Új partnerünk: a Szolidaritás

Magyar-lengyel szakszervezeti barátság

Lengyel szakszervezeti delegációt fogadott novemberben a Húsipari Dolgozók Szakszervezete, a Szolidaritás élelmiszeripari tagozata viszonozta a magyar kollégák korábbi látogatását. Miroslaw Nowicki elnök és Maciej Nawrocki alelnök vezetésével azért jött el az öt fős delegáció, hogy lerakják egy tartós, rendszeres, kölcsönös kapcsolat alapjait és közösen meghatározzák az együttműködés feltételeit. Ennek megfelelően tárgyalásokat folytattak a HDSZ elnökségével, meglátogatták a Ringa kapuvári gyárát, ismerkedtek a körülményeinkkel. Megtekintették Budapest és Sopron nevezetességeit, a fertődi Eszterházy-kastélyt és körülnéztek az előző napokban megnyílt Pólus Centerben.

Lengyel vendégek Kapuváron

A Húsos jelen volt a tárgyalások egy szakaszában, ahol meggyőződhettünk róla, hogy lengyel barátaink nagy érdeklődést tanúsítanak szakszervezetünk tevékenysége iránt és figyelemre méltó válaszokat adnak a bennünket foglalkoztató kérdésekre. Megtudhattuk, hogy a húsipar Lengyelországban (is) válságban van, 70 nagyüzemből csak mintegy 12-14 cég lesz nyereséges az idén.

A veszteséges vállalatoknál nehéz az érdekvédelem helyzete, mivel a bérkövetelésekre gyakorta az elbocsátásokkal való fenyegetőzés a válasz. A munkáltatók szívesen élnek a határozatlan idejű munkaszerződés eszközével, de a lengyel kollégáknak sikerült elérni, hogy ezeket a szerződéseket csak egyszer lehet meghosszabbítani, utána automatikusan határozatlan idejűvé válnak.

Egyebekben is sok gond a munkaügyi törvények körül, ezért a Szolidaritásnak az az álláspontja, hogy ha a szakszervezet számára fontos törvénymódosításokat nem hajtják végre, akkor bojkottálják az Európai Unióhoz való csatlakozást, mivel a szakszervezeteknek fel kell készülni az integráció után kialakuló helyzetre.

A vendégek megerősítették, hogy ők csak annyiban politizálnak, amennyiben az emberek problémája politikának tekinthető. Ha a politikai elit támogatja a szakszervezeti törekvéseket, akkor rá adják a szavazataikat, ha nem, akkor más utat járnak. Úgy érzik, hogy 1991-ben tőrbe csalták őket, ezért most megkérik a voksok árát. A képviselőjelöltnek nagyösszegű kauciót kell letenni, amit csak akkor kap vissza, ha a megállapodásban rögzített programot végrehajtja.

Lengyelországban a cégek privatizálása során a vevőnek a szakszervezettel kell egy úgynevezett szociális csomagot aláírni, amelyben garanciát kell vállalni az érdekvédelem működését, a dolgozók foglalkoztatását illetően. Egyébként a jelenlegi kormány 15 százaléknyi részvényt ingyen ad a dolgozóknak. Talán nem véletlen, hogy a vendégek a legtöbb kérdést a hazai privatizációs gyakorlattal kapcsolatban tették fel, mivel náluk még csak a magánosítás elején tartanak, a húsipar 20 százaléka került eddig magánkézbe.

Ugyancsak érdeklődésre számot tartó téma volt a pártok és a szakszervezetek viszonya, a parlamenti képviselet kérdése. Keresték a hasznosítható tapasztalatokat az országos és az ágazati érdekegyeztetés működésével kapcsolatban is. Kíváncsiak voltak az üzemi tanácsok működésére, s különösen megragadta őket annak a lehetősége, hogy az üt „elfoglalásával" mozgási teret nyerhet magának a szakszervezet. Természetesen sok szó esett a tagság szociális helyzetéről, a segélyezés lehetőségeiről is.

Magyar részről elsősorban a lengyel munkaügyi szabályozásról, a társadalombiztosítási reformról és a munkáltatókkal szemben alkalmazott nyomásgyakorló eszközökről kérdezték a vendégeket a házigazdák. A tárgyalások befejeztével arra kértük a vezetőket, hogy foglalják össze a megbeszélések eredményeit.

Miroslaw Nowicki elmondta, hogy fontosnak tekintik a jövőbeni együttműködést. Arra törekszenek, hogy a vezetői szintű eszmecserék mellett kialakuljon a kapcsolat a szakszervezeti tagok és az üzemi tisztségviselők között is. - Különösen a fiatalokat kellene egymáshoz közelebb hozni - mondta az elnök. Megszervezhető a csereüdültetés, akár már a jövő évtől. A szakszervezet működéséről is kicserélhetők a tapasztalatok, hiszen a szervezettség növeléséhez fontos érdekek fűződnek.

Nowicki kolléga megerősítette, hogy erős benyomást tett rájuk az, amit a privatizáció magyarországi folyamatáról hallottak. Ugyancsak elgondolkodtatónak nevezte a szakszervezetek parlamenti képviseletének tapasztalatait, illetve a szociális partnerségről, az érdekegyeztetés gyakorlatáról kapott információkat. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek közötti kapcsolat erősítheti a magyar-lengyel barátságot is.

Kapuvári József, a HDSZ elnöke arról tájékoztatott bennünket, hogy megállapodtak a Szolidaritás képviselőivel szakszervezeti csoportok tanulmányi célú látogatásáról, információk és kiadványok cseréjéről és rendszeressé kívánják tenni a vezetői konzultációkat. Munkaügyi konfliktus, sztrájk esetén szolidaritási akciókat szervez a két fél egymás támogatására. Azt tervezik, hogy részvételi lehetőséget teremtenek a tagságnak egymás kulturális- és sport eseményein való részvételre. A tisztségviselők bekapcsolódhatnak a másik fél képzésébe. Megvizsgálják, hogy az alapszervezetek közvetlenül hogyan szervezhetik meg a csereüdülés feltételeit.

A HDSZ elnöke úgy értékelte, hogy nagyon eredményes tárgyalásokat folytattak, bízik a folytatásban, a hagyományos magyar-lengyel barátságban. A Szolidaritással kialakított együttműködés előrelépést jelenthet a HDSZ nemzetközi kapcsolataiban is.