Béralku Szekszárdon
Bértárgyalások után, és bértárgyalások előtt állnak a Szekszárdi Húsipari
Részvénytársaságnál. A pénzügyi válság a többségi tulajdonosi jogokat gyakorló
ÁVÜ és a Bartina Invest közreműködésével megoldódott. Meg kellett válniuk
közel kétszáz dolgozótól. A felívelés lassú, amit a külső gazdasági körülmények
sem könnyítenek meg, nemcsak a szekszárdi húsüzem, de általában a hús-, illetve
az élelmiszeripar számára. Fel kellett venniük félmilliárd forint forgóalap-
hitelt.
Kevés és drága a vágóállat, pang a húspiac, vagyis, belföldön visszaesett a
fizetőképes kereslet.
Waffenschmidt János igazgató szerint megkezdődött a termelés felívelése, ami
kétségkívül lassúbb a reméltnél. Ma hetente négyezer sertést és 250-300 marhát
vágnak, de el kellene érni a 6000-6500 sertést és a 300-350 marhát. A
felvásárlási
árak szerinte olyan magasak, hogy ha a termelő azt mondja, ez neki nem éri meg,
vagy nem mond igazat, vagy abba kellene hagynia, mert valamit rosszul csinál. A
belföldi fizetőképes kereslet kicsi. Az exportösztönzés pedig nem szolgálja a
magasan feldolgozott termékek gyártását, mert mindegyik termékre azonos
összegű a támogatás. Márpedig éppen a szekszárdi dobozos sonkának van biztos
piaca. Kérdés, hogy a változtatás - amelyre megvan az igény és a szándék is -
mennyi idő alatt „megy át" az adminisztráción.
A KSZE-vel közösen egy „termeltetés, feldolgozás, forgalmazás" konstrukción
dolgoznak amelytől azt várják, hogy megteremtse a közös érdekeltség rendszerét.
A belső tárgyalások előtt nem akar nyilatkozni a béremelés mértékéről de nem is
tudna, már csak azért sem, mert a legújabb kormányintézkedés részleteiről még
semmit sem tudni. A sajtóban az jelent meg, hogy az állami tulajdonú
vállalatoknál legfeljebb 10 százalékos lehet az idei béremelés.
A szakszervezet 25 százalékos béremelést tartott indokoltnak, már január
elsejétől. Az első tárgyalások patthelyzettel végződtek, a megállapodás pedig az
volt, hogy az első negyedévi termelés ismeretében - április 10-ig - tesz
javaslatot a vezetés az üzemi tanácsnak a béremelés mértékére.
Hajdúné Lovász Edit, a szakszervezeti bizottság titkára - arról beszél, hogy az
életszínvonalat csökkentő intézkedések akár nagyobb béremelést is indokolnának,
de a beszélgetés idején még nem volt ismert - az itt is reprezentatív - Húsipari
Dolgozók Szakszervezetének új álláspontja. A szakszervezeti bizottság tagjai jól
ismerik, és megértik a gazdasági vezetés nehéz helyzetét, de elképzelhetetlennek
tartják, hogy a társaságnál ne legyen béremelés. Most két tárgyalás között
óvatosak, hiszen még nem tudják milyen béremelési ajánlattal áll elő a
menedzsment.
Annyi bizonyos, hogy - nyilván nemcsak a szekszárdi húsüzemben - a
dolgozók ma elsődlegesnek a munkahelyük biztonságát tartják.
Bebizonyította ezt egy helyi felmérés is. Az előző, és eredménytelen
bértárgyalás
időszakában készült egy névtelen voksolás arról, az üzem dolgozói hajlandóak
lennének-e elmenni a sztrájkig követeléseik teljesítésében. Ezt követte egy már
aláírt belső szavazás. A szakszervezet úgy döntött, hogy csak akkor áll elő
ezzel
az érvvel a tárgyalás során, ha a dolgozók hetvenöt százaléka is így gondolja.
Lehet hogy túlságosan is magasnak bizonyult a maguk elé állított mérce, de tény,
hogy akkor valamivel kevesebben vállalták a sztrájkot.
A bérhelyzetről szóljanak a számok. Szekszárdon a fizikai és szellemi beosztott
dolgozók bérszínvonala 28.729 forint, a MŐBIUSZ-nál 32, a Bácshúsnál 34, a
PICK-nél pedig 37 ezer forint, akkor amikor egy négy tagú család KSH által
számított létminimuma 57.300 forint.
Keserves időszakot éltek át az első két hónapban, amikor a létszámleépítésről
kellett dönteni. A választási lehetőség az volt, hogy csak a ténylegesen
munkával
töltött időt fizetik ki a dolgozóknak, vagy megválnak közülük 1995-től. Az
alapelvekben egyetértettek, e szerint akitől lehetett közös megegyezéssel
köszöntek el, akik kaptak három és fél hónap jutalmat. Érvényesítették a
szociális
szempontokat is, ha egy családból többen is a cégnél dolgoztak, csak az egyiknek
mondtak fel, ahol lehetett, a házastárs - rendszerint a férj - munkanélküliségét
is figyelembe vették, hogy ne maradjon kenyér nélkül a család.
Hajdúné Lovász Edit, a fiatalokat sajnálta a legjobban. Szerepelt ugyan az
alapelvek között a pályakezdők védelme, de az is, hogy a legjobb munkásokat
kell megtartani. Ez pedig függ a gyakorlati időtől is, lehet - nem bizonyítható
-
szubjektív eleme is. Az meg tény, hogy a létszámleépítést minél kevesebb
költséggel volt célszerű lebonyolítani.
Ezen túl vannak, most várják a bértárgyalásokat. A szakszervezeti bizottságnak
meggyőződése, hogy ha valóban felfut a termelés, akkor teljes üzem esetén,
szükség lesz az 1500 dolgozóra.
Ihárosi Ibolya