Nyugdíjkorhatár

1996. július 3-án a késői órákban az országgyűlés megszavazta a nyugdíjkorhatár felemeléséről szóló törvényjavaslatot. Az új paragrafusgyűjtemény lényege: hosszú évtizedek után immár végképp búcsút mondhatunk az 55 és 60 éves öregségi korhatárnak.

Az új jogszabály 2009-ig szabályozza a női és a férfikorhatár fokozatos kitolását. A nők esetében az 1940-es és 1941-es korosztály az első érintett. Az 1942-ben születettek számára 57, a `43-asoknak már 58 éves korhatárt ír elő a jogszabály. A letöltendő idő fokozatosan egy-egy évvel növekszik egészen az 1947-ben született asszonyokig. Ám nem kizárólag a születési évet, hanem emellett még a letöltött szolgálati időt és a gyermekek számát is figyelembe vették a törvényalkotók.

Az új törvény révén azonban nyilvánvalóan azok járnak jól, akiknek hosszabb a szolgálati idejük.

Egy, két, három vagy több gyermekre vonatkozó kedvezményt is meghirdet az új jogszabály - ám ezek a lehetőségek csak az átmeneti időszakban érvényesek. Magyarán, 2009-et követően már mindezzel nem élhetnek az akkor nyugdíjba vonulók.

A férfiak korhatár-emelkedése csak 1999-ben kezdődik. Ekkor az éppen esedékes két generáció (az 1938-ban, illetve 1939-ben születettek) immár nem 60, hanem csak 61, illetve 62 évesen mehet nyugdíjba.

Tervezik az előnyugdíj intézményének megreformálását is. Az elképzelések szerint e juttatást a közeljövőben - talán már a következő évben, vagy 1998 január 1-jétől - olyan nyugdíj előtti munkanélküli segély váltaná föl, amelynek összegét a mindenkori öregségi nyugdíj 80 százaléka tenné ki. Ez a korábbiaknál mindenképpen kedvezőtlenebb helyzetbe hozná az előnyugdíjasokat.

A korhatár mostani kitolásának egyik fő oka, hogy az elmúlt években ugrásszerűn megnőtt az időskori eltartottak száma. Magyarországon - az elbocsátások, a rejtett munkanélküliség felszínre bukkanása és még számtalan ok miatt - 1990 óta fokozatosan 4 millióra zsugorodott a közterheket fizető aktív népesség létszáma, miközben ebben az évben már hárommilliónál is több a nyugdíjas állampolgár. (Ez utóbbi létszámban azonban nem csak a „hagyományos" öregségi járadékot kapók, hanem az özvegyi, baleseti és előnyugdíjban részesülők is benne foglaltatnak. Összességében egyébként az ellátottak 53 százaléka kap öregségi és 24 százaléka rokkantsági nyugdíjat, míg a többiek más jellegű járadékot.) A kilencvenes években különben egyre mérséklődött azok aránya, akik az öregségi nyugdíjat választották, s emelkedett azoké, akik korengedményes vagy előnyugdíjat kértek maguknak.