Béralku Szekszárdon

Bértárgyalások után, és bértárgyalások előtt állnak a Szekszárdi Húsipari Részvénytársaságnál. A pénzügyi válság a többségi tulajdonosi jogokat gyakorló ÁVÜ és a Bartina Invest közreműködésével megoldódott. Meg kellett válniuk közel kétszáz dolgozótól. A felívelés lassú, amit a külső gazdasági körülmények sem könnyítenek meg, nemcsak a szekszárdi húsüzem, de általában a hús-, illetve az élelmiszeripar számára. Fel kellett venniük félmilliárd forint forgóalap- hitelt.

Kevés és drága a vágóállat, pang a húspiac, vagyis, belföldön visszaesett a fizetőképes kereslet. Waffenschmidt János igazgató szerint megkezdődött a termelés felívelése, ami kétségkívül lassúbb a reméltnél. Ma hetente négyezer sertést és 250-300 marhát vágnak, de el kellene érni a 6000-6500 sertést és a 300-350 marhát. A felvásárlási árak szerinte olyan magasak, hogy ha a termelő azt mondja, ez neki nem éri meg, vagy nem mond igazat, vagy abba kellene hagynia, mert valamit rosszul csinál. A belföldi fizetőképes kereslet kicsi. Az exportösztönzés pedig nem szolgálja a magasan feldolgozott termékek gyártását, mert mindegyik termékre azonos összegű a támogatás. Márpedig éppen a szekszárdi dobozos sonkának van biztos piaca. Kérdés, hogy a változtatás - amelyre megvan az igény és a szándék is - mennyi idő alatt „megy át" az adminisztráción.

A KSZE-vel közösen egy „termeltetés, feldolgozás, forgalmazás" konstrukción dolgoznak amelytől azt várják, hogy megteremtse a közös érdekeltség rendszerét. A belső tárgyalások előtt nem akar nyilatkozni a béremelés mértékéről de nem is tudna, már csak azért sem, mert a legújabb kormányintézkedés részleteiről még semmit sem tudni. A sajtóban az jelent meg, hogy az állami tulajdonú vállalatoknál legfeljebb 10 százalékos lehet az idei béremelés.

A szakszervezet 25 százalékos béremelést tartott indokoltnak, már január elsejétől. Az első tárgyalások patthelyzettel végződtek, a megállapodás pedig az volt, hogy az első negyedévi termelés ismeretében - április 10-ig - tesz javaslatot a vezetés az üzemi tanácsnak a béremelés mértékére. Hajdúné Lovász Edit, a szakszervezeti bizottság titkára - arról beszél, hogy az életszínvonalat csökkentő intézkedések akár nagyobb béremelést is indokolnának, de a beszélgetés idején még nem volt ismert - az itt is reprezentatív - Húsipari Dolgozók Szakszervezetének új álláspontja. A szakszervezeti bizottság tagjai jól ismerik, és megértik a gazdasági vezetés nehéz helyzetét, de elképzelhetetlennek tartják, hogy a társaságnál ne legyen béremelés. Most két tárgyalás között óvatosak, hiszen még nem tudják milyen béremelési ajánlattal áll elő a menedzsment.

Annyi bizonyos, hogy - nyilván nemcsak a szekszárdi húsüzemben - a dolgozók ma elsődlegesnek a munkahelyük biztonságát tartják. Bebizonyította ezt egy helyi felmérés is. Az előző, és eredménytelen bértárgyalás időszakában készült egy névtelen voksolás arról, az üzem dolgozói hajlandóak lennének-e elmenni a sztrájkig követeléseik teljesítésében. Ezt követte egy már aláírt belső szavazás. A szakszervezet úgy döntött, hogy csak akkor áll elő ezzel az érvvel a tárgyalás során, ha a dolgozók hetvenöt százaléka is így gondolja. Lehet hogy túlságosan is magasnak bizonyult a maguk elé állított mérce, de tény, hogy akkor valamivel kevesebben vállalták a sztrájkot.

A bérhelyzetről szóljanak a számok. Szekszárdon a fizikai és szellemi beosztott dolgozók bérszínvonala 28.729 forint, a MŐBIUSZ-nál 32, a Bácshúsnál 34, a PICK-nél pedig 37 ezer forint, akkor amikor egy négy tagú család KSH által számított létminimuma 57.300 forint.

Keserves időszakot éltek át az első két hónapban, amikor a létszámleépítésről kellett dönteni. A választási lehetőség az volt, hogy csak a ténylegesen munkával töltött időt fizetik ki a dolgozóknak, vagy megválnak közülük 1995-től. Az alapelvekben egyetértettek, e szerint akitől lehetett közös megegyezéssel köszöntek el, akik kaptak három és fél hónap jutalmat. Érvényesítették a szociális szempontokat is, ha egy családból többen is a cégnél dolgoztak, csak az egyiknek mondtak fel, ahol lehetett, a házastárs - rendszerint a férj - munkanélküliségét is figyelembe vették, hogy ne maradjon kenyér nélkül a család.

Hajdúné Lovász Edit, a fiatalokat sajnálta a legjobban. Szerepelt ugyan az alapelvek között a pályakezdők védelme, de az is, hogy a legjobb munkásokat kell megtartani. Ez pedig függ a gyakorlati időtől is, lehet - nem bizonyítható - szubjektív eleme is. Az meg tény, hogy a létszámleépítést minél kevesebb költséggel volt célszerű lebonyolítani.

Ezen túl vannak, most várják a bértárgyalásokat. A szakszervezeti bizottságnak meggyőződése, hogy ha valóban felfut a termelés, akkor teljes üzem esetén, szükség lesz az 1500 dolgozóra.