Munkában a szakszervezet

Új kollektív szerződés Pápán

Egymást érik manapság az események a pápai húsüzem szakszervezeti életében. Hogy csupán a legfontosabbakat említsük, a pápaiak által jó házigazdaként eredményesen megrendezett HDSZ választmányi ülés után a bonyodalmakat is leküzdve sort kerítettek az idei szakszervezeti nap sikeres lebonyolítására, majd kényszerítő körülményektől sürgetve az új kollektív szerződés megkötése került napirendre. Pápán - az iparágban elsőként - júliusban már aláírták az új Munka törvénykönyvhöz (Mt.) igazított új kollektív szerződést.

Szakszervezeti nap csakazértis

Harkai Attila elnökkel, s az üzemi szakszervezet több tagjával elbeszélgetve nyilvánvalóvá vált, hogy fontos esemény volt a tavasszal Pápán megrendezett HDSZ választmányi ülés. A húsos kollégák a tanácskozás szünetében megismerték a várost, az ülés folyamán pedig a helyiek közül többen is megismerhették testközelből a szakszervezet irányító fórumát. Tanulságos és elgondolkodtató volt az a tájékoztató, amelyet akkor Politzer József, a húsüzem ügyvezető igazgatója tartott, felvázolva a hazai húsipar reális helyzetét. Mindezzel megismerkedve többen meg sem lepődtek igazán, amikor a hagyományos családi és szakszervezeti nap előkészületei során kiderült, hogy a vállalat vezetése nem tud pénzt áldozni a rendezvényre. A családi nap tehát az idén elmarad! Persze mindenki szomorúan fogadta ezt a hírt. A szakszervezet próbált a rendezvény mellett érvelni, de a döntésen változtatni nem tudott.

Ilyen körülmények között az üzemi szakszervezetben még erősebb lett a szándék, hogy a családi nap ugyan elmarad, de mivel a nagy többségnek igénye van rá, a szakszervezeti napot mindenképpen megtartják. Megtették a szükséges előkészületeket és június 9-én a Pápai Vasas sporttelepen az üzemi szakszervezet tagjai és családjaik, mintegy hatszázan, délután fél háromtól este 9-ig együtt töltötték a napot. Nyílt szakszervezeti nagygyűléssel kezdődött a program, hiszen már tudott volt, hogy a július elsejével életbe lépő új Mt. nyomán a kollektív szerződést is meg kell újítani. Harkai Attila elnök ismertette a már elkészült tervezetet, megosztva a tagsággal a letagadhatatlan gondokat. Ezt követően bonyolították le a főzőversenyt, kezdődtek a szórakoztató programok a gyermekek számára, a felnőtteknek pedig a tekeversenyek, a célba lövés és egyebek. Nem maradt el a kvíz-totó és a tombola sem, amelynek fődíjai két darab, a HDSZ tőserdei üdülőjébe szóló nyaralás volt. Sajnos az eső közbeszólt, ennek következtében a tervezett zenés-énekes fellépések elmaradtak, de így is mindenki remekül érezte magát.

Tóth Tamásné, aki a járműtelepen, tehát az üzem területén kívül dolgozik elmondta: ő külön is örül annak, hogy a szakszervezeti nap idén sem maradt el úgy, ahogy a családi nap, mert számára hangsúlyozottan sokat jelentett a kötetlen találkozási lehetőség az üzemen belül dolgozó kollégákkal és családtagjaikkal.

A szakszervezeti nap megrendezését olyanok is kedvezően értékelték, mint Németh Sándor, aki gépkocsivezetői beosztása miatt amolyan „magányos farkasnak” titulálja magát, aki a véleményét is általában megtartja magának. Azon a júniusi rendezvényen azonban ő is kihasználta a lehetőséget, sokakkal beszélgetett, akikkel máskor nem szokott.

Előnyös megállapodás

Nagy erőpróbát jelentett a pápai érdekvédők számára, hogy a vállalat vezetősége az új Mt. hatályba lépésével a 2010. óta érvényben lévő kollektív szerződést semmisnek nyilvánította. Olyan helyzet állt elő, hogy amennyiben nem születik új kollektív szerződés, akkor az elszámolásban és mindenben „egy az egyben” a Munka Törvénykönyv új előírásait alkalmazzák. Ez pedig a munkavállalókat igen előnytelen helyzetbe hozta volna.

Amint Harkai Attila hangsúlyozta, a gondokat növelte, hogy a kollektív szerződés megújítására irányuló tárgyalásokra igen nehéz helyzetben került sor. A nyári időszak nem igazán nevezhető a húsiparban csúcsidőnek, sokkal előnyösebb lett volna egy húsvétot, avagy karácsonyt megelőző, nagy munkavolumennel járó időszakban tárgyalni, amikor hangsúlyozottabb a munkaerő fontossága. Három ízben ültek neki a tárgyaló felek a megbeszélésnek, s a szakszervezet minden alkalommal a végsőkig védte a munkavállalók érdekeit. A tárgyalások után nem csupán szóban, de kiosztott írásos beszámolókban is tájékoztatták a tagságot, a dolgozókat. Az elnök nagyon fontosnak tartotta, hogy a 10 tagú tárgyaló csoport mindvégig egységes álláspontot képviselt, határozottnak és elkötelezettnek bizonyult.

