Zalahús, Gyulai Húskombinát, Délhús
Sikerek a válság árnyékában
Szemet gyönyörködtető, ígéretes, színvonalas szemléje volt az
élelmiszeriparnak az idei Foodapest. Minden elfogultság nélkül megállapíthatjuk,
hogy nagyon jól sikerült a húsipar bemutatkozása. Cégeink kitettek magukért,
egymást múlták felül a látványos megjelenésben, az üzleti partnereknek szóló
tájékoztatásban és persze a szíves vendéglátásban. A vásár helyszínén, az ünnepi
hangulat és a komoly tárgyalások forgatagában kértük meg a szakma három jeles
személyiségét, nagy társaságok vezérigazgatóit, hogy mondják el véleményüket
az idei évről, a cégük helyzetéről, a szakmáról.
Az ígéretek teljesülnek
|
Farkas Imre, Zalahús Rt.
|
- A Foodapestre minden tekintetben készültünk, így elég pontosan ismerem a
friss adatainkat. Elmondhatom az idei évre várható eredményünkről, hogy nagyon
kedvezően alakul. A Zalahús a múlt évi teljesítéshez képest 26 százalékos
növekedést ért el 1996-ban. Természetesen ez nem áremelésben értendő, mert az
különben sem jellemezte üzletpolitikánkat. Véleményem szerint az idén mind
alapanyagban, mind a piac kialakításában nagyon sikeresek voltunk. Lényegesen
bővült az ügyfeleink száma, az üzletláncokban és a kisebb egységekben is
növeltük a szállításokat. Nem is tudok olyan áruházláncról, ahova a Zalahús nem
szállít. Megszerveztünk egy üzletkötői hálózatot, amely az egész országot
behálózza. Az üzletkötések állásából, a vevőink véleményéből arra következtetek,
hogy ez a fejlődés nem törik meg a jövő évben sem.
Növekedésről beszéltem, de számszerű eredményről egyenlőre nem szívesen
nyilatkoznék. Azt azonban elmondhatom, hogy várhatóan jóval meghaladja majd
az eredeti elképzelésünket.
- Azt mondják, hogy 1996-ban a húsüzemek közötti verseny kiélezettebb volt,
mint korábban. Ilyen körülmények között minek tulajdonítja a szép
eredményeket?
- Az eredményeinket a kiegyensúlyozott üzleti magatartásunknak köszönhetjük.
Sem árban, sem megjelenésben nem volt ránk jellemző a kapkodás, amit ígértünk,
azt mindenkor teljesítettük. Amikor mások indokolatlanul alacsony árakkal jöttek
ki a piacra, mi megtartottuk azokat az árainkat, amelyek az önköltséget és a
ráillő
profitot tartalmazták, s ezt a kiegyensúlyozottságot a vevőink később
honorálták.
Azonkívül mi nem egy kampányszerű fejlesztést folytatunk, hanem minden évben
emeljük a technológiánk színvonalát.
Azt hiszem, hogy itt a vásárban egyedül mi büszkélkedhetünk a húsiparban
azzal, hogy két újdonságdíjat kaptunk a termékeinkre. Ezek a termékek már a
piacon vannak és olyan keresettségnek örvendenek, hogy megint bővíteni kell a
kapacitásainkat.
Újra a régi formában
|
Zám András, Gyulai Húskombinát Rt
|
- A korábbi évekhez viszonyítva az idén nagyon jó évünk volt, ha viszont csak
önmagában nézzük az 1996. évi teljesítményünket, akkor jó átlagosnak
mondható. Számunkra az volt a legnagyobb esemény - még májusban -, hogy
eldőlt a cég sorsa a tulajdonlást illetően. Számunkra azt eredményezte a
privatizáció, hogy olyan mezőgazdasági, termelői hátteret tudhatunk magunk
mögött, amely jelentős mértékben biztosítja az alapanyagot, s ennek a következő
években még nagyobb jelentősége lesz.
Sikerült visszakerülni a kelet-európai piacokra, amit különösen fontosnak
tartok.
A cseh és az orosz piacon elértük, sőt helyenként túlhaladtuk az egykori
szállításainkat. Sikerült olyan megbecsülést kivívnunk a szállítói és a vevői
körben, hogy a nehéz évek után újra megbízható, jó partnernek tekintik a Gyulai
Húskombinátot. Ma már konszolidáltan, megfelelő likviditással tudunk működni.
Két éve még, ha nem vittünk készpénzt valahová, akkor nem szolgáltak ki
bennünket.
Stabilizálódott a vállalat munkásgárdája is, az erős és fájdalmas
létszámleépítés
után az elmúlt hónapokban a létszámunkat mintegy 50 fővel újra gyarapítani
tudtuk. A keresetek - úgy érzem - az idén közel megduplázódnak. Olyan
mértékű keresetnövekedést sikerült produkálnunk, amire nem számítottunk az év
eleji bértárgyalások idején. A tulajdonos hozzájárulásával 13. havi bért
fizetünk,
amit nem mindenhol mondhatnak el. Olyan teljesítményen alapuló bérnövekedés
valósult meg, ami nemhogy csökkentette, hanem éppenséggel növelte a vállalati
eredményt.
