Az agrárgazdaságból élünk

Interjú Dr. Kis Zoltánnal, az FM politikai államtitkárával

- Ellentmondásosnak ítélhető az elmúlt esztendő a húsiparban. Egyfelől érzékelni lehetett a strukturális válság jeleit, másfelől viszont bizonyos eredményekről beszélhetünk, ha a növekvő exportot, egyes cégek sikeres gazdálkodását, vagy a kiegyensúlyozott belső ellátást tekintjük. A fogyasztók bizonyára kedvezőnek értékelik a hústermékek mérsékelt áremelkedését is. Hogyan értékeli a szaktárca politikai államtitkára az elmúlt évet, merre billen a mérleg nyelve?

- Ez a kérdés részben összegzése is az elmúlt évnek. Nehéz lenne vele vitatkozni, mert valóban így van. Úgy gondolom, hogy a pozitívumok mindenképpen nagyobb súlyt kaphatnak az értékelésben. Nagyon örvendetesnek tartom, hogy a húsiparban elértük azt a színvonalat, amivel nem kell szégyenkeznünk és a külpiacokon is egyre jobban el tudjuk ismertetni az áruink beltartalmi értékét. Azzal számolnunk kell, hogy a közvetlen exporttámogatás tovább nem bővülhet, sőt, a megkötött szerződések bennünket bizonyos mértékig éppen az ellenkezőjére szorítanak. A támogatási rendszerünket úgy kell átgondolni, hogy a jövedelempótló támogatásoknál és a költségcsökkentő támogatásoknál tudjunk hathatós támogatást adni. Továbbá számba jöhet a technológiai fejlesztés és a marketing támogatása. Ez megjelenik az idei támogatási rendszerben is. Azt gondolom, hogy a húsiparban - a szarvasmarha-ágazat kivételével - különösebb szégyenkeznivalónk nincs. Sajnos a vágómarha és a tejtermékek terén az idén nem tudunk előbbre lépni.

- Éppen a támogatások kérdése és a belső fogyasztás alakulása foglalkoztatja azokat, akik a húsipar idei kilátásait fürkészik. Hiszen a lehetőségeket végül is az szabja meg, hogy mennyi hústerméket lehet elhelyezni a kül- és belpiacon. Mit ígér az idei esztendő?

- Az 1997. év tervezésénél figyelembe vettük, hogy a reáljövedelmek további csökkenése megáll. Három-öt évre előre tekintve arra számolunk, hogy a hazai élelmiszer-fogyasztás évi 1-2 százalékkal növekszik. Emellett nekünk változatlanul fent kell tartanunk azt az export-volument, ami az elmúlt évben igen pozitív szaldót, mintegy két milliárd dollárt hozott az országnak. Tehát kettős feladattal állunk szemben: a várhatóan növekvő belső fogyasztói igényeket kell kielégíteni, a nyugati termékekkel versenyképes árban és színvonalon, ami nem csekély feladat, valamint az export változatlan fenntartása, a hozzáadott érték növelésével.

Mindez állami feladatokat is jelent, nem csak a támogatások, hanem az ágazat strukturális fejlesztése terén is. Az alapanyag-termelés, a tájgazdálkodás, a vidék, a feldolgozóipar és a kereskedelem együttes fejlesztésére gondolok. Ennek a szellemében készül a nemzeti agrárprogram, amely a közeljövőben társadalmi vitára kerül.

Ha tudomásul vesszük, ha nem, ennek az országnak még egy ideig az agrárgazdaságból kell megélni. Nem sok esélyt látok arra, hogy vidéken a szolgáltatásokat önmagában növelni lehet, a termelés fejlesztése nélkül. A közeli években annak sincs realitása, hogy iparosítás révén csökkentsük egyes térségekben a foglalkoztatási gondokat. Mi úgy véljük, hogy ezekben a kérdésekben a pénzeszközök szétforgácsolásának megszüntetésével, központi támogatási rendszerrel lehetne jobb eredményeket elérni.

- A szarvasmarha ágazat kedvezőtlen helyzetére és kilátásaira tett egy utalást, mi várható a sertés ágazatban?

- 1996-ban a sertés ágazat helyzetére a kereslet-kínálat, az ármozgások jelentős ingadozása, hullámzása volt a jellemző. A vágósertés árak lényegében csak a IV. negyedévben emelkedtek jelentősen az előző év hasonló időszakának átlagai fölé (1995. IV. n. év 181,7 Ft/kg, 1996. IV. n. 195,-Ft/kg.) Ugyanakkor az alapanyag termelés minősége (a színhústartalom) a felkínált árú 48 százalékát adó kistermelő körben (600.000 gazdaság) igen alacsony szinten stabilizálódott. A másik 50 százaléknál az EUROP minősítés bevezetése óta folyamatos minőségjavulási tendencia mutatkozik.

A decemberi állatszámlálás alapján a termelés mennysége 1997. I. félévben várhatóan az elmúlt év hasonló szintjén - lényegében stagnáló felvásárlási árak mellett - megismételhető. A kocalétszám csökkenése és a már említett takarmányárak miatt az év második felében csökkenhet az állomány, amely az export helyzetétől függően ismét az árak jelentősebb hullámzását indíthatja el. A belföldi piacon árualap oldalról kínálati pozíció, és lényegében változatlan fogyasztói kereslet várható. A fogyasztói árak emelkedése nagy valószínűséggel az inflációs ráta értékét közelíti.

A szarvasmarha ágazat komoly strukturális válságban van. Az elaprózott tehenészetek, sok esetben a szükséges saját földterület hiánya, a minőségi és szállítási gyengeségek komoly hatékonysági, jövedelmezőségi problémát okoznak. Mindezen gondokat a tárca megkísérli 1997-ben - adottságaihoz és lehetőségeihez mérten - a meghirdetett támogatási és pályázati rendszerrel ellensúlyozni, azonban várhatóan mindez nem teszi feleslegessé az ágazat strukturális gyengeségeinek alapvető és átfogó rendezését.