Elvárjuk, hogy a piacon nagyobb rend uralkodjon

Interjú Kapuvári Józseffel, a HDSZ elnökével

A feketegazdaság magas aránya, a 27 százalékos áfa-kulcs, valamint a kereskedelmi láncok okozzák a legnagyobb problémát a húsipari ágazatban. A Húsipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint a mára kialakult kritikus helyzet veszélyezteti nagy húsipari cégek fennmaradását, az ott dolgozók további foglalkoztatását. Kapuvári Józsefet augusztus elején a vészhelyzet okairól, illetve a szakszervezetek előtt álló kihívásokról kérdeztük.

- A kormány a hazai termékek fogyasztását szorgalmazza, miközben a gazdaság egyik legmeghatározóbb területe, a húsipar az ellehetetlenülés felé halad. Ön levélben kért segítséget a miniszterelnöktől. Mit tartott fontosnak Orbán Viktor tudomására hozni?

- Az ágazat 2012 nyarára kialakult súlyos helyzetére hívtam fel a miniszterelnök úr figyelmét. Az egész magyar húspiaccal probléma van, hiszen a „hagyományos” gondokon kívül érzékelhetően csökken a fogyasztás és magas az alapanyag ára. A legnagyobb bajt mindazonáltal az úgynevezett fekete forgalmazás magas aránya okozza. Olyan feldolgozók vannak jelen a piacon, akik tisztességtelen versenyelőnyhöz jutnak, hiszen áfa megfizetése nélkül hoznak forgalomba termékeket, és nem egy esetben a munkáltatás költségeit is megtakarítják. A szektorban nem ritka, hogy papíron minimálbéren foglalkoztatnak dolgozókat, a fizetés egy részét pedig zsebből pótolják. Úgy kerülnek tehát termékek forgalomba, hogy valójában az ár nem tükrözi a valós költségszintet. A magyar húspiacon szinte bukásra van ítélve az a cég, amelyik nem csal. Erre a tarthatatlan helyzetre egyébként a tisztességes munkáltatók is többször felhívták már a kormányzat figyelmét. Azt hiszem elvárható, hogy a piacon nagyobb rend uralkodjon. Emellett a húsipari cégeknek a versenyképességük javításához jelentős fejlesztési forrásokra és mindennapi finanszírozási pénzeszközökre is szükségük van. Jelenleg ugyanis a hátrányos helyzetben lévő ágazatokat, mint amilyen a húsipar is, fokozottan sújtja a hitelezési válság.

- A Magyar Húsiparosok Szövetsége is vészharangot kongatott a napokban a 27 százalékos áfa miatt.

- A magas, 27 százalékos áfa ösztönzi a fekete forgalmazást. Azt látjuk, hogy a kormányzat költségvetési szempontokat tekint elsődlegesnek, hiszen az áfa viszonylag biztosnak nevezhető költségvetési bevétel. Esetünkben azonban egy egész iparág jövője függ attól, hogy a kormány képes-e az általános forgalmi adót csökkenteni, illetve hatékonyan fellépni a fekete forgalmazók ellen. Európa legtöbb országában az áfa 10 százalék alatti, és a költségvetés nehéz helyzete ellenére úgy gondoljuk, hogy az élelmiszerek forgalmi adó-kulcsának lényeges csökkentése nélkül a kormányzatnak nem sikerülhet a piac fehérítése, stabilizálása.

A szektorban emellett a nagy kereskedelmi láncok gazdasági fölénye, túlsúlya is jelentős gondokat okoz, ami megint csak az ármeghatározásban csúcsosodik ki. Nem túlzás, amikor azt mondom, hogy egy-egy húsipari cégtől ezer féle csatornán vesznek le különböző bónuszokat, szinte „adót” fizetnek a láncoknak azért is, hogy beszállítók lehessenek, a fogyasztókra hivatkozva meg elég sikeresen állnak ellent az áremelési törekvéseknek. S bár azt nem mondhatom, hogy a láncoknál nem emelkednek az árak, de messze nem olyan mértékben, mint a termékek előállításának valós költségei. A helyzet ellen a mezőgazdasági termelők is tiltakoznak, hiszen akkora a gazdasági erőfölény, olyan árakat kényszerítenek rájuk, ami sokszor nem tükrözi az előállítási költségeket sem.

- A stratégiai jellegű Gyulai Húskombinát is segítségért kiált. Veszélyben van a jó magyar márkát, mint például a gyulai kolbászt, májast előállító, közel 400 embernek munkát adó cég. Lát esélyt, illetve kormányzati szándékot a cég megmentésére?

- Miniszterelnök urat is arra kértem, tegyen meg mindent a rendelkezésre álló gazdasági, jogi, pénzügyi eszközökkel a húsipar versenyképességének javítása érdekében, hogy ne csökkenjen tovább az ágazati munkahelyek száma, ne romoljon a dolgozók keresete, és ne tűnjön el a piacról a második legismertebb magyar termék, a gyulai kolbász. Azt gondolom, két dolog mindenképpen a kormány kezében van: az áfa összegének csökkentése, mint gazdasági eszköz és a szankció lehetősége, hogy kisebb mértékűre zsugorítsa az áfacsalást. Jelenleg ugyanis mintegy 30 százalékra tehető a fekete forgalmazás aránya, amit le kellene csökkenteni legalább 5 százalékra. Egy normál piacgazdaságban fel se merül, hogy ha valakit csaláson kapnak, két hónap múlva új vállalkozást indíthat. Annak, aki milliárdos értékben áfát csal, börtönben a helye, megengedhetetlen, hogy új vállalkozást indítson. Ha a kormány példát statuálna, javulna a helyzet.

