Somogyban Németh György az év szakszervezeti vezetője

A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének Somogy Megyei Szervezete idén első alkalommal írta ki az év munkáltatója és az év szakszervezeti vezetője pályázatot. Ez utóbbi díjat május 1-je alkalmából Németh György, a kaposvári Pini Hungary Kft. szakszervezeti bizottságának elnöke, a HDSZ alelnöke vehette át.

Németh György

- 1958-ban ipari tanulóként kerültem a kaposvári húskombinátba, ekkor léptem be a szakszervezetbe is. 1980-ban választottak a szakszervezeti bizottság titkárának, ám akkor még nem is sejtettem, hogy pár év múlva milyen megpróbáltatások jönnek.

- Az Ön által vezetett helyi szakszervezet egyike a megyében működő legkeményebb érdekvédelmi tömörüléseknek. Hogyan éli meg, hogy naponta kell csatába szállnia kollégái jogaiért?

- Először 1988-ban éreztem igazán azt, hogy egy mai szakszervezeti vezetőnek mi a dolga. Akkor a húskombinátot káeftékre osztották. Mindenhol meg kellett alapítanunk a szakszervezetet és harcolni kellett jogainkért. A harc azóta tart. Hol a tulajdonosokkal együtt a vállalat megmentéséért kellett kiállnunk, hol a befektetőkkel kellett okos kompromisszumra jutnunk. Ennek során nem csak a mi érdekeinket tartottuk szem előtt, hanem azt is, hogy a tönk szélén álló vállalatból jól működő cég válhasson. Jelenleg az üzem minden második dolgozója szakszervezeti tag. Ezzel a szervezettséggel ma elégedettnek kell lennünk. Az elfogadottságunkat jelzi az is, hogy a dolgozók figyelemmel kísérik a munkánkat.

- Az évek óta tartó harcban az Ön számára mi volt a legnagyobb győzelem?

- Amikor 1994-ben az akkori felszámoló cég meghirdette a vállalat privatizációját, nagy csatát vívtunk azért, hogy az adás-vételi szerződés tartalmazza: a dolgozókat munkáltatói jogutódlással veszi majd át az új tulajdonos. Ez azért volt lényeges, mert így sokak számára folyamatos maradhatott a munkaviszony és a dolgozók nem estek el jogos jussuktól.

- Minden harcban vannak vereségek.

- A legnagyobb vereség egy szakszervezeti vezető számára kollégái elbocsátása lehet. A húskombinátnál bőven akadt erre példa, legutóbb 1995-ben kétszáz munkatársunktól kellett megválnunk. Az ilyen ügyek ma is nagyon megviselnek, a tehetetlenségünk nagyon elkeserít.

- Amikor 16 éve szakszervezeti vezetővé választották, még nem sejthette, hogy mi vár majd Önre. Ha ma kellene döntenie, vállalná-e?

- Nem ülhet mindenki tétlenül, valakinek tenni kell érdekeink védelméért. Nekem ez az első munkahelyem, húsipari dolgozó vagyok, ez a tanult szakmám. A gyár felépítésében az én kezem munkája is benne van, ez ösztönöz arra, hogy a legkeményebb helyzetekben se adjam fel.