Pápai sajátosság, hogy a cégnél a műszakpótlékok sokkal nagyobb arányúak, mint az Mt. által előírtak, és igen fontos, hogy az új kollektív szerződésben sikerült jelentős eltérést biztosítani. A július elsejével életbe lépett szabályozások a szakszervezeti jogosítványokat is erősen megnyirbálták, szerencsére a végül aláírt dokumentumba ezen a téren is jobb feltételeket sikerült belefoglalni. Továbbra is megmarad a törzsgárda jutalmazása, a vállalatnál kitartóan ledolgozott 20-30 év nem marad elismerés nélkül. Hasonlóan jónak mondható, hogy a juttatások keretei is megmaradtak és a munkaközi szünet kérdésében is sikerült megegyezni. Sikerült a határozott munkaidő kérdésében is dönteni - ez jelenleg 18 hónapban rögzített -, a próbaidőt pedig maximum három hónapban megállapítani. A munkavállalók kártérítési felelősségére vonatkozó előírásokon is sikerült javítani. Összességében tehát nyugodtan lapozhat bele bárki a szakszervezeti irodában rendelkezésre álló új kollektív szerződés 100 oldalas szövegébe, ha kivetni valót talál benne, az nem az érdekvédők felelőssége.

Tóth Erzsébet, aki 1978 óta dolgozik a pápai húsüzemben, azóta szakszervezeti tag és két éve bizalmi, igazi megtiszteltetésként élte meg, hogy tagja lehetett a tárgyaló csoportnak, ilyesmiben még sohasem volt alkalma részt venni. Pedig olyan ember, aki szívesen kiáll a mások igazáért, most pedig azt érezhette, hogy ennek van is értelme.

Szívós Dénes Tibor, a feldolgozóból ugyancsak készséggel vállalta a tárgyalásokon való aktív részvételt, mint a tárgyaló csoport tagja, s nagyon örül annak, hogy a lehető legeredményesebben fejezték be azt. Jó volt, hogy mindegyik tárgyalás után egyre javuló helyzetről számolhattak be az érdeklődő munkatársaknak, pedig meglehetősen kedvezőtlen alapokról indult az egész folyamat.

Szakács Gábor a sonka részlegről szintén örömmel nyugtázta, hogy jó munkát végeztek a szakszervezeti tárgyaló csoportban. Ezt nem egyéni sikerként élte meg, hiszen az üzem valamennyi dolgozója nevében léptek fel. Amint mondta, ilyen helyzetben az ember minél inkább érzi, hogy a munkaközösség szorosan összefog, eredményesebben tudja végezni az érdekvédelmi feladatát. Ezeken a tárgyalásokon, amikor a másik fél, az üzemvezetőség keményen védte a saját érdekeit, a szakszervezeti tárgyalócsoport tagjai legalább olyan komolysággal érveltek és védték a munkavállalókét.

Kellenek az új tagok

Szakács Gábor, aki úgy nyilatkozott: büszke arra, hogy tagja lehetett a tárgyaló csoportnak, azt is elmondta, annak is örül, hogy ezek az események újabb munkatársakat győztek meg a szakszervezeti tagság fontosságáról. A sonka részlegen a kollektív szerződéssel kapcsolatos tárgyalások idején nyolcan léptek be a szakszervezetbe.

Harkai Attila ezzel kapcsolatban jegyezte meg, hogy az új kollektív szerződésben is akadnak pontok, amelyek tagtoborzási indoknak is megfelelnek. A kártérítési felelősséget taglaló fejezetben például az szerepel, hogy a szakszervezeti tagoknak módjukban áll igénybe venni szakszervezeti segítséget. Előbb-utóbb minden dolgozónak rá kell jönnie, hogy egységben az erő és mindenkinek szüksége van az érdekvédelemre, mert adott helyzetben egyedül nem boldogulhat. Ahol nagyobb az összefogás, ott hatékonyabb az érdekvédelem. Ezért szükség van az újabb és újabb szakszervezeti tagokra, mert nincs más szervezet, sem párt, sem civil, sem egyéb összefogás, amely úgy védené a munkavállalók érdekeit, mint a szakszervezet. Ezekre a kollektív szerződés körüli tárgyalásokra a szakszervezeti csoport az egész kollektíva gondjait és érveléseit vitte magával, valamennyi dolgozó érdekében tárgyalt.

Pápán - mint egyébként más munkahelyeken is - meglehetősen nagy a mozgás, a fluktuáció, mindig akad a megadott kort betöltő nyugdíjba vonuló, avagy máshova elkerülő kolléga, s az ő helyükbe új tagokra van szükség, hogy ne gyérüljenek a sorok, s ezzel ne gyengüljön a szervezet. Összességében sikerül szinten tartani a szervezettséget, de az igazán eredményes munkához az kellene, hogy ne csupán a többség, de minden dolgozó szükségesnek tartsa magára nézve és igényelje a tagságot.