Növekvő állami sarc, csökkenő jogok

A „senki sem járhat rosszabbul” kormányzati ígéretet némi módosítással úgy alkalmazza a valóságra Golhovics Gábor, a PICK szakszervezeti bizottságának elnöke, hogy „szinte mindenki rosszabbul jár” az új adórendszer bevezetésével. A cégcsoportnál egyelőre nincs béremelés, tehát a februári borítékokban a dolgozók többsége kevesebb pénzt kap, mint tavaly.

Bérfejlesztést, ami többletet a dolgozóknak adni tud, azt mind elviszik a növekvő járulékterhek. Így a munkáltatói költségek jelentős növekedése nem jut el a munkavállalókhoz, a reálbércsökkenés még az ígért állami kompenzációval együtt is borítékolható. A hatalom az érdekérvényesítés lehetőségeit is szűkítette, ezért csak minden korábbinál erősebb összefogással, aktív dolgozói részvétellel lehet esély a munkások érdekeiért kiállni.

Golhovics Gábor (balról) és kollégái
az Országház előtt az új Mt. ellen demonstrálnak

– Az egykulcsos adórendszer lényege: amennyi pénzt az adójóváírás eltörlésével egy hónapban elvonnak húsz munkástól, azt egy összegben odaadják egyetlen igazgatónak. Ennek eredménye, hogy míg a dolgozók nettója például 10-10 ezer forinttal csökken, egy vezetőé akár 200 ezer forinttal is nőhet havonta, ha nincs is rá szüksége. Legfeljebb a külföldet segítve A6-os helyett A8-as Audit vásárol vagy még messzebb megy nyaralni – foglalja össze Golhovics Gábor, hogy miért is tartja elfogadhatatlannak a hatalom által rendre „arányosnak” nevezett adórendszert. Ugyanez a logika érvényesült a végtörlesztés esetében is. Hiszen egyrészt azok jártak a legjobban, akik mellényzsebből ki tudták fizetni az adósságukat, másrészt egy 3 millió forinttal tartozó kisebb adóshoz képest a luxus családi házra 30 milliót felvett ember tízszer annyi támogatást kapott a hiteléhez.

Elviszi az állam a béremelést

– Ha a munkáltató úgy dönt, hogy megadja az adóemelést kompenzáló béremelést, a saját szemszögéből joggal várja el, hogy ha már ennyivel többe kerül számára egy-egy munkavállaló, akkor a dolgozók kezüket-lábukat törjék a lelkesedéstől és az aktivitástól. De ez irreális elvárás, hiszen a dolgozóknál nem marad ott a vállalati szinten akár 200-300 milliós tételt is jelentő többlet ráfordítás. A dolgozók keresete ezzel még csak a tavalyi nettó szinten marad, tehát kevesebbet ér. Ez pedig nem lelkesedést, hanem frusztrációt vált ki. A növekvő állami terhek miatt tehát egymással párhuzamosan romlik a cégcsoport versenyképessége és a dolgozóinak az életszínvonala – állapítja meg Golhovics Gábor. Felveti: ha ez azzal jár, hogy lesznek, akik a tagdíj miatt felfüggesztik szakszervezeti tagságukat, hosszabb távon még többet veszítenek a dolgozók, mert egy meggyengülő szakszervezet kevésbé tudja cégen belül is képviselni az érdekeiket.

– Az embereknek látniuk kell: július 1-től az új munka törvénykönyve szinte minden területet érinteni fog, a munkaidő kerettől és munkarendtől kezdve a túlórákig, a szabadság kiadásáig. A dolgozók akkor számíthatnak a lehetőségekhez képest kedvezőbb helyzetre, ha sikerül a kollektív szerződést megújítanunk a menedzsmenttel. Ha ezt a szakszervezet nem tudná megtenni, jöhet az egyéni szerződések rendszere, amikor a munkásokat egyesével rendelik be az irodába és irattatnak alá velük munkaszerződést. Egyesével sokkal könnyebb rávenni egy csapat tagjait arra, hogy elfogadjanak rosszabb feltételeket, mintha egy egységesen fellépő, a munkajogban felkészült érdekképviselettel kell megegyezésre jutni – érvel Golhovics Gábor.

Összefogás vagy felmorzsolódás

– Minél kisebb egy érdekvédelmi szervezet, annál nagyobb bajba kerülhet, hiszen kevesebb tagdíjból kell kigazdálkodni a működését, a szakértői díjakat, a benzin- és telefonköltséget. Ezért is egyre égetőbb és sürgetőbb kérdéssé válik az érdekképviseletek egyesülése mind ágazati, mind annál is magasabb szinten. Ezt ugyanakkor hátráltatja, hogy eddig sok helyen a vagyon feléléséből igyekeztek túlélni, így most leszegényedett szervezetek akarnak összeállni, amit az eltérő vagyoni helyzet mellett a különböző szervezeti struktúrák, a tagdíjszedés eltérő gyakorlata és személyi ellentétek is akadályoznak – vázolja a PICK szakszervezeti vezetője. Golhovics Gábor ugyanakkor elismeri azt is: a dolgozókat egyáltalán nem érdeklik a szervezeti kérdések, ők azt várják el, hogy minél hatékonyabban képviseljék az érdekeiket.

Maguknak a szakszervezeteknek is módosulnak a működési körülményei: a munkaidő kedvezmény megváltása, ezzel a működés segítéséhez kapott pénz megszűnik, de továbbra is ki tudják venni a tisztségviselő kollégákat a munkából a szakszervezeti teendők idejére. A szakszervezeti jogok gyengültek azáltal is, hogy a parlamenti többség eltörölte a vétójogot és az egyetértési jogot. Maradt a kérdezési jog, a kollektív szerződés megkötésének lehetősége és – megszigorított keretek között – a sztrájkszervezés. Golhovics Gábor leszögezi: mindez azt jelenti, hogy minden korábbinál nagyobb szükség van arra, hogy a dolgozók maguk is felsorakozzanak a saját érdekképviseletük mögött, s ha kell, aktívan részt vállaljanak az akciókban, a demonstrációkban, a tiltakozásokban, mert csak ők adhatnak súlyt a követeléseknek. A közösségi fellépés segítheti hatékonyan az egyéni boldogulást is. Máskülönben felmorzsolódik a még meglévő munkavállalói érdek-képviseleti rendszer is, aminek pedig mind a szakszervezeti tagok, mind a be nem lépett dolgozók egyaránt hátrányát szenvedhetik el már rövidtávon is.