- Hol tart ma a cég a korábbi nehéz évek után?
- A Gyulai Húskombinát úgy „összeszedte" magát 1996-ban, hogy egyes
területeken - például a likviditás tekintetében -, jobb pozícióban van, mint
valaha is volt. Más területeken visszajutottunk a régi színvonalra.
Elég sokat dolgoztunk hétvégeken is, mivel annyi megrendelésünk volt, hogy
csak a kapacitásoknak az ilyen formában való kihasználásával tudtuk mind
teljesíteni. Örvendetesnek tartom ezt, mert a húsiparban külföldön és belföldön
is
nagyon nehéz eladni.
A teljes árbevételünk 52 százalékát külföldön realizáltuk, a hazai
szállításainkhoz
viszonyítva ezt az arányt optimálisnak tartjuk. Kétségtelen, hogy nagyra
becsüljük a belföldi piacot is, különösen, ha arra gondolunk, hogy az export
mindenkor „sérülékeny" - szubvencióval befolyásolható. Reméljük, hogy a
szubvenciók körül folyó vitáknak rövidesen vége lesz és a szakma számára a
kormányzat továbbra is biztosít egy elfogadható támogatást Természetesen nem
csak a húskivitel, hanem a sertéstenyésztés támogatásáról is beszélek. A lényeg
az, hogy támogatás nélkül ma nem lehet exportálni, mivel a világpiacon hatalmas
a verseny és nagyon nehéz helytállni.
Az 1996. évet jól zárjuk. Ezen a kiállításon is elég jól szerepeltünk,
eredményes
tárgyalásokat folytattunk és nagyon örülök annak, hogy a cég renoméja egyre
jobb. Jövőre szeretnénk az idei évet megismételni, ami nem kis feladat lesz. A
tervünket most kell kidolgozni, a sarokszámokból arra következtetünk, hogy ha
valami rendkívüli körülmény nem jön közbe, az 1997. esztendő sem marad el az
ideitől.
Az egyesülés előnyei
|
Brun József, Délhús Rt.
|
- Az idei év - hasonlóan a korábbi évekhez - nem volt könnyű, mondhatnám
nehéz volt, mivel az egyesülés után az átalakulás feladatai voltak soron. Többek
között át kellett szervezni nem csak a vezetést, hanem a termelést is, ami a
korábbi szakosodás kiteljesítését szolgálta. Most vagyunk abban a helyzetben,
hogy meg tudtuk hirdetni a Délhús 2000 programot, amelyben kiteljesedik az
egyesülés előnye. Két szakaszból áll, az első az erőgyűjtésé, amikor új
technikát
állítunk be, hogy racionalizálhassuk a folyamatokat. Ezzel olyan eredményt
akarunk elérni, ami megalapozza a második szakaszt, a zöldmezős beruházást.
- Itt a kiállításon a Délhús és a többi cég standja is impozáns benyomást kelt,
miközben a hétköznapokon arról beszélünk, hogy a szakma válságban van.
Hogyan egyeztethető össze ez a kétféle megállapítás?
- Mind a kettő igaz és össze is egyeztethető, mert hiszen akkor indulnak meg a
nagy fejlesztések amikor a szakma válságban van, mivel mindenki keresi a kiútat,
hogy milyen új terméket lehet előállítani, hogyan tud nagyobb piacot nyerni és
hogyan lehet hatékonyabban fejleszteni.
A foodapest egy szakvásár, aminek már vannak hagyományai. A szakembereknek
kínáljuk a termékeinket, azoknak a közvetítőknek, nagy- és kiskereskedőknek,
akik a fogyasztót kiszolgálják. A régi és az új termékeket is elhoztuk. Látjuk,
hogy a szakmában milyen fejlesztések vannak. Itt van a mecseki
gombásszeletünk, ami nagy karriert futott be eddig, minden évben jelentősen
növekedett az értékesítési pozíciónk. Sokat jelent ez a vásár, mert szakmai
megmérettetés és egy kicsit verseny is a többiekkel. Tudnunk kell azt, hogy hol
tartunk, hiszen piacvezetők vagyunk Magyarországon és jó, hogyha van egy
iránytű.
- Nagy volt a forgalom a Délhús standjánál, ezek szerint tovább tart a
hegymenet?
- Igen, tovább tart. Az export terén nagy expanzióra számítunk. Sok külföldi
üzletember keresett fel bennünket, de természetesen a belföldi partnereinket is
meghívtuk.
- A Délhús „piacvezető" szokott lenni a bértárgyalásokat illetően is... Hogyan
állnak most?
- Az 1997. évi bértárgyalásokat terveink szerint december 15-ig befejezzük. A
jelen pillanatban nem vagyunk messze a megegyezéstől. Természetesen bért csak
az eredmények alapján tudunk fejleszteni. Valószínű, hogy jövőre egy kicsit a
munka intenzitását is fokozni kell, a munka termelékenységét jelentősen emelni
akarjuk. A szakszervezettel kompromisszumos bérmegállapodásra törekszünk.
(horváth)