Fejleszteni csak elégedett emberekkel lehet

Beszélgetés Nagy Endrével, a Pick Szeged Zrt. vezérigazgatójával

A gazdasági válság nagy kihívást jelent a húsipar piacvezető cégének is. Rövid távon a túlélés a cél, de hosszabb távra is terveznek Szegeden. Gyárbezárás nincs napirenden, a fejlesztésben nagy szerepet szánnak az emberi tényezőnek, a bértárgyalásokat összekapcsolják a bérrendszer és a vállalati kultúra átalakításával – mondta el a cégvezető.

– Tavaly októberben lett Ön a Pick Szeged Zrt., az egyik legnagyobb, legismertebb, legrégibb magyar cég vezérigazgatója. Sok irigye lett a szakmában vagy inkább részvétet kívántak?

– Irigyekkel nem találkoztam, részvétet annál többen nyilvánítottak. Akik ismerik az ágazatot, azoknak nem kell magyarázni a mostani gazdasági helyzetet, a kedvezőtlen piaci környezetet, a magas áfát, az alapanyagok-, az energia- vagy a tőkeköltségek emelkedő árát.

Hatékonysági verseny zajlik

– A húságazat tulajdonképpen a privatizálások óta lejtőre került. Hogyan fordítható vissza a hanyatlás? Milyen tervekkel vágott neki ennek a vezetői feladatnak? Mi most a cég stratégiája?

– Olyan helyzet állt elő az élelmiszeriparban, amikor rövid távon mindenkinek a túlélés a célja. Közép- és hosszú távon pedig nincs más lehetősége a cégnek, mint a fejlesztés. Teljesen igaza van abban, amire a kérdésében utalt, hogy az élelmiszeripar, de főként a húsipar, már a rendszerváltozás óta, sőt azt némileg megelőzően is lejtőre került. A kibocsátás volumenében a csúcs a nyolcvanas évek közepére tehető. Az ágazati mutatók azt követően fordultak kedvezőtlen irányba, majd a rendszerváltozás után felgyorsult a teljesítmény romlása. A csúcsidőszakban volt egy piacvédelem a kelet-európai országokban folytatott redisztribúció, ellátási kötelezettségek révén. Ez a 90-es évek elején megszűnt, valós piaci körülmények közé került az ágazat. Elmúlt a „dagály” és láthatóvá vált, hogy az ágazat versenyképessége lényegesen rosszabb az évtizedes előnyöket élvező nyugati versenytársakénál. Előjöttek a hiányosságok a mezőgazdasági termelési kultúra, a gyártási hatékonyság, a finanszírozás, a vállalatirányítás, a termékfejlesztés, a piacszerzés és szinte minden területen. Mi történt ekkor? Lezajlott egy privatizáció, de az élelmiszeriparban fejlesztések alig történtek, nem volt olyan átfogó invesztíció, ami az ágazat szereplőinek teljesítményét a világpiac követelményeihez igazította volna.

– A közelmúltban felröppent a hír, hogy a Pick nagyobb fejlesztést hajt végre, új gyárat épít, aztán csend lett körülötte. Megakadtak?

– Ezt a fejlesztést határozatlan időre felfüggesztettük, aminek az oka a kedvezőtlen körülményekben jelölhető meg. Visszakanyarodnék oda, hogy mit lehet tenni a jelenlegi helyzetben. Azt gondolom, hogy hatékonysági verseny zajlik a világban és a mi kitettségünk óriási. Lehet az importot bármi módon korlátozni, de hogy az ország az exportra rá van kényszerülve, az nem vitatható. Az agrárágazat, az élelmiszeripar a kivitelben nem áll rosszul. Ha azonban a kedvezőtlen trendek folytatódnak, akkor nem tudja fenntartani ezt a pozícióját. Sajnos az ország agrárgazdasága és élelmiszeripara az alapanyagok szintjén versenyez, ahelyett, hogy – kapcsolódok a lap profiljához – az értéknövelő munkákat elvégeznénk, és nem olajas magvakat, gabonát, húst szállítanánk ki, hanem olyan termékeket, amelyek egyébként ma feldolgozott formában visszaáramlanak az országba.

– Nagyobb lenne a hozzáadott érték.

