Kemény verseny a budapesti húspiacon

A fővárosban a soroksári úti vágóhídon 1872-ben kezdődött a szarvasmarhák vágása a mai Budapesti Húsnagykereskedelmi Közös Vállalat (BHKV) területén. Ez akkoriban Európa egyik legnagyobb vágóhídja volt. Fénykorában 120-150 ezer marhát vágtak itt, ugyanakkor napjainkban az egész országban nem vágnak 135 ezernél többet. A céget az utóbbi évtizedekben „körülnőtte" a város, ezért 1984 óta a cég befejezte a marhák vágását, csak hús és húskészítmények nagy-, és kiskereskedelmével foglalkozik - tudtuk meg Ináncsy Miklóstól, a BHKV vezérigazgatójától.

Monopóliumtól a szabad piacig

A BHKV az ötvenes évek elejétől 1986. december 31-ig, a húströszt megszűnéséig működött tröszti vállalatként. Ebben a megyei húsipari cégek - a keretgazdálkodásnak megfelelőn - előre leosztott szállítási kvótákkal vettek részt, akkoriban összesen ezer tonna húst, és annak megfelelő húskészítményt értékesítettek a fővárosban.

1987. januárjától megszűnt a tröszt és megindult a fővárosi húsellátás piacosodása. Ez azt jelenti, hogy a vállalat értékesítési monopóliuma megszűnt, a vidéki nagyvállalatok egyre szabadabban jelenhettek meg termékeikkel Budapesten. Az ellátás biztosítása érdekében azonban az akkori belkereskedelmi és mezőgazdasági tárca javaslatára hozták létre a közös vállalatot, a húsz nagy megyei húsipari vállalat közös tulajdonába került. A tulajdonosi szemlélet volt hivatott arra, hogy a közös vállalat működőképes maradjon. A vállalaton belül osztották fel a tulajdonosok, hogy ki milyen és mennyi terméket szállít, terít a főváros piacán. Általában az alföldi beszállítók tőkehúst, a dunántúliak a húskészítményeket szállították. A kilencvenes évek elejéig működött így a cég, majd 1990. január 1-jén - a gazdasági társaságokról szóló törvény értelmében kötelezően - átalakult a közös vállalat. Ekkor már csak 15 megyei cég tartozott a tulajdonosok közé, módosították a társasági szerződést.

Eközben teljesen szabad lett a budapesti húspiac, és megkezdődött az a kemény verseny, amely ma is tart. A BHKV piaci részesedése visszaesett, egészen 1996 végéig tartott a leépülés. Azóta stabilizálódott a cég forgalma, mind értékében, mind mértékében. Tavaly 4 milliárd forint körüli forgalmat bonyolítottunk, és ezt várjuk ettől az évtől is - mondta Ináncsy Miklós vezérigazgató. A közös vállalat - amelynek tulajdonosainak száma időközben kettőre csökkent - jelenleg 20-25 húsipari cégtől vásárolja a félsertést, negyedelt marhát, húskészítményeket. A Soroksári úton ma már vágás nincs, maximum a félsertéseket, negyedelt marhákat bontják tovább. A kereskedő vállalat évente 600-700 vevővel tart kapcsolatot. A fővárosi piacon korábban monopolhelyzetben lévő vállalat Budapest húsellátásnak 10-20 százalékát ellenőrzi. (Pontosabb szám nem ismert, éppen a nagyarányú fekete húskereskedelem becsülhetetlen nagysága miatt.)

Kollektiv szerződés szerint

A cég gyakorlatilag 200 embernek ad munkát, igaz foglalkoztatni csak száz főt tud. A többiek viszont külsős gazdasági társaságokban, bt-kben. Kft-kben végzik a munkát. A cégnél évek óta életben lévő kollektív szerződés keretében szabályozzák a munkavállalók, a munkáltató jogait, kötelezettségeit. Az utóbbi években a bértárgyalásokra negyed, félévenként kerül sor. Tavaly 19-20 százalékos átlagos béremelést hajtottak végre. A jövedelem elég jelentős hányadát a differenciált bér adja. Ez a dolgozó munkájának eredményességétől, hatékonyságától függ. A fizikai állomány átlagosan 35-55 ezer forint körüli bruttó fizetést kap, de az sem elhanyagolható, hogy annyi és olyan húst, húskészítményt ehet munkaközben, amennyit akar - állítja a vezérigazgató. A száz állandó munkásból átlagosan 60-70 tagja a szakszervezetnek, amellyel viszonylag jól együtt működik a vállalat irányítása.

Két legyet egy csapásra

Ináncsy szerint a magyar húsiparnak óriási veszteséget jelent a sok kis és középszintű, de illegális körülmények között is termelő vágóhíd. Ezek adják - egy korábbi becslés szerint - a budapesti tőkehúsforgalom legalább harmadát, vagyis ennyire tehető a feketén levágott, eladott sertéshús aránya. A húskészítményeknél nem ennyire fekete a helyzet, mivel kevés kivételével ezek gyártásához komolyabb beruházásokra van szükség. Megoldást jelenthet végre az FM miniszteri végrehajtási rendelet, amely kimondja, hogy még ebben az évben az összes vágóhídnak át kell térni az EUROP-szerinti minősítésre. Ez azt jelenti, hogy minden leölt állatot vágás után minősítni kell, számítógépes regisztrációba kell venni, a felvásárlási árat eszerint kell fizetni. Az információkról hetente kell jelentést küldeni a terméktanácsnak. Különböző becslések vannak, az óvatosabbak szerint előre láthatóan a kisvágóhidak közel 34-40 százaléka - 400- 450 üzem - nem lesz képes ennek a rendszernek megfelelni, vagyis ezek a későbbiekben bezárják kapuikat. Ezzel - érvel a vezérigazgató - két legyet lehet ütni egy csapásra: egyrészt csökken a feketekereskedelem aránya, másrészt a bezárásokkal csökken az ország vágókapacitása, a sertések - legalább évi 600- ezer darab - „átterelődnek" a legális vágodákba, így azok kapacitás kihasználása jobb lesz. Ez viszont az ottani önköltségeket csökkenti, vagyis javítja a nagyvágóhidak eredményét, ami ki fog hatni a dolgozók fizetésére is. A feketehúsok forgalmának csökkenése viszont nem valószínű, hogy a fogyasztói árak mérséklésére is kihat. (Sőt, a feketehús eltűnésével, várhatóan eltűnik a 100-200 forinttal olcsóbb hús is a piacokról.)