Étvágyrontó-e a kerge marha?

A Húsos előző számában érdeklődéssel olvastam Dr. Incze Kálmán kitűnő írását a kergemarhakórról. A témával kapcsolatban dán szakemberektől hallottakat szeretném megosztani a lap olvasóival.

Közös utiélményeinkre hivatkozva nyugodtan állíthatom, hogy a dánok mondhatják magukénak a világ talán legmagasabb színvonalú sertés- és szarvasmarha-tenyészetét, valamint a legszervezettebb állategészségügyi rendszert. Ami ennél még fontosabb, a dán gazdák a legtudatosabbak az állategészség terén. Ezért nem lehet számunkra közömbös, hogyan vélekednek ők a század második felének legtragikusabb állatfertőzéséről, az angliai szarvasmarha kergekórról. Ennek méreteit és súlyát aligha tudjuk pontosan lemérni a távolból, annak a kevés adatnak a birtokában, amivel a magyar közvélemény rendelkezik. A helyzet súlyosságának érzékeltetésére elég annyit mondani, hogy az állomány kívánt mértékű kiirtása nemcsak egy évtizedet venne igénybe, hanem megroppantaná magát a brit gazdaságot is.

Szerencsére dánok véleményéért ma már nem kell feltétlenül Dániába utazni. E sorok írójának rövid időn belül három dán küldöttséggel volt módja hazánkban erről a kérdésről beszélni. Látva, hogy Kohl kancellár úr jó étvággyal fogyasztotta el a marhahúst Angliában, még indokoltabb volt feltenni vendégeinknek a kérdést: hogyan látják a dánok a kergekór okozta károkat? De kezdjük az elején.

Ülünk egy jó nevű budapesti étteremben, s míg a zene szól, lapozgatjuk az étlapot. A marhahúsból készült ételek oldalát magyar részről máris továbbforgatjuk. A társaságban neves magyar állatorvosok és állattenyésztők, dán részről pedig egy nagyon jóhírű gazda, egyben mezőgazdasági főiskolai tanár ül az asztalnál. Kristensen úr várta ajánlatunkat. Végül kénytelen-kelletlen előhoztuk a marhahúsból készült fogásokat, meggyőző magyarázattal kísérve, hogy a magyar marha nem kerge, legfeljebb kergetik. Kristensen úr nyugodt szívvel közbevetette, ha a magyar állategészségügy olyan jó mint a dán, akkor ő szívesen enne bélszínt Budapest módra, ha már amúgy is itt van.

Innét már gond nélkül folytatódott a beszélgetés az angliai marhabetegségről. Kristensen úr - nem csökkentve a kérdés rendkívüli súlyát - úgy ítélte meg, hogy a közvéleményre gyakorolt hatás a legkedvezőtlenebb. Nemcsak világszerte, hanem Dániában is erősen csökkent a marhahús fogyasztása. Az első pillanatra a következmény tán nem is érzékelhető eléggé, azonban egy ilyen fordulat a fogyasztási szokásokban - ha tartósnak bizonyul - komoly zavarokat okozhat nemcsak a világ élelmiszer ellátásában, hanem a világgazdaságban is. A világ húsfogyasztásának ugyanis a marhahús igen jelentős hányadát alkotja, és válságba sodorhatja az állattartásra berendezkedett mezőgazdaságokat is.

Dániában a szűkebb körű fertőző állatbetegség esetén is a legszigorúbb intézkedéseket hozzák meg. A fertőzés szempontjából számításba vehető állományokat megsemmisítik, és a bajt nem próbálják elleplezni, ugyanis ők már régen tudják, hogy az ilyen jelenségek nem titkolhatók el a világ szeme elől. Ha más nem, akkor a versenytárs biztos kiszivárogtatja.