Védekezés az állatbetegségek ellen

Dániai tapasztalatok

Az állati eredetű táplálékok szerepét az étkezésünkben aligha lehet túlértékelni. A jó minőségű, állati eredetű élelmiszereket előállító országok igen nagy piaci lehetőségekhez jutnak.

Félelem

Minőség ellenőrzése a Steff-Houlbergnél

Az állati eredetű emberi táplálékok nagy aránya mellett érthetőek azok a zavarok, melyeket a fertőző állatbetegségek megjelenése idéz elő a világ élelmiszerpiacán.

Ezek a betegségek gyökeresen megváltoztathatják átmenetileg, esetleg véglegesen egyes országok, földrészek étkezési szokásait. Nem teljesen alaptalan az a feltevés, hogy a mohamedán világ - előttünk vallási szabályként megjelenő sertéshús-fogyasztási tilalma - egykori sertésbetegségek káros következményeire vezethető vissza.

A közelmúltban lehettünk tanúi a kergemarha-kór fogyasztást károsító következményeinek, melyek súlyos válságba sodorták több ország szarvasmarha tenyésztőit. Napjainkban hasonló gondokat okoz a sertéspestis vagy a honkongi csirkeinfluenza.

A félelem nemcsak a fogyasztókban, hanem a termelőkben, sőt a termelés kereteit adó országokban is kialakulhat, mert ami az egyik oldalon a fogyasztási szokások megváltozása, az a másik oldalon a jövedelemforrás elvesztése, a gazdaság súlyos károsodása.

Dániai tapasztalatok szerint a félelem a termelőben/tenyésztőben kiváltja a védekezési kényszert, különösen azután, hogy a jellegzetes paraszti gazdaságokban is nagyobb állományok alakultak ki. A tejgazdaságokban alig van 80 tehén alatti állomány; a vágósertés telepeken fordulónként 500-nál nincs kevesebb állat; a malacnevelőkben 100-150 db kocát tartanak, ha nyereségesek akarnak maradni.

A fertőzés többféleképpen alakulhat ki egy állományban. A gazdák legjobban a behurcolástól félnek. A németországi sertéspestis behurcolásának megakadályozása érdekében a húst szállító dán kamionok fertőtlenítését is elrendelték. Nem gyakori ugyan, de nem kizárt a szándékos fertőzés sem, hiszen a kíméletlen versenyben a piac szereplői semmitől sem riadnak vissza.

Küzdelem

A piac megtartásáért, vagy megszerzéséért folytatott küzdelemben a tisztességes eszközök drágábbak, tartósan mégis ezek bizonyulnak eredményesebbnek. A legfontosabb védekezés az állategészségügyi szolgálat kiépítése. Az egyre újabb állatbetegségek felbukkanása, a már legyőzöttnek hitt betegségek újbóli megjelenése szigorú és következetes rendszabályokat követelnek. A kergemarha- kór példája igazolja, hogy ezen a téren semmiféle engedménynek nincs helye. A védekezésben egyformán érdekelt a termelő, a feldolgozó és a forgalmazó. A küzdelem általában csak akkor sikeres, ha az ország állatállományán belül megszüntetik a fertőző állományokat. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gyógyíthatatlan állományokat fizikailag is felszámolják. Egy ilyen súlyos döntés komoly megrázkódtatás bármelyik gazdaságnak.

Milyen hasznosítható tapasztalatot nyújthat számunkra az északi ország gyakorlata? A dánok az állatállomány számos, a fogyasztási értéket csökkentő betegség felszámolását tűzték ki célul, programjuk átfogja a szarvasmarha és a baromfiágazatokat is. A dán állattenyésztés koronáját azonban a sertés jelenti, amire külön figyelmet fordítanak, noha állategészségügyi szempontból a sertésállományunk a világ élvonalához tartozik. Az évi 22-23 millió vágósertés egy Magyarország felét kitevő országban tényleg csúcsteljesítménynek tekinthető.

Gyakran előfordul, hogy a védekezés során a meglévő állomány fizikai felszámolása meghaladja az adott gazdaság erejét. A feladat ugyanis három egyaránt költséges szakaszból áll. A régi állomány megsemmisítése, az ólak fertőtlenítése és új állomány beállítása. Amennyiben a régi állomány felszámolása csak hasznosítás nélküli megsemmisítés révén valósítható meg, akkor annak költségei elérhetik, esetleg meg is haladhatják az új állomány beállításának kiadásait. Dániában mind kormányzati, mind gazdaszervezeti forrásokból segítséget nyújtanak az érintett termelőknek, hiszen a dán áruk iránti kereslet kielégítésében minden kapacitásra szükség van. Az így kialakított gyakorlatnak köszönhető, hogy a gazdáknak sem érdeke a betegség eltitkolása. Elsősorban abban válnak érdekeltté, hogy minél előbb betegségmentes állomány tulajdonosai legyenek.

A dánoknál az ésszerű magatartás könnyen kialakítható, hiszen a termelés, a feldolgozás és az értékesítés mintegy 95 százaléka a gazdák kezében van. A három nagy részterület között az érdekazonosság nyilvánvaló és egyértelmű.

Következtetés

Magyarországon is a termelők és a húsipar, nem kevésbé a húskereskedelem abban lenne érdekelt, hogy az alapanyag állategészségügyi szempontból is kifogástalan legyen. A magyar húskészítményeket vásárló hazai és külföldi fogyasztók aggodalom nélkül, a biztonság teljes érzetével tehessék a magyar húsból készült ételeket a család asztalára. A magyar állategészségügy jó, ezt nem vitathatja senki, de azt sem, hogy rendelkezéseit megszámlálhatatlan sokszor figyelmen kívül hagyják.

Hogy mi köze van ehhez a szakszervezetnek? Nagyon is sok! A húsiparban dolgozók egészségét is veszélyeztethetik az állategészségügyi mulasztások, az ő munkahelyeik kerülnek veszélybe, ha nincs feldolgozandó alapanyag, vagy a magyar áruk iránti kereslet visszaesik.