Világraszóló kerékpártúra
A maga nemében példa nélküli és rendkívüli vállalkozást vitt véghez
nemrégiben két gyulai kerékpáros: Bús Mihály és Kovács István.(Képünkön
Kovács, fotózta Bús.) A biciklisek - tudomásuk szerint a világon elsőként -
Tunézia és Algéria sivatagjaiban kerekeztek meglehetős hosszan, kalandokkal és
életveszélyekkel tarkított túrájukon. A két fiatalember társaival, akik később
Velencéből és Rómából fordultak vissza, augusztus 19-én búcsúztak el az alföldi
fürdővárostól és jó hónap múltán, szeptember 25-én tértek vissza 5 ezer
kilométerrel a lábukban. Útjukat a Gyulai Húskombinát elemózsiával, a helyi
szakszervezet pénzzel támogatta. Nem véletlenül, hiszen Bús Mihály a
húsfeldolgozó 1100 fős gárdáját erősíti.
Nem először hallatott magáról a gyulai Makadám Világjáró Kerékpáros Klub,
legutóbbi vállalkozásuk 1996-ban volt, amikor az olimpia helyszínére, Atlantába
kerekeztek. A merész fiatalemberek azért döntöttek a sivatagi túra mellett, mert
tudomásuk szerint előttük erre soha senki nem vállalkozott. A hat fős csapat
ünnepélyes búcsúztatása augusztus 19-én volt Gyulán, innen csaknem az egész
országon keresztül bringázva jutottak Horvátországon és Szlovénián át
Olaszországba, ahol első szálláshelyük a lagúnák városa, Velence volt. A
kerékpárosok tereptől függően napi 130-180 kilométert tettek meg, s ott aludtak,
ahol rájuk esteledett - szorosan a biciklijük mellett. Velencéből a csapat
egyik,
majd később Rómából további három társuk fordult vissza, így az egyre
vadregényesebb dél felé már csak ketten folytatták az utat. A veszélyesnek tűnő
Szicíliából keltek át Afrikába, miközben a hajón belga beszélgetőtársaik
egyszerűen nem akarták elhinni, mire vállalkozott a két gyulai fiatalember.
A két fős minicsapat a tuniszi magyar nagykövetséget kereste fel, ahol
mindenképpen le akarták őket beszélni feltett szándékukról. Mikor látták, mindez
lehetetlen, akkor a nagykövet menlevelet írt nekik - amely később, a sok veszély
közepette jó szolgálatot tett -, és útjukra bocsátotta. Az arab tevekaravánok
kísérői hitetlenkedtek, mikor az örök homok birodalmában meglátták a két
kerékpárost, és fogták a fejüket, jelezve: baj lesz. A magyar legények azonban
keményen kitartottak, hatalmas kört írtak le Tunézia és Algéria homok- és
kősivatagjaiban, útközben még berberek is befogadták őket és a honi
ízlésvilágtól
meglehetősen távoleső étkekkel kínálták őket. A hatalmas hőség mellett egy
alkalommal homokvihar nehezítette a dolgukat. Eltévedtek, kerékpárjukat már
csak vonszolták maguk után. Minden kilátástalannak tetszett, ám ekkor szinte a
semmiből előbukkant az a belga házaspár, akikkel a hajóúton ismerkedtek meg.
Nem lehetetlen, hogy az életüket mentették meg. Ezután még kirabolták őket egy
tunéziai városban, végül a tuniszi és a római magyar nagykövetség hathatós
segítségével érkeztek haza.
Terveik szerint a következő útjukon Kanada háborítatlan ősfenyőerdeit keresik
fel. Akárcsak a sivatagban, valószínűleg itt sem lesz majd tömegiszonyuk. A
küszöbön álló újabb nagyszabású vállalkozáshoz jószerencsét kívánunk a Húsos
nevében is!
B. T.