– Abszolút. Ezt az irányt támogatni kell, de nem a sok kisvállalkozás az, amely erre képes. Az élelmiszeripar hatékonysága a világban úgy néz ki, hogy gyakorlatilag ma már semmi nem elég. Verseny van, ami jó volt tegnap, holnapra elégtelenné válik. Egyre kevesebb pénz van az emberek zsebében, a fogyasztási modellek változnak. Kétségkívül egy kitörési lehetőség a minőség, de arra nem nagyon lehet számítani, hogy minőségi élelmiszerrel meghódítjuk a világot. Más a trend és mások a nagyságrendek. Magyarország adottságai, azt lehet mondani, szinte egyedülállóak. Az Európai Unióban két-három ország rendelkezik hasonló adottságokkal. Az összes tényező arra mutat, hogy nekünk ezt meg kellene tudni csinálni. Miért nem tudjuk mégsem? A feladat hosszú távon értendő, de ha holnapra nem lesznek hatékony üzemeink, nem lesz megfelelő adórendszerünk, nem tűnik el a feketegazdaság, nem lesz tíz százalék alatti áfa, akkor nem lesznek távlataink. Csodákat tenni és várni nem lehet, csak fokozatos építkezéssel juthatunk előre. Ha megfelelő alapanyag és munkaerő rendelkezésre áll, szükség van know-how-ra is, mivel hatékonyságban irgalmatlan különbségek alakultak ki, miközben a versenytársak sem állnak meg. Nincs tőkénk sem, itt jön a képbe a magas kamatszint és a hitelezés kérdése.

Kicsik és nagyok

– Nem gondolja, hogy a széljárás inkább a kisebb vállalkozásoknak kedvez? A húságazatban a piaci környezet nem éppen nagyvállalat-barát, a kicsik „műfaja” a fekete gazdaság is.

– Véleményem szerint nem lehet általánosítani. A kicsik nem csak vágópontok, kolbászkészítők, hanem mellette kertészek, növénytermesztők, kecskesajt-készítők, biogazdák és minden mással foglalkoznak. Elég széles a mezőgazdaság és élelmiszeripar tevékenységi köre, és szinte se vége, se hossza a lehetőségeknek. Mellette megjelenik a vidéki turizmus és más kezdeményezések is. A termelők egyben fogyasztók is, ezért is nagyon fontosak egy működő gazdasághoz. Gyakorlatilag egyetértek a kisvállalkozásokat is támogató politikával, de nem lehet szélsőségesen gondolkodni. Nemzetgazdasági szinten rájuk alapozni a jövőt biztosan téves út lenne. Amikor volt Magyarországon tíz millió sertés, akkor abból hat milliót a háztáji gazdaságok állítottak elő. Olyan olcsó disznót még egyszer csinálni nem lehet, mivel akkor az emberek nem forintosították a saját munkaerejüket, számos mezőgazdasági terméket maguk állítottak elő, amit felhasználtak az állattartásban. Megvolt ennek a maga kultúrája, ami szinte teljesen el is tűnt.

– Az egy porta, egy koca programnak sokak szerint nincs realitása.

– Kulturális okokból valóban nincs realitása, de lehet, hogy valamivel nagyobb méretben, teszem azt, harminc-ötven kocával már működőképes lehet a modell. Ha nem is minden falusi porta bevonásával, de nagyszámú kisebb, de európai léptékben hatékony üzemmel eredményt lehet elérni. Természetesen itt már felmerül egy sor más kérdés, a földtől a trágyakezelésig, tehát legfőképp a birtokpolitika, amiről sokat lehet még vitatkozni.

Költségcsökkentő lépések

– Beszéljünk a munkaügyi kapcsolatokról. Hogyan érintik a céget egyes kormányzati lépések?

– Hogy mit csinál az állam, azt nem tisztünk megítélni, de mi is ki vagyunk téve a jogszabályi változásoknak. A munkaügyi kapcsolatokat illetően – függetlenül bármiféle állami törekvésektől - mi igényeljük az együttműködést a munkavállalói érdekképviselettel. Ahogy már utaltam rá, mi rövid távon olyan területeken vagyunk képesek fejleszteni, ahol a befektetések gyorsan megtérülnek. A tradicionális piacainkon akarjuk felhívni magunkra a figyelmet új termékekkel, szolgáltatásokkal, egyedi megoldásokkal és hatékonyságjavítással. Rövid távon a költségcsökkentésen van a hangsúly.

– Ez érinti a béreket is? A költségek milyen hányadát teszik ki a bérköltségek?

