Tisztelt Szerkesztőség!
A Húsos 1996. februári számában felfigyeltem a Munkaügyi vita Pápán című
cikkre. Ebben több érdekes megállapítást is találtam. Többek között a munkáltató
annak a véleményének ad hangot, hogy „a munkaidő kihasználatlansága 70
százalékban a dolgozóknak róható fel." Ezzel kapcsolatban szeretném a
véleményemet röviden kifejteni.
Minden munkaszervezési tankönyv leírja és elemzi a munkaidő-veszteségeket és
ezek megszüntetését. Így jártak el olyan ismert neves munkaszervezők is, mint
Taylor, Mayo, sőt maga a nagy Ford is. Ők tudták, hogy a munkaidő-veszteség
legfőbb oka mindenekelőtt a munka gyenge szervezettsége. A munkaszervezés
viszont mindenekelőtt a menedzsment feladata. Ha ezt nem tették meg, akkor az
nem hárítható át a munkavállalókra, annál kevésbé, mivel a Munka
Törvénykönyv 102. paragrafus (3) bekezdés a.) pontban kimondja: „A munkáltató
köteles a munkát úgy megszervezni, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból
eredő jogait gyakorolni és kötelezettségeit teljesíteni tudja." (Mellékesen
megjegyzem: a munkavállaló legfőbb kötelezettsége a munka elvégzése, ahogyan
azt az Mt. 103. 104. 105. paragrafusa előírja.)
Tehát a menedzsment nem kielégítő munkájáért nem lehet a munkavállalókat
okolni, és nem indokolt ennek a következményeit áthárítani.
Ugyancsak vitatható az a megállapítás, miszerint „az élőmunka hatékonysága
romlott". Ez azonban egy kicsit bővebb kifejtést igényelne. Mivel erre
terjedelmi
okok miatt nincs módom, erről talán majd más alkalommal mondom el a
véleményemet. Előzetesen csak annyit: ezért sem a munkavállalók hibáztathatók.
Dr. Kőrösi József
szakértő