HÚSOS 2013. XXXI. évfolyam 4.szám
IPARÁGI
TÜKÖR

A hazai húsfogyasztás alakulása

A hazai húsfogyasztás alakulása az elmúlt 40-50 évben sokat elárul az emberek életszínvonaláról, a húságazat fejlődési irányáról és arról is, hogy a húsfeldolgozók mire számíthatnak a hazai piacon. Nézzük, mit mutatnak a KSH hivatalos adatai hosszabb távon.

Hús, húskészítmény, hal fogyasztása tekintetében állnak rendelkezésre legrégebbi adatok. E szerint 1960 és 1970 között a húsevés egy főre vetítve 50 kilogrammról 60 kilogrammra emelkedett. A 70-es évek még gyorsabb növekedést hoztak, mert a húsfogyasztás elérte a 73 kilogrammot. Abban az időszakban sokat szállítottunk külföldre, de maradt bőven hazai fogyasztásra is, hiszen a 87-ben 81,3 kg/fő mennyiséggel érte el a csúcsot a hazai húsfogyasztás. A rendszerváltást követően, a 90-es évek nagy visszaesést hoztak, a fogyasztás átmenetileg visszaesett 63 kilogrammra, majd 2000-ben újra 73 kilogrammot ért el. Az ezredforduló után újra kevesebb húst ettünk, a fogyasztás visszaesett a negyven évvel korábbi szintre, 2010-ben megint csak évi 60 kilogrammra futotta egy fogyasztó jövedelméből. A rákövetkező évben pedig még annyira sem.

Sertéshús fogyasztásunk a rendszerváltás előtti időben emelkedést mutat az összes húsfogyasztáson belül, majd 1990 után visszaesik egy régen meghaladott szintre. 1970-ben egy főre évi 30 kg fogyasztás jutott, majd egy évtizeddel később, 1980-ben 40 kilogrammra növekedett. Ezt követően a 80-as években stabilan tartotta magát 40 kg fölött, 1989-ben elérte a 43 kilogrammot. Erről a csúcsról aztán lefelé csúszott a fogyasztás, 1994-ben már a 30 kg-t sem érte el, vagyis egyharmaddal kevesebb sertéshús került az emberek asztalára. Sajnos még innen is volt lefelé, 2010-ben már csak évi 25 kg/fő volt a hazai sertéshúsfogyasztás, ami az elmúlt években még valamelyest kevesebb lett.

Marha- és borjúhúsfogyasztásunk nem függetlenül az állatállománytól, de a húsevés változó szokásai miatt is, másként alakult, mint a sertéshús esetében. 1970-ben még fejenként 10 kg marha- és borjúhús került a tányérunkra. Ez a mennyiség negyedszázad alatt megfeleződött (1996-ban 5 kg/fő), majd újabb másfél évtized alatt a negyedére esett vissza (2010-ben 2.5 kg/fő volt) a hazai fogyasztás.

Baromfihús fogyasztásban az ezredfordulóig jelentős emelkedést, onnan visszaesést mutatnak a számok. 1970-ben évi 14 kg/fő volt a fogyasztás, ami 1984-re 21 kilogrammra, a másfélszeresére nőtt. A húsfogyasztási szokások jeéentős átalalkulást mutatja, hogy 2000-ben az egy főre jutó baromfihús-fogyasztás megközelítette a 34 kilogrammot. Ez volt a csúcs, innen jelentős visszacsúszás következett be, 2010-ben 25 kg alá esett baromfiból az egy főre jutó a fogyasztás.

Érdemes talán megemlíteni, hogy az összes húsfogyasztásunkban a ló- és a juhhús fogyasztása a tárgyalt időszakban sosem érte el még az évi 1 kg/fő értéket sem. Halból is keveset fogyasztunk európai összehasonlításban, a lassú tempóban növekvő fogyasztás az elmúlt években 3.5-4 kg/fő körül alakult. (Európában évi 22.7 kg/fő az átlag.) Egyébként az elmúlt években Magyarországon bekövetkezett fogyasztáscsökkenés ellenére a baromfi- és sertéshúsfogyasztás átlagosnak számít az Európai Unióban.

H.L.

Mikor ettünk több húst? A rendszerváltás előtt vagy azt követően?

Ezt a kérdést teszi fel az egyik internetes oldal (http://napikerdes.postr.hu/mikor-ettunk-tobb-hust-a-szocializmusban-vagy-a-rendszervaltas/)

Jobban éltek a magyarok az átkosban, vagy rosszabbul, mint az 1989 utáni két évtizedben? Ennek az egyik indikátora lehet az egy főre eső húsfogyasztás. A hús az egyik legfontosabb fehérjeforrásunk. A fehérjék nélkülözhetetlenek szöveteink felépítéséhez és izomtömegünk megtartásához. A húsfogyasztás azért fontos, mert az állati eredetű fehérje olyan esszenciális aminosavakat tartalmaz, amelyekhez a növényi táplálékokból nem jutunk hozzá, és az ember szervezete sem képes azokat előállítani. Ma hárommillió magyarnak nem jut kétnaponta hús az asztalára Magyarországon. Húst enni pedig kell.

A szerző arra a következtetésre jut az általunk is bemutatott adatokból, hogy a magyar lakosság húsfogyasztása 2010-re alacsonyabb lett, mint a kiinduló évben, 1970-ben. Amennyiben a tendencia az elmúlt években is folytatódott, elmondhatjuk, hogy a magyarok jelenlegi húsfogyasztása a 60-as évek végére jellemző szintre esett vissza.

Másik megállapítása a szerzőnek, hogy  a rendszerváltás után a lakosság fokozatosan választotta a drágább és egészségtelenebb sertéshús helyett az olcsóbb és egészségesebb szárnyasokat. Ám míg a sertéshús fogyasztása 1989 és 2010 között 29%-kal csökkent, addig a baromfihús fogyasztása csak 11%-kal emelkedett.