Ön a gyulai cég sorsáról is kérdezett. Az állam krízis helyzetben lévő vállalatoknak adhat közvetlenül anyagi támogatást, de csak maximum hat hónapra és piaci kamatra. Ezt az uniós szabályok is megengedik. Egy másik lehetőség is kínálkozik arra, hogy az állam beszálljon az anyagi segítségbe, ezt azonban Brüsszelnek engedélyeznie kell, és üzleti tervet kell bemutatni. Ez nagyon körülményes ráadásul az idő sürget. Én látok egy harmadik lehetőséget: a tulajdonosnak jelentős tőkeemelést kellene végrehajtani, hiszen neki is érdeke, hogy megmentse a vállalkozását. Ha a tulajdonos pénzt tett a cégbe, akkor nagyobb joggal várhatja az államét is. Szakszervezetként is azt várjuk, hogy a tulajdonos nem hagyja veszni a cégét és megteszi a lépéseket egy 140 éves márka megmentése érdekében.

- Az elvárások megfogalmazásán kívül mit tehet ma egy szakszervezet, amikor a kormány láthatóan nem tartja fontosnak megismerni az érdekvédők véleményét?

- Hosszú évek óta folyamatosan ostromoljuk a kormányzatot, a hatóságokat, az érintetteket az észrevételeinkkel, szakszervezetként azonban nem tudjuk alapjaiban megváltoztatni a helyzetet. A tekintetben pedig nagyon szkeptikus vagyok, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom bármilyen helyzetre úgy tudjon reagálni, hogy annak kézzel fogható eredményei legyenek, hiszen még a Munka törvénykönyvét se tudtuk megvédeni. A munkavállalók konkrét esetek kapcsán most szembesülnek a változások hatásaival, azzal például, hogy a szakszervezetnek csökkent a lehetősége megvédeni a dolgozókat. A Húsipari Dolgozók Szakszervezete is veszített pozícióiból, ennek ellenére tudtunk korrekt kollektív szerződést kötni, akkor is, ha a munkáltató kicsit jobban járt, de igazából a dolgozókat se nullázták le olyan mértékben, mint ahogy az új Mt. ezt lehetővé tette volna. Azt elismerem, hogy nagy felelősség ma sztrájkot vagy demonstrációt szervezni egy szakszervezetnek, mert csak akkor lehet bármilyen eredményt elérni, ha a másik oldalon a cég helyzete stabil. Haldoklóba belerúgni nincs értelme. Ott, ahol a bérek kifizetésével is gond van, a nyomásgyakorló eszköz is kiüresedik.

- Az új Munka törvénykönyvéről szóló megállapodást aláíró konföderációk megkapták az elhíresült ”júdáspénzt” a kormánytól. Önök viszont nem tartottak igényt az abból jutó több mint egymillió forintra. Ilyen jól állnak anyagilag?

-Ez nem anyagi kérdés. Kezdettől élesen bíráltuk a megállapodás aláírását. S noha nem feltételezzük, hogy nem a jó szándék vezette az aláírók kezét, köztük az MSZOSZ elnökéét, a véleményünk nem változott: ez a zsarolással kierőszakolt megállapodás gyalázatos akkor is, ha a „beigértnél” kevésbé rontotta az érdekvédelem feltételeit. Annak erkölcsi, morális jelentősége is van, hogy nem vettük át a júdáspénzt. Míg az MSZOSZ-nek könnyen az orra alá dörgölhetik, hogy aláírta a megállapodást, alólunk viszont nem húzták ki a szőnyeget, bármilyen akciót szervezünk az Mt. ellen, vagy bíráljuk azt. Persze nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha a rosszabb változatot léptetik életbe. Az viszont tény, hogy hiába rendelkeznek tisztségviselőink megfelelő munkafeltételekkel, ha egyébként minden más eszközt kivettek a kezünkből. Sztrájkot vagy tüntetést szervezhetünk, a hagyományos, békés eszközöket, a konzultációs jogot kivéve, eltörölték. A munka világa pedig úgy működik, ha a másik fél tudja, van valami ellensúly, nem tehet meg mindent a dolgozókkal. Ma lényegében csak a nyilvánosság erejében bízhatunk.

- Egyre zsugorodik a konföderációk szerepe, de közben önök nagy lendülettel szervezik az Ipari Szövetséget. Gondolják, hogy hatékonyabban tudják megvédeni a dolgozókat?

- Ma mindennél fontosabb, hogy a szakszervezetek erőt tudjanak mutatni. Az Ipari Szövetség a mozgalom egységesülése felé vezet, hogy legyen egy ágazatokat tömörítő nagy, erős szervezet. Ha egyesülünk, azzal jár, hogy a munkahelyeken a munkáltatók is tudják, hogy nem néhány száz tagot számláló, hanem több tízezres szervezet áll a tárgyalópartner mögött a maga anyagi erejével, infrastruktúrájával, szakmai hátterével. Mi anyagilag viszonylag konszolidáltak vagyunk, tehát nem anyagi előnyöket várunk a szövetségtől, hanem a közös fellépés erejét, akár a nyilvánosság előtt is. Nem írtuk le az MSZOSZ-t, hiszen az együttműködők többsége alapító tag. Azt viszont elvárjuk, hogy megváltozzon a szerkezete, végre végbemenjen az erős szakszervezet irányába mutató átrendeződés.