Pozíciók

Évzáró jelentésben összegezte tapasztalatait a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat. Emlékezetes, hogy megalakulása idején, 1996. júliusában a szolgálat a szekszárdi húsos sztrájknál működött közre első alkalommal munkahelyi konfliktus megoldásában. Azóta 58 ügyet „regisztráltak", amiből 37 kollektív munkaügyi vita volt, 12 esetben (hét helyszínen, összesen 42 nap időtartamban) közvetítettek a vitában álló felek között. Elgondolkodtató, hogy az ágazatok közül az élelmiszeripar vezet, az 58-ból 10 ügy (konfliktus) ezen a területen keletkezett. Mint dr. Gulyás Kálmán igazgatótól megtudtuk, különösen a konzervipar (Dunakeszi, Paks, Nagyatád) vette igénybe a szolgálat közreműködését.

A jelenség bizonyos szempontból pozitívan is értékelhető. Nehéz lenne ugyanis elhinni, hogy Magyarországon, a munka világában másfél év alatt csak 58 esetben fordult elő a szolgálat tevékenységi körébe tartozó eset. Inkább az a valószínű, hogy a munkavállalók nem mertek, vagy a munkáltató elzárkózása miatt nem tudtak (mindkét oldal együttes akarata szükséges) közvetítőhöz fordulni.

Felmerül persze a kérdés, hogy mikor hasznos, szükséges külső közvetítő egy konfliktus megoldásához? Általában akkor, ha a szembenállók közel azonos pozícióban vannak és kölcsönös érdekük egy jó kompromisszum megkötése. Hát, itt a baj! A pozíciónál és a kompromisszumnál. Ha ugyanis a munkáltatók pozíciója összehasonlíthatatlanul jobb, mint a munkavállalóké, akkor legtöbb esetben nem kötnek kompromisszumot. Megoldják erőből a felmerülő problémákat. Igazából konfliktus sem lesz, mert ahhoz partner kell, aki azt fölvállalja. De ki, hol és milyen eséllyel? Ez itt a bökkenő.

Ezért volt talán csak 58 ügye másfél év alatt a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálatnak. Holott konfliktusból nincs hiány. Sajnos.