Sztrájkolni nagy felelősség, de nem bűn

Állítja dr. Herczogh László helyettes államtitkár

A 4. napon, a sztrájk 86. órájában, 1995. április 23-án a MÁV gazdasági és szakszervezeti vezetői új kollektív szerződést kötöttek. A tárgyalások utolsó szakaszában, már a sztrájk napjaiban dr. Herczogh László, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára - mint magánszemély - úgynevezett „békéltető" szerepkörben részt vett a megbeszéléseken. Közvetlenül a megállapodás megkötése után arra kértük az ismert munkaügyi szakembert, hogy értékelje a rendszerváltás óta legnagyobb méretű munkabeszüntetés tapasztalatait. Megkérdeztük, hogy az esemény során hogyan vizsgázott...

- ... a sztrájktörvény?

- Összességében a sztrájktörvény jól vizsgázott. Az a véleményem, hogy a munkabeszüntetés a munkavállalók elidegeníthetetlen joga. A magyar sztrájktörvény ezt megengedi. Semmi különösebb nem történt, minthogy a munkavállalók felléptek a gazdasági és szociális érdekeik érvényesítéséért. A még elégséges szolgáltatás mértékét a törvényben nem lehet szabályozni, mivel ez a probléma ágazatonként más-más módon vetődik fel. A vasutasok sztrájkja felhívta a figyelmet annak hiányára, hogy ezt a kérdést eddig külön megállapodásokban nem rendezték.

- ... a munkaadók és a munkavállalók?

- Ez nem „műbalhé" volt. Valós érdekekről volt szó. Mindkét félnek volt mit veszítenie. Igazi tárgyalások voltak, amelyek megfelelnek a klasszikus irodalomban erről szóló fejezeteknek. A vita nem politikai deklarációkról szólt, s nem is elvont ideológiai kérdésekről, hanem a kollektív szerződés konkrét tételeiről.

- ... a politika?

- Gondolom, hogy a politika számára egyértelművé tette ez az eset, hogy a munkahelyi konfliktusokat munkahelyi szinten kell rendezni. A megoldást pedig a menedzserekre és a szakszervezetekre kell rábízni. A tulajdonos legfeljebb utólag, a következmények ismeretében ítélheti meg, hogy jó kollektív szerződést kötöttek-e a felek, vagy sem.

- ... a sztrájkolók?

- Én végig a tárgyalóteremben ültem, közvetlenül a sztrájkolókkal nem találkozhattam. A tárgyalásokon a szakszervezetek érzékeltették, hogy a kollektív szerződés megkötése a tagság akaratán nyugszik. Ilyen értelemben a tagság itt volt a tárgyalóteremben. A sajtóból tudom, hogy a sztrájkolók higgadtan és kulturáltan viselkedtek, annak ellenére, hogy a sztrájkhoz való viszony megosztotta a közvéleményt.

- ... mi, állampolgárok?

- Elismerésre méltó, hogy nem könnyű politikai helyzetbe a lakosság higgadt tudott maradni. Természetes, hogy érdekeik, felfogásuk és sok más tényező hatására az emberek az egyik vagy a másik oldal mellé álltak.

Az első benyomások után még számos dolgot érdemes lesz elemezni, és ennek a jelentős eseménynek a tanulságait megvonni, hiszen ezek a napok azt üzenték a munkavállalóknak, hogy sztrájkolni nagy felelősség, de nem bűn.