Munkásképzés

Ma már talán azt is mondhatjuk, hogy a Svéd-Magyar Munkásakadémia sokadik rendezvényeit tartotta az ősz folyamán Dél-Magyarországon, a különleges hangzású Mágocs-Alsómocsoládon és a húsipar egyik fellegvárában, Szegeden. Az előadó Bo Ericsson számára Alsómocsolád a magyar vidék, a szép természeti környezet, a magyar falu barátságának mintája lett. Ezen két utóbbi rendezvény közös és köszönetet érdemlő ténye volt, hogy a helybeli vállalatok vezetői méltó, európai környezetet biztosítottak a munkásképzésnek. A helybeli szakszervezeti vezetők, Sárvári Elemér és Golhovics Gábor a munkatársaikkal együtt vendégszerető, jó házigazdának bizonyultak, ahogy azt korábban Gyulán, vagy Pápán is megszokhattuk. A svéd képzéssel rendszeres kapcsolatban lévő húsosok - mint a pécsi Sonkoly Zoltán, vagy Szekszárdról Handa Györgyné Kata - mellett többségében a pécsi és a szegedi üzem munkatársai vettek részt a két rendezvényen, de ott voltak Pécsen a gabonások, a tejesek, a dohányosok helyi képviselői is, Szegeden pedig a tanárok és közművelődési dolgozók, s mindkét helyen a villamosenergia-ipar munkatársai. A szakszervezeti szövetségek és különféle szakmák fölött átívelő rendezvényeken érlelődik a varázslat, kiderül, hogy mennyire közös a nyelv, és a sokféle probléma ellenére számos közös kérdés köti össze az érdekvédőket.. Érik a felismerés, hogy újra kell kezdeni, újra kell tanulni a munkás-együttműködést, a képviselet szerepét, saját ismereteink és tapasztalataink hasznát és erejét, a szolidaritás fontosságát. A képzés résztvevőinek jól kell érteniük, hogy minden gazdagodás forrása mégiscsak az alkotó és tisztességgel végzett munka, és mindig jobb a békességnek, ha a szakszervezeti tisztségviselő ideges, és teszem azt nem a csontozó üzem. A svéd- magyar munkásakadémia jövőre, veletek és másokkal, itt és másutt is folytatja, s aki gazdagodott általa, kérjük segítse, s jóhírét adja át!. . .

Szerencsés új esztendőt mindenkinek.