Választási irányvétel

Felzárkózás és foglalkoztatás

A választási kampány egyik első, figyelmet érdemlő „üzenete" volt, hogy a Magyar Szocialista Párt az újabb négy évre szóló gazdasági programját és a munka világának ügyeit összekapcsolta országos fórumán. A tanácskozást 1998. január 20-án Győrben tartották. Vélhetően a helyszín kiválasztása sem volt véletlen, hiszen a nyugat-magyarországi város élő példatárat kínál a szocialista politikusoknak ahhoz a megállapításához, hogy a gazdasági növekedés képes hathatósan csökkenteni a foglalkoztatási feszültségeket.

A résztvevőknek kiadott szakanyagot szerzőként - mások mellett - Kemenes Ernő, Nagy Sándor és Puch László jegyezte. A dolgozat egyik kulcsmondata szerint „az előttünk álló időszak gazdaságpolitikájának alapvető célja már nem a nemzetgazdasági szintű válságkezelés, hanem a fejlett országokhoz egyre jobban közelítő, modern vegyes gazdaság kialakítása, amely hosszú távon is fejlődésre képes, ugyanakkor megfelelő szociális biztonságot is nyújt a polgárainak". Vagyis fokozatosan a felzárkózás igénye határozza meg a gazdasági törekvéseket.

A szocialista gazdaságpolitikusok azzal számolnak, hogy ha a versenyképességünket javítani tudjuk és a külgazdasági feltételek is kedvezően alakulnak, akkor a magyar gazdaság 4,5-5 százalékos ütemben növekedhet az előttünk álló évtizedben. A reáljövedelmek és a lakosság fogyasztása ennél valamivel mérsékeltebben javulhat, de a kedvező változás érezhető lesz a lakosság széles körében.

A gazdasági folyamatokkal összefüggésben az ezredfordulóra folyamatosan kialakulnak a foglalkoztatás tartós bővülésének a feltételei. Különösen a fiatalabb korosztályok munkanélküliségének csökkenése várható. A program szerint vállalati és ágazati szinten erősödik a munkaadók és munkavállalók kapcsolata és a mainál lényegesen szélesebb körben kötnek majd kollektív szerződéseket. A szerzők több fontos megállapítása vélhetően „visszaköszön" majd a választási szópárbajokban, bár a fórum egyik hozzászólója úgy vélte, hogy a munkaügy várhatóan nem lesz kampánytéma, mivel „az ellenzék nem érzékeny a foglalkoztatás és a bérezés kérdései iránt". Nagy Sándor, aki a ciklus elején még az MSZOSZ elnöke volt, azt hangoztatta, hogy az elmúlt éveknek összességében több vesztese volt, mint nyertese, de az áldozatok nem voltak hiábavalóak. Hangsúlyozta, hogy szükség van egy ésszerű piac- és gazdaságvédelemre; foglalkoztatáspolitika nélkül nincs regionális politika; a munkaügyi kapcsolatok fejlesztése nem lehet választási ígéret.

Több meghívott szakszervezeti vezető is felszólalt a vitában. Sándor László, az MSZOSZ elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a tőke itt tartásához nem lehet az eddigi eszközöket alkalmazni: a szakszervezetek visszaszorítását, az alacsony béreket, a törvények megkerülését. S nem lehet állandóan a bérkiáramlással riogatni a társadalmat. Sáling József, a kereskedők érdekvédője pedig azt nehezményezte, hogy a kormány elnézte a munkavállalóknak, hogy számos esetben nem tartják be a Munka Törvénykönyvét.

A győri fórumon megjelent Kiss Péter munkaügyi miniszter is, aki kedvező változásnak nevezte, hogy a gazdaságpolitika és a közvélemény egyre inkább súlyának megfelelően kezeli a foglalkoztatási kérdéseket. Hiszen a munkanélküliséget sikerült ugyan 10 százalék alá szorítani, de akinek nincs munkája, 100 százalékos problémával néz szembe. Ezért is előtérbe kerül a munkahelyek biztonsága. Pozitív, hogy a szakemberek közül sokan a humán erőforrást tekintik a versenyképességünk egyik legfontosabb tényezőjének.

Végezetül a szakminiszter nagy értéknek nevezte, hogy a gazdaság átalakulásának nehéz évei alatt sikerült megőrizni a munkabékét.