Milyen a húsipar helyzete?

Egyensúlyi zavarok a termékpályán

Október közepén már a tévedés különös kockázata nélkül lehet értékelni az idei év fő tendenciáit, a gazdálkodási feltételekben mutatkozó változásokat, és számba lehet venni a kilátásokat az év hátralévő időszakára. Milyen a hazai húsipar helyzete, mit mutatnak a számok, merre halad a szakma? - ezzel a kérdéssel kerestük fel hivatalában Keleti Emilt, a Földművelésügyi Minisztérium Élelmiszeripari Főosztályának helyettes vezetőjét. Az ismert szakember a rendelkezésre álló - helyenként hézagos - adatok és széles körű tapasztalatai alapján szívesen vállalkozott egy kis értékelésre, elemzésre.

- A húsipar helyzete 1996-ban lényegében ugyanolyan ellentmondásos, mint az előző évben volt - állapította meg elöljáróban Keleti Emil. A termékpálya szereplőit ugyanolyan ellentmondásos hatások érték, mint korábban. A gazdálkodás feltételei nem javultak, az ágazatot befolyásoló piaci és gazdasági folyamatokban nem történt kedvező változás.

A reálbérek az idén tovább csökkentek, ami azt jelenti, hogy kisebb lett a lakossági vásárlóerő, a fogyasztók kevesebb húst vásároltak. Szerencsére ellentétes, kedvező folyamatot észleltünk az exportpiacon. Ez lehetővé tette, hogy a húspiac szereplői ebbe az irányba meneküljenek. Az élőállat-export több mint hét, a húsexport több mint 25 százalékkal növekedett 1996-ban. Mivel az export- támogatás reálértékben nem több a tavalyinál, ezt a „menekülő utat" a termékpálya a saját eredményei terhére, vagy veszteség felhalmozással biztosította.

Ezt a helyzetet a gazdálkodó szervezetek aszerint élik meg, hogy milyen a gazdasági kondíciójuk. Az olyan cégeket, mint a Picket, vagy a Délhúst ezek a folyamatok kevésbé rázzák meg, mert több tartalékot tudnak mozgósítani. Vannak viszont olyan társaságok, vállalkozások, a „leszakadók", akiknek az idén tovább romlott az esélye a talpon maradásra.

Összefoglalva: az idén tovább erősödtek a termékpálya egyensúlyi zavarai. Rendkívül nagy az ingadozás a felvásárlási árakban, a minőségben és azokban a szándékokban, amelyek a termelés további sorsát érintik. Ehhez az ingadozáshoz, amit legjobban a felvásárlási árak változásai fejeznek ki, az idén nagymértékben hozzájárult a takarmányárak robbanása is.

Ami az ágazatban a foglalkoztatást és a béreket illeti, a gondokat nyilvánvalóan nem lehet függetleníteni a termelés csökkenésétől. Keleti Emil úgy látja, hogy folytatódik az ágazatban az állandó foglalkoztatottak számának csökkenése és ezzel párhuzamosan felerősödik a szezonális, idényjellegű alkalmazás. Ez a jelenség nem ismeretlen a feldolgozóiparban, ahol a piac változása, ingadozása rugalmas foglalkoztatásra készteti a munkáltatókat. A húsiparban is változóban vannak a korábbi időszakban konszolidálódott viszonyok. Manapság egyre inkább jellemző, hogy ha van piac, alapanyag, eladható termék, akkor felvesznek embereket, beindítják a szünetelő termelést, más esetekben pedig éppen ellenkezőleg járnak el a munkaadók.

A reálbérek, az általános tendenciának megfelelően a húsiparban is tovább csökkentek 1996-ban. Nagy különbségek tapasztalhatók azonban egyes cégek között. A stabilabb, jobb pozíciójú társaságok tudtak jobb jövedelmi pozíciót teremteni munkavállalóiknak.

Mi várható a jövőt illetően, várhatók-e kedvező változások? A kérdésre válaszolva az FM főtanácsosa visszautalt a helyzetelemzés során számba vett piaci, gazdasági tényezőkre. Eszerint várhatóan megáll a reáljövedelmek további csökkenése és a fogyasztás sem zsugorodik tovább. A kormánynak szándéka, hogy a termékpálya szabályozását európai mértékkel is elfogadható szintre emeli. Mindezáltal a bizalomvesztés megfordítható, ha a szakágazat szereplői látják, hogy ezen a területen is kedvező változások indulnak el. Jövőre és az utána következő években egyre inkább számolni kell az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeivel is. Ezzel összefüggésben a piaci szabályozás, az információs rendszer megteremtése és a fejlesztési kérdések mellett Keleti Emil hangsúlyozta a fekete gazdaság visszaszorításának a szükségességét.

Máskülönben a látóképből kieső termelés és forgalmazás miatt súlyos hátrányok érhetik a magyar húsipart a csatlakozás időszakában.