– Durván valamivel több, mint tíz százalékot jelentenek a bérek a költségek között. Nem ez a fő tényező, de minden forint számít. Hangsúlyozni szeretném, hogy a tervezett költségcsökkentést az embereknek kell megcsinálni. Amikor egy cég veszteséget termel, akkor tökéletesen ugyanaz az érdeke mindkét félnek. Most fő célunk a veszteségek csökkentése, és ez nem a bérköltségekre vonatkozik. Apróságoktól indulva fölfelé az egész rendszerben találhatók költségcsökkentő lehetőségek minden egyén, minden szervezeti egység, vagy folyamat szintjén. A lekapcsolt villany, a nem eldobott szemét, a pillanatnyi indulatban eltömített lefolyó, az anyagmozgatás, a fóliaselejt, a készletszint, a gépbeállítás egyaránt számításba jön, ami mögött mind-mind emberek vannak. Azt gondolom, hogy mindezekben a menedzsment érdeke nem áll szemben a munkavállalókéval. Én is munkavállaló vagyok! Alkalmazott. Most vezérigazgató vagyok, de nem mindig voltam az, gyakornok koromban is így gondolkodtam. Most a csillagok állása olyan, hogy mindennél nagyobb szükség van együttműködésre. Az öncélú szembenállásnak nincs értelme, mert lehetetlenné teszi azt a fejlesztési munkát, amiről beszéltem. Meggyőződésem, hogy a munkaügyi kapcsolatoknak megfelelő áttételeken keresztül van egy nagy hozzáadott értéke. Csak ebből képes profitálni mindenki, legyen fizikai vagy szellemi dolgozó.

– Ha jól értem, ennek a felfogásnak része a szakszervezet, amely a Picknél száz éve része a vállalati kultúrának.

– Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, mi több egyre többször számítunk a szakszervezetre, hogy a véleményével, ötleteivel segítse a törekvéseinket. Amiről beszélek, az teljesen más alapra helyezné a szakszervezettel való együttműködést.

– Partnerségre gondol?

– Ez egy tökéletesen jó szó arra, ami az elképzelésünk. Ha egy cég nagy gazdasági eredményeket ér el, akkor lehet miről vitatkozni, de most sajnos más a helyzet.

Átalakuló bérrendszer

– Ne kerüljük meg az aktuális kérdést, hogyan hajtják végre a bérkompenzációt és hogyan tudják idén megőrizni a bérek vásárlóerejét?

– Január elsejétől emeltük a kötelező minimálbéreket. A kormány által elvárt bérkompenzáció igen jelentős költségtöbbletet okozna, ezért most nem tudom felelősen kijelenteni, hogy mikor tudjuk azt végrehajtani. Elvileg visszamenőlegesen is megoldható. Abban gondolkodunk, az első hónapok eredményeit is figyelembe véve, hogy átalakítjuk az egész bérrendszert. Csökkenteni akarjuk az adminisztrációt, jobban szeretnénk motiválni az embereket, értékelni azt, ha valaki többféle művelet elvégzésére alkalmas és más szempontok is felmerülnek a kidolgozás alatt álló koncepcióban.

– Elsődleges céljuk a hatékonyság növelése és nem feltétlenül a béreken való spórolás?

– A bér megspórolása egyáltalán nem cél. A bérrendszer átalakítása és a bértárgyalások keretében szeretnénk tisztázni, hogy milyen munkáért tudunk többet fizetni és annak az elosztása hogyan történjen korrekt és fair módon. Tehát nem központi kirovás alapján akarunk dönteni, mert igazságtalan lenne, ha az egyéni bérek nem tükröznék a teljesítményt, a képességet, a szándékot, a hozzáállást. Jótékonysági intézmény nem vagyunk, az eredményből tudunk bért fizetni, bért emelni. A meglévő kapacitások, termékszerkezet mellett kell eredményesebbnek lenni. Gyárbezárás nincs napirenden, és a munkavállalói kör szempontjából talán ez is eredmény.

– A Pick gyáregységeiben elérhető keresetek mennyire versenyképesek a helyi munkaerőpiacon?

– Amilyen állapotok uralkodnak a gazdaságban, gyakorlatilag a béreink versenyképesek. Hozzáteszem, ma nem nehéz ezen a téren versenyben maradni. Ostoba munkáltató, aki szeretne fejleszteni, de közben elégedetlen emberekkel akar dolgozik. Egyébként a kettő teljességgel kizárja egymást. A célunk, hogy elégedett munkavállalókat lássunk a gyárainkban. Nem csak bérek tekintetében, másban is. Én magam is akkor megyek be szívesen a munkahelyre, ha elégedett vagyok. Az elégedettségem legnagyobb forrását pedig azok az emberek jelentik, akiknek van céljuk és jól végzik mindazt, ami a feladatuk.