Az elrontott privatizáció visszaüt

Hogy mit hoz a jövő év a húsiparban, a választ még egy jósnő sem merné bevállalni - mondta Politzer József, a pápai húsüzem ügyvezető igazgatója a HDSZ választmányi ülésén. Most üt vissza az elrontott privatizáció. Menekülni azonban előre kell – állapította meg a cégvezető - beruházásokkal, az export növelésével, a piac bővítésével kerülheti el a húsipar az összeomlást.

Elkeseríteni nem akarom Önöket, de hazudni sem szeretnék - kezdte a HDSZ választmányának tartott tájékoztatóját a pápai húsfeldolgozó vezetője, aki őszinte, kollegiális hangvételű találkozón mondta el a véleményét a húsipar helyzetéről, a pápai törekvésekről, a jogi szabályozás visszáságairól és a túlélés lehetőségéről. Úgy ítélte meg, hogy a húságazat helyzete már a 90-es években, a privatizálások során el lett hibázva. A földművelést elválasztották az állattenyésztéstől, az állattenyésztést pedig a húsfeldolgozástól. A törvények nem tették lehetővé, hogy a gazdasági társaságok földet szerezzenek, emiatt a húsüzemek nem tudják elegendő mennyiségben saját nevelésű sertésekkel ellátni magukat. A növénytermesztés óriási eredményeket ér el, de ebből nem részesedik az állattenyésztés és a feldolgozóipar sem. A sertéshús-értékesítés veszteséges ágazattá vált, emiatt a húsipar a pozíciói feladására kényszerül, de az országot el kell látni élelmiszerrel.

Menekülés előre

Kapuvári József, Politzer József és
Harkai Attila a választmány ülésén

Politzer József elmondta: a Hússzövetség nem engedte támadni a Gyulai Húskombinát kormányzati megsegítését, mivel a többi húsüzem is könnyen hasonló sorsra juthat. Hangsúlyozta: ha nem lesz konszolidáció az ágazatban, megszűnik a magyar húsipar. A fizetőképes kereslet visszaesett, hiába növekszik a sertések száma, ha tovább csökken a fogyasztás, mert vékony a vevők pénztárcája.

A pápai üzemről szólva a cégvezető kifejtette, hogy minden költség élére van állítva, ennek ellenére belevágtak a bérkompenzációba, de ennek a végét nem látják. Elmondta, hogy 1965-től dolgozik a cégnél, udvarostól az igazgatói székig minden posztot bejárt, naponta lejár az üzembe, tudja, hogy az embereknek szinte minden pénze elmegy a háztartási energiára és a törlesztésekre. Miközben könnyű belátni, hogy a húsiparnak a fizetőképes kereslet növekedése jelenthet kiutat.

Menekülési lehetőség: előre! Beruházás + export + piacbővítés képlet alkalmazásában látja Politzer József a válság túlélésének lehetőségét. Ha viszont nem nő a fogyasztás, akkor minden a visszájára fordul. A növénytermesztés és az állattenyésztés egyensúlyának felborulása visszaüt a növénytermesztésre, az egész agráriumra. Úgy ítélte meg, hogy az „egy ház - egy koca” program nem hoz megoldást. A sertéstenyésztésnek az európai környezetben kell versenyképesnek lenni, a hazai adottságaink kihasználásával. Nem kell követni azokat a külországi példákat, ahol ipari hulladékokkal etetik az állatokat. A magyar sertésnek rangja van, a minőségi húsoknak van piaca a világon. Megállapította: ha a kormány által kidolgozott Darányi terv megvalósul, a lényegesen megnövekvő sertésállományt nem lehet feldolgozni garázsokban. A nemes húsrészek külföldre kerülnek, amit színvonalas húsfeldolgozóknak kell előállítani.

Közdelem a megmaradásért

A gondok között a cégvezető megemlítette, hogy a dolgozók egy részének nem megfelelő a munkához való hozzáállása, a dohányzás vagy más téren elkövetett fegyelmezetlenségek kockázatot jelentenek az üzem működésében. Nagy problémát jelent a fekete gazdaság térnyerése, a szakágazati érdekérvényesítés gyengesége. Pápán is erősen érezteti hatását az üzemanyagok árának emelkedése, a járműállomány elöregedése, kedvezőtlen összetétele. Hiába ismerik fel ezeket a hátrányokat, ellene tenni nehéz. Mindezek mellett egyes kormányzati intézkedések, mint a környezetvédelmi díj, illetve szabályozók, pályázati feltételek is sújtják a nagyüzemeket.

Az elrontott privatizációnak most jött el a számonkérés órája - tért vissza a válság általános okaira a jövőre 100 éves pápai húsüzem vezetője. Ugyanakkor kijelentette: meg kell becsülni azt az értéket, ami van, tenni kell a dolgokat. – Azért dolgozunk, hogy a cég megmaradjon! - hangsúlyozta Politzer József. Elmondta, hogy minden pénzt, amit keres, a termelésbe visszaforgatja. A tőkeemelés a menedzsmentben is vitát váltott ki, de mindenki előtt világos, hogy a cégből 15 évig pénzt kivenni nem lehet. Saját erőből szakmunkásokat képeznek. Jó a szakember gárda, minden megrendelést el mernek vállalni. Csomagoló és szeletelő üzemet terveznek, amit úgy akarnak megvalósítani, hogy közben termelni kell. Az orosz piac megkívánja a fejlesztést, mivel a világ egyik legigényesebb piacáról van szó, ahol nulla toleranciával találkoznak a beszállítók.

A szakma jövőjéről szólva, Politzer úgy vélte, hogy a Pick Szegednek van legnagyobb esélye a túlélésre, különösen akkor, ha részesedést szerez a kereskedelemben is, de tudnia kell, hogy nem jó egyedül lenni. Társak is kellenek a sikerhez. Egyébként pedig megjegyezte: azt, hogy mit hoz a jövő év a húsiparban, a választ még egy jósnő sem merné bevállalni.