbért, mozgóbért kapnak, valamint kifizetik nekik a megjáró túlóradíjat.

- Arról nem tudok, hogy alakulna nálunk szakszervezeti alapszervezet. - mondta Bősz Mihály. - Igaz, néhány erre vonatkozó, ám kintről induló kezdeményezés történt, de azzal nem foglalkozott senki. Hogy alakul-e üzemi tanács? Ki tudja? Bár a demokratikus működés érdekében szükség volna rá. De mindkét fél részéről meg kellene jelennie az igénynek.

- Úgy látom, hogy rendben folyik a cégépítés és a kemény küzdelem a piacért - vélekedett Bősz Mihály, majd így folytatta: - Hiányolom, hogy a cég nem működtet saját húsboltot, egy kis diszkont áruházat, ahol a dolgozók és a környék lakói megvásárolhatnák az itt készült termékeket és a tőkehúst. Mert az üzemben kiváló minőségű áruk készülnek... Egy-egy hét végi bevásárlásért nagy luxus lenne elutazni Pécsre, a Metróba.

A szekszárdi húsüzemről sokan lemondtak már. Szerencsére - most úgy látszik - tévedtek. Sőt, mi több, információink szerint a tulajdonos jelentős tőkeemelésre készül.