Legyen-e bűntudatunk?

A 86 órás vasutas-sztrájk április 23-án délután eredményesen végetért. Sajnálatosak azok a felhangok, amelyek a sztrájkot a kormány és a MÁV Rt. részéről kísérték. Szinte sugallták és sajnálatosan a sajtó egy része ezt átvette, sőt felerősítette, hogy a sztrájk károkat okoz az országnak, a sztrájk rontja a helyzetünket. Egyesek becslése szerint a sztrájk minden perce félmillió forint kárt okozott, más becslések szerint a munkabeszüntetés 700 millió forint kiesést idézett elő. Mindez arra utal, hogy a kormánykörök megkíséreltek hatást gyakorolni a közvéleményre, bűntudatot akartak ébreszteni a jogos érdeküket érvényesítő vasutasokban, akik szembeszálltak az elbocsátás és jövedelemcsökkentés előirányzatával és a szakszervezeti jogokat magának vindikáló állami vezetéssel.

Vajon lehet-e egyáltalán bűntudatuk a vasutasoknak? Lehet-e bűntudatuk egyáltalán azoknak, akik sztrájkolnak és ennek következtében károk keletkeznek? Vajon az állami vezetőknek és a MÁV Rt. vezetőinek nincs bűntudatuk? Hiszen az ő makacsságuk és időhúzásuk robbantotta ki a sztrájkot.

Miért is lenne bűntudatuk a vasutasoknak? Hiszen azoknak nem volt, akik eddig az 1000 milliárd forint értékű állami vagyont 203 milliárd forintért privatizálták az elmúlt években. Ez csak „etikátlan" volt!

Nem a sztrájkolóknak, hanem az ígérgetőknek kellene bűntudatának lennie, akik eltékozolták ezt a hatalmas összeget. Nem „áldozathozatalra" kellene kényszeríteni az egyszerű embereket (azoknak, akik eddig nem hoztak semmi áldozatot) hanem segíteni a nyomorból való kijutásukat.

Azok pedig, akik a rendszerváltás haszonélvezői, fizessék meg a rendszerváltás költségeit is.