Halak a vízben

Miközben vidékfejlesztési programot fogadott el a kormány, lemondott a szaktárca államtitkára, Ángyán József, aki azzal indokolta távozását, hogy "maffiacsaládok, spekuláns nagytőkés oligarchák" és „nagybirtokos zöldbárók" ellehetetlenítették a családi gazdaságok megerősítéséért végzett munkáját. Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője pedig arról beszélt egy rádióműsorban, hogy az elmúlt húsz évben létrejött egy magyarnak tűnő nagy bank és annak vezetője hatást gyakorol a magyar gazdaságra, a magyar politikára, polip módjára hálózza be az országot. Az utóbbi kijelentést egy csőd közeli helyzetbe került húsüzemmel hozta kapcsolatba a sajtó.

Az agrárium esélyt kínál, hogy magyar gazdaság egyik kitörési pontja legyen. De csak akkor, ha a vörös és zöld báróként emlegetett földbirtokosok az élelmiszer-ipari nagyvállalkozókkal összefognak és járható utakat találnak. Nem mellesleg: nagyon okosak lesznek és sok tőkét szereznek! Sokkal okosabbak és tisztességesebbek, mint az elmúlt húsz évben voltak, mert ha nem, akkor be lehet csukni a boltot. Hamarosan 3 millió disznónál is sokkal kevesebb lesz, a húsiparban tönkremennek az utolsó nagyvállalatok, elvesznek a még megmaradt piacok, és megszűnnek a munkahelyek.

Az élelmiszer iránt világpiaci kereslet meglovagolása mellett lehetséges egy helyi ellátásra, önfenntartásra, jövedelem-pótlásra hivatott kisbirtokos és feldolgozói kör megmaradása is. Lényegében duális szerkezetben lehet működtetni a magyar agráriumot, ahogy történelmileg a majorsági mellett a telki gazdálkodás, a téesz mellett a háztáji létezett és működött egykor.

Ángyán államtitkár oligarcházása és Lázár frakcióvezető polipozása nekem arról szól, hogy két éves ficánkolás után a kishalak torkán megakadtak a nagyhalak és teljes erővel folyik a vita a víz alatti légzésről. Persze kénytelenek közös medencében együtt úszkálni továbbra is. Miközben a medencéből eresztik le a vizet. Figyeli őket Hans, Joe és Csang bácsi, és ha nem vigyáznak, mindannyian a cápa gyomrába kerülhetnek. Velünk együtt.

Könnyen belátható, hogy az agrárgazdaság nagyon fontos, ezért nem lenne szabad csak ágazati szereplőkre és elfogult politikusokra bízni. A föld, a víz, az élelmiszer mindannyiunk ügye, kicsit több alázattal és tudással kellene hozzáállni. Különösen azért, mert az agrárium rendkívüli módon beágyazódik az európai és a világpiaci környezetbe, amiről sajnos az érintettek gyakran megfeledkeznek.