Körkörös (vagyon)védelem

Miért húzódnak a tárgyalások?

Az élelmiszeripari szakszervezetek között folyó vagyonfelosztási tárgyalásokon Dr. Bólya Lajos ügyvéd képviseli a HDSZ-t. Megkérdeztük Bólya kollégát, hogyan látja a tárgyalások folyamatát és mikor várható az elhúzódó tárgyalások befejezése.

-Véleményem szerint a tárgyalássorozatnak már kézzelfogható eredményeket kellett volna hoznia. Mint ismeretes, az Országgyűlés törvényt alkotott a szakszervezeti vagyon felosztásáról és a törvény végrehajtása már 1995. évben megkezdődött.

A legértékesebb vagyonelem az ÉDOSZ-székház

A törvény lényege, hogy a szakszervezeti vagyont ágazatonként fel kell osztani a tulajdonostársak között. A felosztás alapja a vagyonarány, aminek a kiszámításáról, a felosztás elvi, vagy eszmei, illetőleg egyéb módjairól az ágazati vagyonfelosztási bizottságoknak kell dönteni.

Esetünkben azonban ez korántsem ilyen egyszerű. Először: egységes ágazati szakszervezet már nincs. Az ÉDOSZ ugyan jogi személy, de az ágazathoz tartozó vagyontulajdonosok egy része nem tagja - így a HDSZ sem -, ugyanakkor az ÉDOSZ a tagszervezeteinek a vagyona tekintetében önállóan nem dönthet.

Ágazatunknál 1995-ben kezdődtek meg a vagyonfelosztó bizottság tárgyalásai és nyugodtan állíthatjuk, hogy a HDSZ kezdettől fogva konstruktív és kezdeményező szerepet töltött be.

- Mi volt a HDSZ álláspontja és javaslata?

- Megpróbáltunk olyan elvi alapokon nyugvó megoldást kidolgozni, amely az adott helyzet realitásainak figyelembevételével valamennyi tulajdonos számára a lehető legkedvezőbb eredményt hozhatja. Javaslatunk alapelve az volt, hogy a kétségtelenül létrejövő eszmei tulajdonközösség a speciális helyzet folytán igazából nem megoldás, hanem - mint azt le is írtuk - a természetbeni megosztás az az egyetlen lehetséges út, amely érdeksérelem nélkül rendezi a vagyon tulajdonosainak jövőbeni pozícióit.

Mint ismeretes, a felosztandó vagyon ingatlanokból (székház, üdülők), jelentéktelenebb értékű állóeszközökből és készpénzből áll. Javaslatunk szerint az első lépés a vagyoni struktúra megtisztítása lett volna. E körben javaslatunk szerint a kvázi „nem üzemi célú" ingatlanok értékesítését jelöltük meg azzal, hogy az ÉDOSZ székházon kívüli ingatlanok kivétel nélkül értékesítésre kerüljenek, ami azt is jelenti, hogy pénzzé konvertálódik a vagyon e része, mely jövedelmet termel és a tulajdonosok mentesülnek az ingatlan karbantartásával, stb. felmerülő költségektől. Ugyanez lett volna a sorsa az egyébként jelentéktelen értéket képviselő állóeszközöknek is. Így a vagyontisztítás végeredménye a következőképpen nézne ki: székház és készpénz.

Javasoltuk ugyanakkor, hogy ezt követően, de inkább ezzel egyidejűleg a jelentősebb tulajdoni hányaddal, illetőleg a székházban használati joggal rendelkező tulajdonosok vásárolják ki a csekély százalékot szerzett tagokat. Ez utóbbi nekik is érdekük volt, hiszen tulajdoni hányadukhoz gyakorlati használati jogosultság nem kapcsolódott, ugyanakkor pénzhez jutottak volna.

Az előbbi képletben megjelent volna egy leszűkített tulajdonosi kör, egy egyszerűen osztható vagyontömeg, melyre a fennmaradt ingatlan tulajdoni hányad szerinti természetbeni megosztása várt volna. Gondolom a pénz arányos felosztása nem okozhatott volna problémát és még mozgástér is nyílt volna e téren, pl. nagyobb ingatlanhányad megszerzése a pénzről való lemondás fejében, vagy fordítva.

- Hogyan sikerült megvalósítani ezt a javaslatot?

- Sajnos nem egészen így, holott az előbb vázolt és 1995-ben tett előterjesztésünkkel a vagyonfelosztó bizottság - melyben valamennyi tulajdonostárs delegálva volt - elvileg egyetértett. A nagyszámú tulajdonosi kör és egyéb, most nem részletezendő okok miatt a döntés elhúzódott olyannyira, hogy a bizottság a mai napig nem fogadta el még a saját ügyrendjét sem.

Az ún. „kicsik" - anélkül, hogy erről ágazati társaikat tájékoztatták volna - külső személynek, az ÁRKÁDIA Kft.-nek ingatlanrészüket eladták. A szerződések jogszerűségén lehet vitatkozni, de jelenleg tény, hogy a felosztandó vagyontömegbe bekerült egy olyan külső tulajdonos, amelynek a szakszervezeti vagyonhoz semmi köze. Ugyanakkor az általunk felvett profiltisztítási kérdés sem oldódott meg, mert a „kicsik" csak az ingatlanrészüket adták el, de tulajdonostársak maradtak.

- Milyen következményekkel jár az új tulajdonos megjelenése?

- A súlya nem jelentős, azonban arra éppen elég, hogy a legnagyobb értékű ingatlant érintő, lényeges kérdésekben hozandó szakszervezeti döntést meg tudja akadályozni. A képet tovább színezi, hogy az 1998-ban hatályba lépett, a szakszervezet használatában lévő ingatlanok részleges, ingyenes tulajdonbaadásról szóló törvény alapján újabb vagyonok jelentek meg, amelyek osztoznak az előbbiek sorsában.

- Mi lehet a megoldás útja?

- Reményt adhat a jövőt tekintve, hogy felvette a kapcsolatot a HDSZ-szel az ÉDOSZ-t egységesen képviselő tárgyaló delegáció. Olyan együttműködési formát próbálunk közösen kidolgozni, hogy a kisebb tagok kivásárlásával, a felesleges elemek értékesítésével két markáns tulajdonosi csoport - az ÉDOSZ-ba tömörültek egyfelől és a HDSZ másfelől - a letisztított tulajdonosi struktúrát természetben megfelelően felossza.

- Ezek szerint közel a megoldás?

- Azért nem mondanám, mert számos zavaró tényezőt kellene kiszűrni, illetve tisztába tenni. Ilyen például a vagyont átmenetileg üzemeltető ÉKSZOLG Kft. szerepének egyértelműsítése, az általa kötött polgárjogi, bérleti szerződések felülvizsgálata. Az 1995. év óta - elsősorban nem a HDSZ hibájából - elhúzódott eredménytelen tárgyalások már eddig is sokba kerültek. Hozzáteszem: a kitűzött cél megvalósítása sajnos nem az elkövetkező hetek kérdése lesz.