1996. IV.évfolyam 2.szám

BÉR
ÉS
MUNKA

Tisztelt Szerkesztőség!

A Húsos 1996. februári számában felfigyeltem a Munkaügyi vita Pápán című cikkre. Ebben több érdekes megállapítást is találtam. Többek között a munkáltató annak a véleményének ad hangot, hogy „a munkaidő kihasználatlansága 70 százalékban a dolgozóknak róható fel." Ezzel kapcsolatban szeretném a véleményemet röviden kifejteni.

Minden munkaszervezési tankönyv leírja és elemzi a munkaidő-veszteségeket és ezek megszüntetését. Így jártak el olyan ismert neves munkaszervezők is, mint Taylor, Mayo, sőt maga a nagy Ford is. Ők tudták, hogy a munkaidő-veszteség legfőbb oka mindenekelőtt a munka gyenge szervezettsége. A munkaszervezés viszont mindenekelőtt a menedzsment feladata. Ha ezt nem tették meg, akkor az nem hárítható át a munkavállalókra, annál kevésbé, mivel a Munka Törvénykönyv 102. paragrafus (3) bekezdés a.) pontban kimondja: „A munkáltató köteles a munkát úgy megszervezni, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból eredő jogait gyakorolni és kötelezettségeit teljesíteni tudja." (Mellékesen megjegyzem: a munkavállaló legfőbb kötelezettsége a munka elvégzése, ahogyan azt az Mt. 103. 104. 105. paragrafusa előírja.)

Tehát a menedzsment nem kielégítő munkájáért nem lehet a munkavállalókat okolni, és nem indokolt ennek a következményeit áthárítani. Ugyancsak vitatható az a megállapítás, miszerint „az élőmunka hatékonysága romlott". Ez azonban egy kicsit bővebb kifejtést igényelne. Mivel erre terjedelmi okok miatt nincs módom, erről talán majd más alkalommal mondom el a véleményemet. Előzetesen csak annyit: ezért sem a munkavállalók hibáztathatók.

Dr. Kőrösi József
szakértő

előző cikk újság tartalomjegyzék következő cikk
rovatban vissza rovat tartalomjegyzék rovatban előre