Baja-Pécs tengely

Megfelelő embereket a megfelelő helyre

Galántha Jenő a Bácshúsnál egy személyben a szakszervezeti bizottság titkára és az üzemi tanács elnöke, s a közelmúltban beválasztották a Részvénytársaság felügyelő bizottságába is. A tapasztalatairól kérdeztük a bajaiak népszerű érdekvédelmi „elöljáróját" .

- Azért tartom szerencsésnek, hogy nálunk így alakult, mert önmagunkkal nem vitatkoztunk a megválasztásunk óta - mondja némi iróniával Galántha kolléga.

- Sokkal könnyebb volt bizonyos dolgokat megoldani a vállalaton belül, mintha külön két testületi elnöknek kellett volna koordinálni. Arról nem is beszélve, hogy a két testület jogosítványai együttesen alkotják azt a hatáskört, amelyet régebben a szakszervezet önmaga betöltött.

- Összerakták, ami összetartozik...

- Pontosan.

- Hogyan fogadták a dolgozók az üzemi tanácsot, mint új intézményt?

- Először nem is tudták, hogy mi lesz ez tulajdonképpen. Mi sem nagyon tudtuk. A törvény leír egy bizonyos keretet, hogy minek kell lenni. De hogy a kiszabott keretek között a kigondolt intézmény hogyan működik, azt már az élet alakítja.

- S hogyan működött az ÜT a Bácshúsnál?

- Nem túl gyakran ülésezett, durván: havonta vagy két havonta, azt mondhatni, hogy szükségszerűen. Ha nagyobb horderejű kérdés vetődött fel, ami a dolgozók szélesebb körét érintette, például bér, szociális ügyek, üdültetés, ezeket szükség szerint tárgyaltuk. Ezen kívül a vállalat vezetése minden félévben beszámolt az üzemi tanácsnak a cég működéséről, termelési kérdésekről, tabuk nélkül. Úgy érzem jó partneri kapcsolat alakult ki a vállalat vezetése és az érdekképviselet között.

- A Bácshús 80 százalékban osztrák tulajdonban van. Érezhető ennek hatása a munkavállalói érdekképviselet megítélésében?

- A menedzsmenttel nagyon sok kérdésben egy csónakban evezünk. A cég eredményes működése, fennmaradása egyaránt érdekünk.

- Ha jól értem „bizonytalan talajon határozott lépéseket" tett Baján az üzemi tanács...

- Nagyon fontos, hogy milyen a partneri viszony. Mi nem az osztrák tulajdonosokkal, hanem a magyar menedzsmenttel vagyunk kapcsolatban. De a viszonyok alakulását nyilvánvalóan befolyásolta, hogy Ausztriában - mint az közismert - nagy a szakszervezetek súlya az üzemekben. Az osztrákok nálunk is nagyon komolyan veszik a szakszervezetet, nem siklanak el a felvetett kérdések fölött.

- Milyen teendőik vannak az új választások előtt?

- Most nehéz a helyzet, mert megfelelő embereket kell a megfelelő helyekre találni. Olyan jelölteket kell kiválasztani, akik bírják a környezetük bizalmát, hallgatnak rájuk.

- A szakszervezeten kívül mások is állítanak jelöltet?

- Tudomásom szerint nincs rajtunk kívül „mozgolódás". De ez csak a jelölt- állítás időszakában derül majd ki.

- Milyen egyéb teendők vannak a választások előkészítésével?

- A legnagyobb feladatok nálunk abból adódnak, hogy - mint az ismert - április elsejétől közös vállalatba olvad a Bácshús és a Möbiusz. Megmaradnak külön a márkanevek, de gazdaságilag egy egységet alkot az eddig különálló két cég. Hat milliárdos vagyonnal, évi tizenkilenc milliárdos termelési értékkel egy igen jelentős vállalat jön létre. Földrajzilag 100 kilométerre vagyunk egymástól. Az érdekvédelem számára különleges feladatot jelent az egységek közötti együttműködés megszervezése.

- Meg kell teremteni az egységes fellépés szervezeti alapjait, ugyanakkor biztosítani kell a helyi képviseletet. Erről van szó?

- Pontosan. Meg kell maradni a helyi arculatnak, ugyanakkor minden kérdésben azonos módon gondolkodva, egységesen kell fellépni a munkavállalók érdekében. Szerencsésnek tartom ebben az összefüggésben, hogy a cég legfelső vezetésébe bekerültünk - tagja vagyok a felügyelő bizottságnak. Így a legfelsőbb szintű döntésekbe is bele tudunk szólni. Nem a címek, funkciók halmozásáról van szó, hanem arról a lehetőségről, hogy közvetlenül hozzáférünk minden lényeges információhoz.

- Ez tulajdonképpen megfelel az osztrák-német modellnek.

- Úgy van. Ez egy bevált gyakorlat.

- Köszönöm a beszélgetést.

*

Lapzárta után érkezett a hír, hogy a Bácshús Rt. és a Möbiusz Rt. összeolvadásából miután mindkét társaság az osztrák Pankl & Hoffmann csoport többségi tulajdonában van létrejött a Délmagyarország Húsipari Rt. A „Südfleisch" éves árbevétele várhatóan meghaladja a 10 milliárd forintot, amivel közvetlenül felzárkózik a Pick mögé.